Ahogy a kórház parkolójába gördültünk, erőssen megközelítettük a fél 12-őt. Ez volt az az időpont, ameddig legkésőbb jelentkeznünk kellett a gyerek sebészeten, mert megkértek rá bennünket. - Füstöl az autó! - hallani ugyan nem hallottam, de Tibi bizonyára ezzel indokolta, hogy még a volánnál ült és járatta a motort, ahelyett, hogy befelé loholtunk volna.
Az információnál egy nagyon rutinos úr felvilágosított, hogy a gyerek sebészet nem a világ végén van jelenlegi állomáshelyünkhöz képest, nem is egy másik épületben, hanem ott a földszinten az újságos melletti ajtón rögtön meg is közelíthetjük a rendelőt. Ennek nagyon megörültem, kivételesen nem fogunk elkésni, ó, jeee!
Kicsit azért bizalmatlanul kukkantottam be az ajtón...aztán megnyugodtam (?), amikor a nekünk megfelelő ajtó előtt találtam magam. Megérkeztünk hát. Egy nagyon kedves hölgy felvette az adatunkat, elvette a beutalónkat (nem is feltétlenül kellett, jelzem....) és megkért, hogy foglaljunk helyet, még 1 azaz egy kisfiú várakozik bebocsátásra. A tömegnyomort is megúsztuk, újabb pirospont. A gyerekek le voltak nyűgözve a falakra festett csikóhalaktól meg tehén-boci-napocska triótól...Zalán nem is tudom mennyire figyelt, amikor sokadszorra is átrágtuk, hogy doktorbácsi megnézi a fütyijét miután ő letolja a gatyáját, aztán részéről ennyi is a feladat.
Érdekes, hogy csupa kispasas várakozott a doktor úr rendelésére...Előttünk is kisfiú, bár idősebb, mint Zalán, távozóban is egy ikerpár fiút láthattunk. Mindenkinek fü...i gondja lett volna? Na nem kíváncsiskodtam én. Egykettőre beszólítottak bennünket is. Zalán úgy tűnik, frankón örökli az orvos fóbiámat, mert még be sem tettük az ajtót magunk mögött, máris az apjába csimpaszkodott, mint egy árva kismajom és max. hangerőn sírni kezdett.
Enyhén bénáztunk, mire le tudtuk fogni (próbálkoztunk szépszerével, atyalapatyala, figyelem elterelés, de látszott, hogy itt csak az fog hatni, ha kilépünk a kórházból....úgyhogy én lehúztam a gatyót (csak kétszer vertem le a papírtörölközőt, nem érdekes) Tibi kvázi ráfeküdt....
Vizsgálatot követően elmondatott mindaz, amit már tudtam jól....blablabla....A lényeg, hogy ő (Dr. K.) a műtétet mindenképpen szükségesnek tartja. Szteroidos kenőcs használata nálunk fel sem merült. Elsősorban azért, mert nem letapadásról van szó, hanem szűkületről. Másodsorban mert ez a doktor úr speciel nem is hisz a szteroidos kence hatásában, így letapadásnál sem azt szokta ajánlani. Itt egy pillanatra meginogtam, hogy bizonyosan jó helyen vagyunk e és eszembe jutott jóanyám azon arany mondása, hogy "Fiam, ha sebész kezébe kerülsz, ne csodálkozz, ha megműt, ha kell, ha nem, a sebészek már csak ilyenek...."
A műtét természetét illetően azonban választhattunk. El kellett döntenünk, hogy a "plasztikát" választjuk vagy a "körülmetélést". Ezen már sokat gondolkodtam és a doktornénink véleményére támaszkodva mindig a plasztika mellett tettem le a voksom, hiszen a mégiscsak kíméletesebb beavatkozás....
Ugyanakkor a körülmetélésnek is vannak előnyei. Az igaz, hogy radikálisabb beavatkozás, a felépülés is némileg hosszabb folyamat, viszont végleges. Egyetlen kontroll utána és kész, el lehet felejteni az egészet. A plasztikánál itthoni kezelés és kenegetés vár ránk, ami macerás (főleg a gyereknek), legalább 3-4x kórházi kontroll...majd lehet, hogy újból meg kell műteni és mégiscsak a metélés a megoldás. Mondjuk, nem kérdeztem százalékos adatokat, hány plasztikából lesz aztán mégiscsak körülmetélés...ezt nem ártana tudni.
Mindegy is, mert Tibinek határozott véleménye volt, ő egyértelműen a metélés mellett tette le a voksát. Dr. T. is ezt javasolta, mindenkinek ezt szokta, ugyan, de nekünk pláne, látván, hogy Zalán érzékeny gyerek. Szeptember 3-ára kaptunk időpontot a műtétre. Reggel 7 órára kell felsorakozni ugyanott, ahol most megjelentünk. Előtte még kell egy gyermekorvosi vizsgálati papír, ezt elintézi nekünk a doktornénink, illetve egy vérvizsgálati lelet, amit a rendelőintézet laborjában szintén nekünk kell majd letudni (király lesz, előre látom....)
Úgyhogy az ovi némi spéttel indul Zalánnak...szép lesz, ha a beszoktatás második hetére beesünk mellbedobással. Nem a Harvardon kezd, nem is Cambridge-ben, szóval nem érdekes. Inkább azon fogok rugózni majd egyre inkább, ahogy a műtét közeledik, hogy Zalánt egészségben ellavírozzuk a szeptember 3-i dátumig, hiszen csak tök egészséges gyerekeket műtenek....Halasztani nem szeretnék, mert ha egyszer elkezdődik a beszokatás, még annyira sem lehet kiszámítani, mikor lesz makkegészséges, mint most.
Augusztus utolsó hetében kijárási tilalom lesz érvényben nálunk, se ki, se be, senki sem! Valamit vattába csomagoljuk Zalánomat és búra alatt tartjuk csíramentes környezetben. :)
Most egész laza vagyok, úgy érzem, túl fogjuk élni, minden rendben lesz, no para.....Aztán majd ahogy fogynak a naptárból az augusztusi napok, úgy fogok egyre inkább pillangókat érezni a gyomromban....
