Átmegyek kutyás blogba egy picit, bocs.
Még szokunk össze, a kutty és mi. Egyetlen hátránya a tündérbogárnak, hogy legkésőbb reggel hajnali ötkor felébreszt. Engem, mert én alszom a legfelszínesebben. Ma speciel 4:20-kor kezdett nyöszörögni, ami miatt nem hullámoztam örömömben. Levittem, nem értette, mit akarok, leült a fenekére én némi tanácstalansággal várt. Csak úgy lobogtak a nagy lapátfülei a szélben. Majd meglátott egy macskát, mire olyan gyönyörűen „állta a vadat”, édes Istenem, megbocsátottam neki mindent. Vagy hát majdnem, mert pisilni nem pisilt, úgyhogy durcásan visszatrappoltam a meleg ágyikómba. A kuttyot beparancsoltam a kosarába, amit kicsit kinőtt már szerintem, de még ha összegömbölyödik jó neki. Továbbra is nyüszített, nem tudtam tőle visszaaludni, így beraktam Réka pihe-puha kuckójába a plédjével együtt. Na ott elhallgatott és bealudt. Eszméletlen egy kutya. Illetve ez nem is kutya, ez egy vizsla. ű
Még mindig egész hihetetlen, hogy van egy vizslánk, nekünk! Fantasztikus.
Persze nem minden örömmámor, keveset eszik, válogatós és soványka is, ami miatt aggódom. Még a mi állatorvosunk nem látta, mert a doki szabin volt a hét második felében, a többiek időpontosak. A héten mindenképpen látja majd doki, csak sajnos én nem tudok ott lenni, mert persze mind munkaidőben rendel, mikor máskor? Tibi szerint nincs Dióval gond, ne várjam, hogy 3 hónaposan zabáljon, de hát na, nem is aggódnék, ha nem látszanának ki a bordái….Egyébként gyönyörű, okos, nyugodt kutya, tényleg tökéletesen belesimult az életünkbe…..vagy hát nem, mert felébreszt ötkor, de egyébként. Amikor reggel Tibi elviszi a gyerekeket a suliba, még nem tart velük, de azonnal visszavágtat a kosarába és amikor Tibi hazakukkant a suliból, akkor is a kosarából kukucskál ki.
A nevére egész jól hallgat már, a „fujjj” vezényszóra is, lábhoz és marad még nem annyira megy. Egyébként gyenge hétvégém volt, megint nem ért rá a festő, pedig volt rá ígéret és számítottunk is rá nagyon. Most pénteken szülinapozunk és az elég nehéz lesz nappali nélkül. Most a Mestör megint fogadkozott, hogy a héten tuti befejezik, de nem vennék rá mérget sajnos, már volt annyi halasztás. Egyébként meg mindkét nap álomkórban szenvedtem, kóvályogtam, gyengének éreztem magam, vasárnap hiába aludtam vissza az ötös ébresztő után, csak rosszabb lett. Nem haladtam semmivel, éppen csak főztem egy csirkepörköltet vasárnap ebédre, felmostam és rendeztem a szennyes sorsát, de már sem vasalni, sem rendszerezni nem volt időm. Tanulni a gyerekeknek sem nagyon, bár Réka ma TZ-t ír matekból és felelnek németből. Zalán írt egy bejelentés nélküli matek 97%-os dogát (1 hiba), úgyhogy kezdek optimista lenni.
Vasárnap kitalálták a gyerekek, hogy valami mocorog a garázsban, bezártunk oda biztosan egy macskát. Nem értettük, pislogtunk egymásra tanácstalanul. Na most nappali nélkül el lehet képzelni, mi minden van a garázsban, többek között a szemközti falnál csak nem minden könyvem, sok-sok ruha (mindenféle) frankó ikeás cipzáros zacskókban, bútorok, játékok. Mire ott mindent átnéztünk és kiderült, hogy macska vagy egyéb biztosan nincs benn, kipakoltuk a fél garázst és naná hogy vissza is kellett pakolni. Na mindegy.
Szóval ez most egy feledhető hétvége volt, de csak négy nap és jön Zalán szülinapja.
