Röviden

Végül az lett, hogy a sítáborosok 2 hétig nem jöhetnek suliba a biztonság kedvéért, így megkönnyebbültem. Én értem, hogy gyerekekre nem veszélyes, de léteznek nagyszülők is, hála Istennek, és nehezen viselném, ha pont az unokák nyiffantanák ki a nagyit...Nem vicces.

Tegnap voltunk Ikeában, de erről majd máskor...

Élőben

Szerda, a mélypont. Ilyenkor általában arról szoktam napközben álmodozni, hogy majd jól hazamegyek az irodából és csodás kakós csigát sütök vagy valami egyéb finomságot, mondjuk, kenyérlángost. Aztán a valóság az, hogy tényleg hazamegyek, majd rádöbbenek, hogy dehogyis, hohó, van elég házi. Na most is pont így jártam. Kakaóscsiga helyett, ami amúgy klasszul passzolt volna az esős időhöz, matekoztunk Zalánnal, majd fogalmazásból is tanultunk egy sort, mert mindkettő tárgyból holnap dolgozatot írnak. Mire végeztünk, fél nyolc lett és úgy döntöttem, nem állok neki vacsorát főzni, majd holnap. Úgyhogy elvittük a kutyát sétálni, pékségből hoztunk friss kenyeret és hideget ettünk. A gyerekek kakaóscsigát is, azzal a különbséggel, hogy nem én sütöttem. 

Réka behúzta hibátlanra a környezet TZ-t. Az azért valami, klassz.

Node mégsem ez a nap híre, bár lehetne, hanem az, hogy délelőtt sokkolt a hír, hogy a suliból Észak-Olaszországban van az idei sítábor is. Hogy lassú az agyam, az azt is mutatja, hogy az utóbbi években rendre oda utaznak és még Tibi tegnap meg is kérdezte, hogy mi lesz a sítáborosokkal, mennek a karanténba?? Én még akkor sem kapcsoltam. Darabokban az agyam, imitt-amott van belőle egy kevéske. Ámde ma reggel leesett és nagyot koppant, ahogy régen volt szokás mondani. ÉÉÉÉszak-Olaszország manapság a koronavírus egyik központja. Réka osztályából két gyerek is van a sítáborban. Nem pont Milánóban vagy egyéb vírus által preferált helyen, de olyan megyében, ahol a fertőzés már ott van.

Persze ez egy kis város, mármint Szolnok, ha megyeszékhely is, mentek a telefonok a tankerületbe, onnan meg jött az infó kb. , hogy fogalmuk sincs mi van vagy lesz (arról pláne nem) felsőbb utasításra várnak. Itthon meg mindenki úgy volt vele, hogy nehogy már ez az ötven ember pénteken hazatérjen és visszaüljenek a padba jövő hétfőn, mintha mi sem történt volna! Az ofő visszaírt nekem, hogy nincs ok az aggodalomra, biztonságos távolságban vannak a fertőzött régiótól a sítáborosok. Khm, nahiszen! Azért Kína is elég messzinek tűnt és kiderült, hogy nincs is annyira. Össze-vissza repked mindenki, mint a mérgezett egér. Mi mondjak, nem vagyok nyugodt, hétfőn a sítáborból két gyerek is visszaül a padba, aztán még vagy 10 napig nem lehet majd tudni,hogy megúsztuk e vagy nem. Nagy valószínűséggel megússzuk, de mi van, ha nem? 

Állítólag a szervezők nem tudtak a vírus felbukkanásáról és így eszükbe sem jutott lemondani az utat....nem tudom, mintha már szombaton lettek volna hírek, hogy az olaszoknál gáz van, de fene tudja. Mindenesetre most sem sietnek haza, az eredeti terveknek megfelelően pénteken vagy szombaton érkeznek haza. Hátha addig még ezt-azt összeszednek, persze. 

Tibi szerint kár parázni, mert a vírus elkerülhetetlenül le fog csapni, a kérdés, hogy mikor. Azért arra nem voltam felkészülve, hogy akár máris ízelítőt kaphatunk belőle. Délután hallottam, hogy lehet, olimpia sem lesz, és nem az lesz, hogy majd egy másik város megrendezi Tokió helyett, mert nagyjából mindegy, hol gyűlik össze a fél világ, hanem hogy ez az olimpia úgymond...kimarad. Elég hervasztó és lehangoló dolog, 

hosszúlesz

Hopsz, megint eltelt egy csomó idő. Nem jutottam gép közelébe, de van néhány jegyzetem, azokat összefűzöm.

Múlt péntek – hát ja, van némi lemaradásom

Zalán olykor –majdnem mindig – eléggé el van varázsolva. Erről híres. Pénteken délután Tibi könnyedén elejtette beszélgetés közben, hogy mennie kell, meg kell keresnie Zalán úszó cuccát a nagyvilágban…merthogy elhagyta. Én erről nem is tudtam. Már robogtunk a Vízilabda Aréna felé, ahol az edzéseket tartják, amikor kiderült, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ott lesz a holmi, ki tudja, de ott érdemes kezdeni a kutatást. Az Arénába érve az egyik pulton meglett a cucc, hiánytalanul, összepakolva, némileg állott rothadt vizes szagot árasztva. Fogalmam sincs, hogy van az, hogy kijön az uszodából, beül a kisbuszba és visszarobog a suliba és közben nem tűnik fel neki, hogy semmi táskája, motyója nincsen. Érthetetlen. De nincs vége, ezután felkaptuk őt a suliból, ahol rajziskolán ücsörgött, immáron teljesen egyedül a tantónénivel. Míg várakoztunk, hogy összepakolja a holmiját, kiszúrtam a rajziskola fogasán Zalán ősszel elvesztett, vadiúj tavaszi dzsekijét….Azt is vittem haza, miután a zsebében minden kétséget kizáró bizonyítékokat találtam. Egy kisautót, amit Tibi vett neki. Szóval eredményes nap volt a múlt pénteki, bár úszószemüveget így is kell venni, mert azt meg korábban elhagyta vagy szétdobálta, nem tudom.

Utána otthon belga krémest ettünk, ami valami isteni volt most is, friss és …. isteni, na. Amúgy Bálint nap is volt, de azt mi nem üljük meg, úgyis mindjárt évforduló…

múlt szombat:
Vannak fura dolgok. Múltkor vettem az új kék (többek között) ruhámhoz egy hozzá illő harisnyát. Nem volt baromi drága, de nem is ingyen vágták hozzám. Még csak fel sem próbáltam, csak kibontottam a csomagolásból. Ezen a ponton eltűnt. De úgy, hogy azóta sem találom. Átkutattam minden vasalós kosarat, minden vasalt ruhás kosarat, minden szekrényt. Még az ágy alá is bekukkantottam. Sehol. Ekkorra kellőképpen berágtam, 2 héttel később, azaz most, vettem egy másikat. Pukkadjon meg az a harisnya! Az újat szigorúan a ruha mellett tárolom, lehet, együtt is fogom mosni és szárítani, meg minden.
múlt vasárnape

Update - azóta meglett, a zoknik közé dugtam a fiókba, out of sight out of mind....

Réka úgy döntött, betegnek nyilvánítja magát és kihagyja a jövő hetet. Bárcsak ez nekem is ilyen könnyen menne. Mondjuk, ha vészesen lemaradtam a takarítással, vagy kertészkednék, esetleg csak pihennék, kiíratnám magam egy hét táppánzre. Be szép világ is volna! Főztem kacsalevest cérnametélttel, sült csirkét, petrezselymes krumplit, csirkével együtt sült krumplit, volt saláta is. Közben ment az országértékelő. Jó volt minden.

hétfő - 02.17

Ma két éves a kutya, Isten éltesse még nagyon sokáig! Nem pont ebből az apropóból, de szombaton a nappali szőnyegre kakált, hétfő reggelre pedig oda hányt, szóval igazán boldoggá tett bennünket, de persze így is imádjuk, így is minden nap hálásak vagyunk, hogy ő van nekünk. Mert ilyet nem csinált másfél éve.  Hála és köszönet a tenyésztőnek, kivéve, amikor kettesben lennénk Tibivel (nem kell nagyon intim dologra gondolni) és a kutya KÖZÉNK telepszik. Az nem mindig kafa…

Most belegondoltam, hogy micsoda görény vagyok, két éves a kutya és nekem csak az újszerű szőnyegen jár az eszem…Pedig igenis csodálatos kutya. Csodálatos családtag.
A Pedigree büszke lenne rám, mert hétfő délután hirtelen ötlettől vezérelve összevásároltam mindenféle kutyanasit, mégiscsak szülinapja van szerencsétlen kutyának (hogy Károly bácsit idézzem). Mondjuk, örült is. Jövőre egész grillcsirkét kap. Kicsontozva. Mert a csonttól behány. Végülis kutya, vagy mi...

kedd
Brutálisan kívánom a csokoládét. Tegnap be kellett szaladnom az egyik boltba, mert szalvétát és zsebkendőt szerettem volna venni…és naná, hogy becsusszant a kosaramba pár szelet csokoládé is. Az más kérdés, hogy a mogyoróvajas kitkat-et lenyúlta Tibi, egy sport szeletet megettem (én imádom, ha még puha) ,a másik kettő reggelre eltűnt az uzsonnás táskámból. Szóval megették a gyerekek.

Réka még mindig beteg, szerinte fáj a feje és köhög. Ennek semmi nyoma.
Ma kellett volna szülői értekezletre menni, egyszerre , egy időpontban két helyre, de egyik szülőire sem mentem el. Ilyen még soha nem volt, hogy kihagytam volna. Zalán úgy tudta, hogy szerdán környezet TZ. Öt óra után kiderült, hogy eltolták egy héttel, de akkorra már késő volt.

szerda
A legnehezebb nap a héten, ha ezen túl vagyunk, már szebben süt a nap. Zalánnak szerdán minden órája nehéz, van matek, nyelvtan, olvasás, német, környezet, amit csak el lehet képzelni.
Réka eljutott délután a dokihoz, kapott igazolást, nem vártak csak két órát, pénteken mehet suliba.
Pénteken felsős farsang, amire kötelező a tombola…..majdnem mondtam valamit. Beöltözés nincs, csak buli. Ez jó ötlet, már nagyon szenvednek ilyen hajlott korban a jelmez miatt, legalábbis errefelé. Ami rosszabb, hogy szombaton alsós farsang. Ezek a suliban meghalnának, ha egy péntek ebéd utáni időszak rámenne, mondjuk 12-15-ig, de mindegy. Kötelező ráadásul. Idén nem sütök fánkot, az biztos, nem vállaltam be semmit. Mivel hogy ott sem volta a szülőin, ugyebár.

csütörtök
Zalán reggel nem volt hajlandó iskolába menni, hasfájásra panaszkodott. Tibi szerint csak megunta, hogy Réka lóghat a suliból. Seggbe fognak rúgni engem a suliban, ez már számításaim szerint a negyedik nap, amit én igazolok le….Egyszer voltunk 6B kiránduláson, egyszer Ikeában, kkhm….. és voltak még ilyenek.
Réka üzent dél tájban, hogy Zalán nem ad neki palacsintát, pedig már vagy 20-at megevett. Mármint Zalán. Ekkor vészfények villogtak az agyamban, hogy ég a ház, ezek palacsintát sütnek, de Tibi visszaírt, hogy no para, nagyon finom a palacsinta. Amerikai féle. Csak kár, hogy nincs nutella. Hát az nincs. Ha lenne is ,csak akkor, ha széfünk is lenne és nem tudnák a gyerekek a kódot.

Ma marha jó dolgunk volt, hoztak a fiúk a Mekiből ebédet. Rendeltem salátát is, úgy kevésbé volt lelkifurim…De amúgy sincs rossz dolgunk, mert a finnek küldtek karácsonyra egy hatalmas doboz bonbont (duplafedeles) és egy nagy doboz zselés cukorkát is (az már elfogyott), plusz főni hozott mini Ritter-eket a legutóbbi mini nyaralásáról, szóval édes az élet az irodában mostanában különösen. Még az orchideáim is bimbóznak az ablakban.

péntek

Ma visszarázódott minden a kerékvágásba, mindkét gyerek suliba ment. Őszinte részvétem, de hát ez van, kemény az élet, tanulni kell. Rékának holnap egyszerre Curie verseny és Langwest német verseny. Szegény, még a hétvégéje is oda. Na mondjuk, rápihent…nekem nem tűnt fel, hogy egy zsebkendőt is elhasznált volna a náthájára.

Vacsorára pizzát sütöttem. Gennaro Contaldoo receptje nekem maga a tökély. Egyébként a lasange is és még biztos akadna pár dolog, amiben követnem kellene az ő útmutatásait…
50 dkg lisztbe elkeverek egy zacskó sütőport, 2 kávéskanál sót, a dagasztógép üstjébe öntök 325 ml langyos vizet. A langyos vízbe adagolom a lisztet, hagyom, hogy dagassza egy kicsit. Aztán kel, pihen, majd 4 részre vágom a megkelt tésztát és teszek rá feltétet aszerint, hogy mi van a hűtőben. A gyerekek számára az nem pizza, amin nincs kukorica, úgyhogy az is ment rá és sajt bőven (bár nem volt itthon parmezán, sem füstölt sajt, csak sima trappista.) Ja azt kihagytam, hogy a kis bucikat nem nyújtom ki, hanem kézzel formázom kerekre. Vigyázni kell, hogy ne lyukadjon ki, ne legyen túl vékony, mert akkor eláztatja a tésztát a feltét. Pörgetni még nem tudom, mint az olaszok. Klassz kérge is lesz így, ropog, puha, finoooom….Süssetek sok pizzát!

szombat

Korán keltünk, Rékának 7:45-re a város másik részén kellett lennie a Curie csapatverseny városi vagy területi fordulóján, már meg nem mondom. Mi Zalánnal fél 9-re mentünk farsangra (blááá, de utálom ), Tibi maradt otthon dolgozni, nana, végülis hajnali egykor hagyta csak abba…

Zalán fekete párduc lett a Marvel sorozatból a farsangon és csak bő 10 órával később tudtam meg, hogy tényleg ez a szereplő neve, nem viccből mondta nekem, hogy ő fekete párduc….Ennyit rólam és a Marvel filmekről.

A farsangról megléptünk a táncbemutatók és a tombola előtt….Nagyjából 1,5 órával a kezdés után. Szemét voltam, mert azt ajánlottam fel Zalánnak, hogy menjünk át a Regio játékboltba és nézzünk szét….Persze, hogy fel csillant a szeme. Még a büféből, ami akkor nyitott, vettünk innivalót, aztán lapos kúszásban megközelítettük a ruhatárat. Ha megérem a jövő farsangot is, akkor ünnepelek, mert letudtam az összes alsós farsangot egy életre.

A játékboltban szokásához híven azonnal választott egy távirányítós autót, amit némi huzavona után megvettem neki….egy kis kényeztetés belefér. Úgyis mindjárt kamasz lesz és tojik a kisautóra, hagy élvezkedjek még egy kicsit! Már nem sok van neki a 10. szülinapjáig. Utána vettünk még frissen sült pogácsát, majd Tibi felvett bennünket és onnan a cukrászdába robogtunk, mert anyunak a szülinapja volt, illetve lesz most a héten, de előre vettük. Otthon Zalán szabadprogramot kapott, én nekiálltam a szokásos háztartási teendők tengerének, közben azon morfondíroztam, hogy Réka vajon mikorra érhet haza. Kellemes napos idő volt egyébként tavaszhozóóó…

Délután kiértünk anyuhoz, vittünk neki egy dobostortát, ami fantasztikus finom volt, igazi dobos torta. Nem sokszor kóstoltam még ilyet, mert a krémhez nem sok cukrászda ragaszkodik, pedig az eredeti az igazi és a fantasztikus, a tökéletes. Este beugrottunk még a másik mamához is, ott volt egy mini család találkozó. Későn értünk haza, már vasárnap kerültünk ágyba.

Vasárnap természetesen tanultunk délután, volt ebédre babgulyás és palacsinta, amit még Mama csomagolt nekünk szombaton. Vásárolni is voltunk itt és ott, meg amott, nagyon várom az online vásárlást, és akkor talán kevesebb felesleges dolgot veszek. Most pl. 50 virághagyma esett be a kosaramba – többek között…bezzeg mosószert nem vettem, így lett egy újabb körünk a Tesco-ba....

Estefelé szét kellett volna szakadnom, mert Tibi megjegyezte, hogy a héten még nem is segítettem neki, mintha olyan veszett sok szabad időm lenne – NINCS! Szóval cikáztam a töri Tz-re készülő Réka és Tibi között. Közben eszembe jutott, hogy reggel kavartam be gyökérkenyeret, nem kellene hagyni, hogy rommá keljen…szóval azt is megsütöttem, bár addigra már 9 óra elmúlt. Aztán még helyre tettem a királyokat – tök fura volt, hogy I. Károlynak tanulják a gyerekek Károly Róbertet – nekem szokni kellett, remélem, jól sikerül a mai TZ. Zalánnak nem volt sok házija, szerencsére a farsangra tekintettel nem nyomták őket agyon. Ja, mert egyébként a szülőin elmondták, hogy még több lesz a magyar házi ezen túl, mert unatkoznak a gyerekek…Hát itt elbődültem volna, hogy nemááár…csak ugye nem voltam ott, de volt más tiltakozó, mindhiába, több lesz a házi, mert ezek elbírnak többet is….Hát ez is egy indok….

hétfő

Hétfőn nem történt semmi, ez is csak egy maratoni hétköznap volt, amikor este 9 után mentünk kutyát sétáltatni és 10-kor fogtam hozzá megfőzni a másnapi ebédemet, hogy ne szendvicsen tengődjek (csak egy kis spegetti volt bacon-nel, foghagymával, petrezselyemmel és sajttal, de finom lett. ) 11 után kerültem ágyba és még néztem volna egy kis HBOGO-t, hogy legyen már egy kis ÉN időm is…hehe…de Zalán úgy döntött, velünk alszik, így ennek lőttek, villanyoltás lett és mély álom.

kedd

18 fok van és madárcsicsergés. Erről rögtön eszembe jutott, hogy fogynom kellene vagy 8 kilót…

.De én GombócArtúr vagyok és imádom a csokoládét (is) és jókat enni is, így elég sokat kellene sportolnom, hogy ne maradjak túlsúlyos. Hamarosan itt a bringa szezon. 

Rékáék első helyen végeztek a területi Curie-n, de szerintem így sem jutnak az országosra be, csak 10 csapat fog. Na mindegy, kaptak egy szép könyvet, ötös természetből és jön a miskolci verseny újabb fordulója is. A német versenyről nincs hír még (írtam egyáltalán, hogy versenyre ment? Egyiket biztos.

Amúgy síszünet van a suliban, de ez nem egyenlő a tanítási szünettel....sajnos.   

Nem mondtam, mert nem tudtam beszélni róla, de vasárnap ráejtettem a kekszes csuport az indukciós főzőlapomra. Persze tönkrement, javíthatatlan. Élt kettő évet. Addig sírtam, míg majdnem kiszáradtam. Annál csak akkkor voltam szomorúbb, amikor megrendeltem az újat. Micsoda csapás, micsoda csapáááás! 

Holnap környezet tézé, Réka még nem alszik, valamit hablatyol az ületékes kőzetekről, márvány meg lösz...asszem megyek, lekapcsolom nála a villanyt...jóéjt!

Heti beszámoló

Írtam a minap egy remekbe szabott bejegyzést arról, hogy pénteken milyen  tökéletes, Michelin csillagos fánkot sütöttem, de elfelejtettem elmenteni az irományt az otthoni káosz közepette. Így aztán most szomorkodom, mert odalett minden sora. Megpróbálom összekaparni a lényeget...

Szóval az úgy volt, hogy pénteken lesütött szemmel osontam be a sarki kisboltba, hogy rumot vegyek. Az egyetlen hozzávalót, ami otthon nem volt éppen készleten. Kaptam is két butykossal, a boltos fiú azzal a megjegyzéssel tolta őket elém, hogy hát igen, enélkül nem lehet igazán finom a fánk.... Meg tudtam volna ölelni, milyen kedves már, hogy nem nézte ki belőlem az alkoholistát? Vagy legalábbis a rumon tengődő alkoholistát....Mondjuk, néha lehet, hogy rám férne az a pár cent tömény, de utálom.


Először is, jó alaposan befűtöttem a konyhát, mert a fánknak lételeme a finom meleg. Szóval fentebb tekertem a termosztátot, bár amúgy sem volt fagyos idő. Dagasztottam, kelesztettem becsülettel, szaggattam és kelesztettem, majd sütöttem. A köztes időben Tibinek segítettem az irodában, de az más tészta. Éreztem, hogy a meleg konyha elő kell hogy hívja a szalagot, most minden játékszabályt betartottam, amit a fánk szabni szokott, gyönyörű hólyagos volt a tészta, kelesztettem türelemmel és igen, szalagos lett, egy csoda született. Merthogy lehet a fánk finom szalag nélkül és sokszor van úgy, hogy nincs szalag, mégis nagyon finom a fánk. Na de ha szalag is ott figyel, akkor biztosak lehetünk benne, hogy egy pillekönnyű, ízorgiát, igazi boldogságot kiváltó mesterművet hoztunk létre. Egyébként nem magam fényezem, legalábbis nem az a lényeg. Attól vagyok elájulva, hogy egy darabka olajban sütött kelt tészta hogy lehet ilyen finom? Baracklekvár és porcukor tuninggal. Ja és a reszelt citromhéjat kifelejtettem a tésztából, de sebaj!

A hétvége ezek után eltelt, mint egy szemvillanás, a szombat reggel és a vasárnap este között tényleg felgyorsul az idő. 

Hétfőn délután elugrottam egy kis panoráma röntgenre, lecsípve pár órát a munkaidőmből. Ez volt az , amire a háziorvos olyan felháborodva adta ki a beutalót. Szerencsére a röntgennél nem volt semmi gond. Viszont hoztam a formám a rendelőben, először beégtem, mert nem adtam le a beutalót az ablaknál, a check-in pultnál, aztán fordítva vettem fel az ólomköpenyt, bár világosan megmondták, hogy úgy vegyem fel, mint egy kabátot… eh, vészesen hülyülök....

Közben lemondtam róla, hogy idén már a régi jó fogorvos doktornénihez vissza tudok menni, most februártól mégsem tér vissza a munkába, esetleg majd a nyáron. Marha jó.  15 év után kereshetek másikat. Viszont gyorsan megnyugtattam magam, ajánlottak nekem most egy új doktornőt, aki hasonló kaliber, mint a régi, talán ha szükségem lesz rá, elmegyek hozzá. Addig is kedden délután elslattyogtam a fogorvoshoz, a régi újhoz, akivel eddig nem voltam annyira megelégedve, de most irtó kedves volt és vagy fél órát magyarázott, úgyhogy egészen megnyerte a bizalmam. Egyébként teendő nincs, góc nincs, a bőrproblémámnak fogászati oka biztos nincs. Mivel megvolt a heti második eü-s köröm is, erre a hétre befejeztem. Hazafelé egy megállóval hamarabb leszálltam a buszról, egy pékség előtt és vettem forró fonott kalácsot. Hazáig meg is ettem a felét.

Utána olyan fáradt lettem már 7 óra körül, hogy Zalán egyedül csinálta meg a matek házit, nem volt kedvem az ostorom pattogtatni mellette, különben is harmadikban már csak megcsinálhatja egyedül is. A kutya is hiába kereste velem a szemkontaktust, nem volt az a körülmény, ami rábírt volna engem akkor egy Tisza parti sétára….10 órakor már aludtam is, mint a bunda.

Szerdán aztán elvittük a kuttyot sétálni, olyan boldog volt, hogy az már megható. Este 10.30-ra értünk haza, igazán értékelni kell ezt a fajta közbiztonságot, hogy mi éjjel merünk a Tisza partján flangálni mindenfajta félelemérzés nélkül, de tényleg így van. Pár csókolózó tinin és kutyasétáltató sorstárson kívül tényleg a kutya sem jár arra ilyenkor. Bár a múltkor láttunk egy pasast lemenni egészen a víz mellé és rémülten hallgattuk, hogy időnként torka szakadtából kiált egyet. Egyből az jutott eszembe, hogy vajon milyen fájdalomtól próbál szabadulni ilyen módon és hogy hat-e a dolog, mert nem úgy tűnt. Aztán meg azon drukkoltunk, hogy nehogy a vízbe vesse magát, mert én nem tudok úszni mélyvízbiztosan, Tibi meg nem fog utána ugrani , mert még ő is a vízbe veszik, a kutya meg nem életmentő kutya. Végül láttuk távozni elevenen a városközpont felé, úgyhogy túlélte az estét, azt hiszem. Remélem, azóta jobban van.

Ja  és meghozta a futár az új táskám és az új tárcám valamikor még hétfőn. Menő bordó mindkettő. Bár azóta eltűnődtem azon, hogy a kettő nem túl sok e...főleg, hogy pl. a fogorvoshoz a meggypiros pulcsiruhámban mentem a bordós-piros cipővel. Piroska. Na de hol a farkas? :) 

Az Éles tárgyakat kezdtem el nézni a HBO Go-n majd rájöttem, hogy ez nekem megvan könyvben Sharp Objects címmel...ennek ellenére nem tudtam megállni, hogy pár részt ne nézzek meg a sorozatból, nagyon felkavaró, olykor nehéz nézni, feltételezem, hogy a könyvnél ez pláne így van, szóval nem tudom, mi lesz. Egyelőre maradok az Egri csillagoknál!

Vacsora carbonara és holnap péntek.  

Szerda, csütörtök...

szerda

Reggel Tibi vitt dolgozni, mert a munkahelyem közelében akadt reggel dolga. Örültem, mert ez az őrült szél még mindig tombolt és bár nem vagyok egy nádszál, szóval nem fújna el, de azért elég kellemetlen. Persze az lett a vége, hogy elkéstem a melóból, mert még a gyerekeket el kellett vinni előbb a suliba és Zalánka még 7:40-kor a kanapén heverészett, mint aki ráér... Elég kínos beosonni 8:07-kor az irodába, legalábbis számomra, amikor ott ül a főni,  de nem  tette szóvá...

Nehéz hetünk van, volt már német felmérő, német Tz, nyelvtan TZ, nyelvtan tollbamondás, meg minden, és ez csak Zalán, én már el is fáradtam erre a hétre, mondanom sem kell. Tegnap már 9 órakor ágyba bújtam a tablettel és amíg a gyerekek pancsoltak, megnéztem egy fél részt A kívülállóból. Tibi 11-kor csatlakozott hozzánk, már csak homályos emlékeim vannak róla, a szemüvegem nem volt rajtam addigra.
Réka egy német vonzatokkal teli lappal elszunnyadt a kanapén és fel sem ébredt nyolc óráig, szóval azt hiszem ő is fáradt….

Vacsora mellé sütöttem egy kis joghurtos fánkot,majd azt leöntöttem egy kis olvasztott csokival. Osztatlan és tomboló sikere volt. A recept Gabicseké, akit imádok a receptjein keresztül is és így szól valahogy:
1 nagy doboz joghurt (330-350 g, azt hiszem)
1 sütőpor
1 vaníliás cukor
2 evőkanál cukor
30 dkg liszt
csipet só

Kikavarjuk, 5-10 perc pihi neki, majd vizes kézzel kb. diónyi-fél diónyi izéket szaggatunk meleg olajba és kész. Meglepően jó, próbáljátok ki!

Közben – hogy ne maradjak csapongás nélkül - Réka a reggeli sürgés-forgásban közölte, hogy a német verseny dátuma február 20, csütörtök….Tibi bizonyára meghallotta, mert rögtön kikiabált a konyhából, hogy „no chance”, hogy ő egy hétköznapon, egy munkanapon el tudná vinni őt Miskolcra. Most várom a fejleményeket, egyelőre semmilyen tájékoztatást nem kaptam az ofőtől, abban a boldog tudatban lubickoltam, hogy február 22, szombat a dátum és akkor családilag elruccanunk Miskolcra. Persze más gyerekek is mennek a versenyre, ők már megtöltenek 2 autót. Más gyereke valószínűleg készül is, az enyém nem. Vagy nagyon jól álcázza.

Kellett nekem említeni a CT-t, ma ebédidőben már hívott is a doki. Kár, hogy egy szót sem értettem, szakadozott a vonal, úgyhogy nem jutottunk semmire. Nem baj, gondolom, hallok még felőle.

csütörtök

Reggel Réka keserves sírásba fogott az ágyában, hogy nem szombat reggelre virradt a nap, csak csütörtökre. Pedig mentek korcsolyázni a jégpályára első két órában. Felemelő reggel úgy készülődni, hogy a gyermek ordít, mint a sakál, hogy nem akar suliba menni. Egészen fel szokott dobni. 

Nyelvtan tz 5-ös, német tz hármas....Hát ez Zalánra jellemző eklektika. A németen pityergett egy sort, de hát ez van, majd lesz jobb is. 

Délután ötre átszáguldottunk a városon a házidokihoz a röntgen beutalóhoz. Napközben rájöttem, hogy nem is kell elmennem a leletért a kórházba, hiszen a doki valószínűleg látja az eredményeket a Felhőben, megspórolhatok egy utat a laborba. A rendelőben elhelyezkedett pár kehes ember, remélem, semmit nem hoztam haza, amit nem akartam. A doki leszúrt, amiért másik szakrendelésről jőve beutalók kunyerálok tőle....nem így mondta,de majdnem ez volt a lényeg és inkább a fogdokira haragudott, kiadta a beutalót. Hogy aztán el is végzik e a röntgent, az majd hétfőn kiderül. Mindegy, max kedden kapok egy újat immáron fogorvostól. Nem volt jó kedvében a doki, a szokásos nyájasság és kedvesség hiányzott belőle, a szomszéd szobában már legalább fél órája kínlódott egy nénivel, akinek 200 volt a vérnyomása és még véletlenül sem akart lentebb menni, pedig már spréztek neki mindenhová és kapott mindenféle gyógyszert. Szimpatizáltam vele, szegény folyton azt hajtogatta, hogy dehát ő nem érzi magát rosszul, dehát ő teljesen jól van. 

A labor leletem megnézte a rendszerben, hat felett volt most is a cukor némiképp, de a cukor hemoglobin teljesen jó, szóval minden oké szerinte. Azért az édességet, szénhidrátot érdemes lenne visszafogni. Khm, hát igen. Azt elfelejtettem mondani, mert mindenki úgyis a 200-as vérnyomású nénire figyelt a szomszédban, hogy a 6,5 érték nem egészen éhgyomri, bár 2  óra eltelt a reggeli óta. Talán jobb is hogy nem mondtam, legalább nem néznek mind hülyének, hogy labor előtt képes voltam enni....De hát én tényleg azt hittem, hogy csak a glükóz hemoglobint nézik....Na mindegy. Hazafelé a Mekiből vettünk vacsorát, csak hogy adjunk a ....széndhidrátoknak.

Holnap péntek. Megérkeztek a könyveim, mind a három, lehet a hétvégén olvasni orrvérzésig. Jó lenne már egy hétvége, amikor egyetlen TZ-re sem kell tanulni, de azt talán júniusig meg nem érem...Zalánnal vasserkreislauf-ot tanulunk (nem jó a dupla v a billentyűzeten, bocsi) , az is felér egy tz készüléssel. 

Vietnám és én

Annyira fáradt lettem hétfő reggelre, hogy ilyet már régen tapasztaltam. Tiszta szerencse, hogy aznapra szabit vettem ki. Ma kedd van, egyébként most sem vagyok valami fürge…vagy energiában gazdag. Lehet, hogy lemerültek a vitamin készleteim? 

Egy frász! Végigtoltuk az egész hétvégét, pihenésről sok szó nem lehetett. Tibinek nagyon sok munkája volt, lemaradást is halmozódott fel, ezért szombaton borzasztó sokat dolgoztunk. Kezdésnek kitakarítottunk, bár ugye az nem számít munkának. Főleg az emeleten működtünk, mert karácsony óta nem volt nagytakarítás. Ment a mosógép is vég nélkül. Délután készítettem ebédet, már meg nem tudom mondani, hogy mit főztem, az a szörnyű…. Majd 3 órától hajnali egy óráig dolgoztunk. Utána annyira felborult a rendszerem, hogy hiába feküdtünk le, Tibivel ellentétben nem beájultam, hanem hajnali 3-ig néztem a True Detectives legutóbbi évadát. A HBO-ban egy jó van, a HBO GO, ami telepítve van a tablet-re, laptopra is. ( A gyerekek számára nem elérhető ez, mind le van kódolva)

Vasárnap reggel 10 órára volt időpontja Zalánnak fodrászhoz, gondoltam, akkor már elmegyünk vásárolni is, mert szombaton arra sem volt idő. Tettünk egy kört az Auchanban és az Aldiban is. Zalánnak nagyon vagány lett a frizurája, most sokkal fiúsabb, sokkal …sokkal helyesebb lett az egész mini pasas. Hamarosan 10 éves lesz, te jó ég….

Szóval vásároltunk itt és ott, dél elmúlt, mire hazaértünk. Hideget ebédeltünk, majd a gyerekek nekiültek tanulni és estig abba sem hagyták. Szerintem Réka sunyított, nem feltétlenül tanulással ütötte el az idejét, de hát lelke rajta. Lehet, hogy túl sokszor leírtam már, vagy csak gondoltam, de sem erőm, sem kedvem még Réka tanulmányait is koordinálni napi, vagy akár heti szinten. Zalán bőven elég. Vacsorára tarját sütöttem, volt hozzá rizibizi, sajtos zöldbab és a gyerekek kedvence a brokkoli. Csodálkoztam, de Tibi a vacsora erejéig félbeszakította a munkát. A gyerekek persze összevesztek vacsi közben, mikor máskor, amikor végre együtt lehetnénk békében.

Vasárnap csak este 10-ig dolgoztunk….11-kor már ágyba bújtunk és mit mondjak, nem kellett altatni sokat. Hétfőn megfogadtam, hogy pihi lesz és pihi és pihi. Nagyjából úgy is lett. Ebéd előtt egy kicsit ledőltem, gondoltam szundikálok egyet, de úgy süvített a szél az utcában a fák között, hogy ettől kipattant a szemem. Befejeztem a True Detective-et, na azon kis híján elaludtam. Kihegyeztem minden ceruzát a dobozban és máris otthon termett Réka.

Tibi minden nap úgy dolgozik, mint ahogy szombaton abba belekóstolhattam. Szünnap nélkül. Hajnaltól késő estig. Én nem tudom, hogy meddig bírja majd….Csak remélem, hogy ahogy egyre több rendszer lesz a munkában, úgy az időigény is csökken. Már nem egyedül dolgozik, mint az elmúlt 20 évben, de így is nehéz az egész és stresszes. Ez utóbbi rám is átragad, múltkor arra ébredtem éjszaka, hogy szorongok Tibi munkája miatt... Ez már durva. 

Reggel, amikor felébredek, már nincs mellettem, este, amikor lefekszem, még nincs mellettem. Napközben nem elérhető messengeren vagy viberen. Olykor ráírok , ha valamire emlékeztetem a gyerekek miatt, mire visszaír, hogy OK...Annyira még nem érzem a hiányát, mert annyira be van táblázva a napi 24 órám, hogy örülök, ha magam is lélegzethez jutok. Rendeltem múltkor 3 könyvet megint a bookline-ról és csak a rendelés elküldése után tűnődtem el azon, hogy vajon mikor is gondoltam, hogy majd lesz időm olvasgatni? Ugyan már, soha! De majd megmutatom én, hogy van időm erre is. Pl. HBO GO helyett, hehe....

Szegény kutya kissé el van hanyagolva, nem sétál minden nap, inkább hetente kétszer-háromszor. Lassan nem bírok a szemébe nézni. Persze télen nem visszük túlzásba, most éppen tornádó van megint odakinn, ugyan hová is vinnénk? De hát idő sincs. Semmire.

Volt közben bizonyítványosztás is múlt héten, bár most olyan nagy érdeklődés nem vonta körül, mint korábban. Egyrészt mert az utolsó héten már minden jegyet tudtunk, másrészt mert egy héttel korábban láthatóak voltak a jegyek a Kréta rendszerben. Általában bizonyítványosztásig meglepi szokott lenni, most nem. 

Réka hozta, amit elvárunk tőle a képességei alapján. Ofő szerint lehetne jobb is, mert nem minden tantárgyból 4,9-5,00 az átlaga, van amiből 4,6 lett tényleg. De az is ötös és kész....Persze, ha leosztályoznak egy házit, amiről nem is tudott, vagy nem szólnak dolgozatról hiányzás után, amit megír, akkor nem csoda, ha nem csupa ötös. Amúgy sem robot a lány.  Szinte 100%-ban egyedül készül, minimálisat tanul, így én külön büszke vagyok a sok egyhangú ötösére. Mi lenne, ha még koncentráltan tanulni is? Az más kérdés, hogy németből mondjuk tényleg nem tanul eleget, nekem meggyőződésem, a többiek sokkal többet készülnek. Hát legalább nem ég ki, mire a nyolcadikos felvételin széttanulja magát. Vagy nem. Most pl. német versenyre készülnek, khm, amiből itthon nem sokat látok. Kíváncsi leszek, mekkora szakadék lesz a legerősebb németesek és Réka között, akik elég sokat tanulnak és esetenként német szinkrontolmács az anyukájuk.

Zalán bizonyítványa kevésbé fényes, de vannak benne nagyon szép témazáró ötösök, szövegértés ötösök, ahol az egyik legjobb lett az osztályban akkor és ott… és még sok apró csillogó kavics. Csak a szépre emlékezem! Maga az egész homokbucka önmagában nem túl tetszetős, de legalább van mit fejleszteni, csiszolni, javítani rajta. De mondom, most sokat nem foglalkoztunk a bizonyítványokkal, péntek este aláírtam mindkettőt, megdicsértem őket, aztán kész, folyik tovább az élet....Jövőre izgalmasabb lesz, mert a hetedik már számít. Mondjuk van iskola, ahová a 4-5 is beszámít, de az mindegy, mert az mindenképpen max. pontos eddig. 

Hát most ennyit tudok mondani Vietnámról....

Ja, hogy csapongjak egy kicsit, hétfőn voltam laborban, mert visszatapsoltak a glükóz miatt. Az az egy érték volt NEM jó a nagylaborban. Most valami glükoz hemoglobint is néznek. Azt elfelejtettem mondani a dokinak, hogy arcüreggyulladásom volt az első labor idején, bár fene tudja, hogy az számít e. A poén, hogy úgy emlékeztem, most nem kell éhgyomorra mennem,mert 3 havi nemtommit néznek a nemtommihez, szóval értitek, úgyhogy 7 körül megettem egy kis szelet szalámis kenyeret. Mi volt az asszisztens első kérdése a kórház laborjában? Éhgyomorra jöttem? Mert sima cukrot is néznek. - Igen.- hallottam magam hazudni. Végülis, 2 óra eltelik az evés és a vérvétel között, vagyis akár normális eredmény is születhet. De hogy én ilyen szerencsétlen vagyok a laborban, az azért gáz. Közben elfelejtettem meghatalmazás nyomtatványt kérni, így TIbi nem tudom, hogy megy majd el az eredményért, megpróbálok írni egyet vagy letölteni, hátha. A másik, hogy veszek ki szabit és elbuszozok magam. 

Közben a szokásos fogorvosi tavaszi kontrollhoz kért a doki panoráma röntgent, de beutalót azt kérjek a háziorvostól és már a lelettel együtt menjek a konzira, na köszi! Újabb kör a háziorvoshoz, akihez már vinném a cukor leletet is, hátha így nem kell kétszer mennem. 

És akkor még a CT- nem is voltam. Nem mintha hiányozna, csak mondom.