A tegnapi (azóta a tegnap előtti) nap, a Mikulást megelőző akkora izgalomban telt minálunk, különösen, ahogy ránk sötétedett, hogy szinte remegett a levegő, tapintani lehetett a várakozást. Réka tiszta és őszinte hite a Mikulásban olyannyira meghatott nem egyszer a nap folyamán, hogy bizony egyre-másra elpityeredtem....Gondoltam is, hogy most már valami bajom biztos van, hogy ilyesmin is tudok bőgni. Dehát az jutott eszembe, hogy ez milyen kristálytiszta, édes dolog és vajon hány ilyen Mikulásunk lesz még.... Ezen meg ugye simán lehet bőgni, legalább egy egész picit....
4-5 óra lehetett, amikor Réka ünnepélyesen megjelent Zalán mellett és emígyen szólt:
- Zalán, gyere, tisztítsuk meg a csizmáinkat, mert éjjel jönni fog a Mikulás! - és Zalán ment, ment serényen utána az előszobába. Egy ideig azon tanakodtak, hogy vajon a megtisztítás, mint fogalom magában kell e hogy foglalja a talpat is, hogy gondolta a Mikulás; végül abban maradtak, elég lesz a csizma bőr részét megpucolni. Réka rögtön a homlokára csapott, hogy akkor viszont neki könnyű dolga van, új csizma villog a lábán (relatíve, pár hetes....). Azzal kavart egyet kettőt a csizma körül egy nedves popsitörlővel, amit nem én adtam a kezükbe és máris masírozott az ablakhoz.
Zalán ellenben szorgalmasan elszöszmötölt 3 popsitörlőnyi időt a két csizmával, mire Réka felvilágosított, hogy csak az egyikbe rak ám a Mikulás csomagot. Zalán nyomban be is hajította a fölöslegesnek vélt darabot a cipős dobozba, mert temperamentumos, akár az anyja. Vagy hirtelen haragú, ha úgy tetszik. Így 5 óra után nem sokkal a két csimma ott virított az ablakban. Buzdítottak, hogy tegyem ki én is, hátha nekem is hoz valamit a Miku, de hárítottam és egyben bíztam "Apa Mikulásában".
Este, amíg a kádban áztak a drágaságok, kaptam egy rohamot, hogy legyen Mikulás akkor és azonnal, este. Reggel kómásak lesznek, nyűgösek, kevésbé fogják élvezni a meglepetést. Szóval készre csomagoltam a mindkét piros papírzsákot és óvatosan az ablakba helyeztem. Mivel még hajat is mostak, pár percbe beletelt, míg vissza transzfert kaptak a nappaliba. Ez pont elég idő volt arra, hogy meggondoljam magam és elrejtsem újra a csomagokat a kanapé mögé. Ha ragaszkodunk ahhoz a sztorihoz, hogy a Mikulás éjjel jön, amíg alszanak, márpedig évek óta ez a sztori fut, minek változtatni, összezavarni őket??? Este 10-kor, lefekvés előtt azért Zalán óvatosan bekukucskált a csizmákra. Megmosolyogtató volt, picit úgy viselkedett, mintha tartana a két lábbelitől, mintha azok bármelyik pillanatban rávethetnék magukat......majd picit csalódottan nyugtázta, hogy a Mikulás még nem járt erre.
Lefekvéskor nehéz volt az izgalmat átváltani megnyugtató álmossággá. Ahogy betakartam őket, Zalán megkérdezte pl., hogy most akkor a Mikulás fiú vagy lány? Mire Réka így felelt: - Most ugye viccelsz?? Az is felmerült, hogy ha zárva van minden ajtó, hogyan juttatja a csomagot a Mikulás a teraszról az ablakon belülre? A Mikulás megoldja, megnyugtattam őket.
Reggel arra ébredtem, hogy világosság szűrődik be a folyosóról, valamint, hogy mindkét gyermek közöttünk hortyog, pedig este még rengeteg helyünk volt ágyszerte. Kiderült, hogy 1) a telefonom nem ébresztett 2) de nem aludtunk el, hurrá! Úgy gondoltam, picit még szundikálok, de hiába terpeszkedtem az ágyban, nem hagyott nyugodni a Mikulás csomagok rendezetlen helyzete. Attól tartottam, valamelyik gyerkőc (pl. Réka) egyszer csak kilő az ágyból és jön a nagy csalódás, hogy üres a csizma, brühühü és váááááááá! Úgyhogy óvatosan kibújtam a takaró alól. Még visszapillantottam Rékára...és mit láttam? Két hatalmas, kerek szempárt. Ébren volt, nem feledkezett meg a Mikulásról. Enyhe pánikban megnyugtattam, hogy mindjárt visszajövök, csak izé....pisilnem kell.
Dolgom végeztével vesztem érezve immáron száguldottam maxi sebességgel a nappali felé. Gondosan becsuktam magam mögött az ajtót és tőlem telhető legfürgébb mozdulatokkal a helyükre helyeztem a két csomagot. Majd megkönnyebbülten felsóhajtottam. Már csak az adventi naptárakat kellett feltölteni....de arra már nem volt módom, mert a kócos és álmos Réka megjelent az ajtóban. Markomból a zsebembe csusszantak a pici csoki darabkák.
- Járt itt a Mikulás? - motyogta Réci álmosan is izgatottan. És igeeeen! - úgy örült a lelkem, kis aranyoska.....
Zalánt ébreszteni kellett, mivel Rékával nyolcra jelenésünk volt a nevtanban. No sokat nem kellett bökdösni, még a szemét sem nyitotta ki, máris vigyorgott, mint a vadalma. Ugyanazzal az óvatos áhítattal közelítette meg az ablakot, mint tegnap este. Nem rohamozta meg a csomagot, pedig nem rejtettem bele bombát....Volt aztán öröm és boldogság, Anya megint könnyezhetett finoman és titokban....Majd Zalán gyorsan leszögezte, hogy minden nagyon szép és jó, de ő a Mi...ka csokit nem szereti. Nem baj, jut nekem is valami.....Amúgy meg szereti, de pszt!
Zalánt ébreszteni kellett, mivel Rékával nyolcra jelenésünk volt a nevtanban. No sokat nem kellett bökdösni, még a szemét sem nyitotta ki, máris vigyorgott, mint a vadalma. Ugyanazzal az óvatos áhítattal közelítette meg az ablakot, mint tegnap este. Nem rohamozta meg a csomagot, pedig nem rejtettem bele bombát....Volt aztán öröm és boldogság, Anya megint könnyezhetett finoman és titokban....Majd Zalán gyorsan leszögezte, hogy minden nagyon szép és jó, de ő a Mi...ka csokit nem szereti. Nem baj, jut nekem is valami.....
