Zalán még javában a pocakomban lubickolt, amikor egyik kedves ismerősöm felajánlotta, varr nekem nagyon baráti áron egy babaerszényt. Rábólintottam, jajjdejóóó, ám legyen, úgyis a hordozás nagy rajongója vagyok, kipróbáljuk ezt is.
Teltek a hetek, Zalán megszületett, nagyjából el is feledkeztem a babaerszényről, hiszen jól boldogultunk Gizi barátnémtól kapott rugalmas kendővel is, leszámítva a forró kánikulai napokat, heteket.....Mikor is egy nap, kötelező sétánk során váratlanul felhívott ismerősöm, Andi, hogy ott toporog az Ikeában, milyen anyagot is szeretnék az erszényhez? Hát már csak nem mondhattam, hogy beérem immáron a rugalmas kendővel, köszönöm szépen....Egyébként ott és akkor új vágy ébredt bennem a babaerszény után, úgyszólván felcsillant a szemem....Rábíztam a döntést, válasszon valami szépet, pasisat, aztán néhány hét múlva nyálcsorgatva vártam a postást (mármint a küldeményét, na), hogy milyen is lesz nekünk az a babaerszény.
Az áhított alkotás egy napon ott is lapult a postaládában, erőssen bepréselt állapotban. Izgatottan szökdeltem fel csomagostul a lakásba, széttéptem a borítékot, mint mohó gyerek a szülinapi ajándékának csomagolását és ráleltem a csíkos anyagra. És zavarba jöttem, nem gyengén. Hoppá, nem is olyan egyszerű ez, mint azt naívErika kitalálta. Hova hajtogassam a bélelt, téglalap alakú izét? Hogy lesz ebből erszény? Mi az a kerek varrás az aján és minek? És egyáltalán???
Végül - hála neked internet - megtaláltam a szükséges információt a bohém-mama honlapján. Menni fog ez, semmi pánik! Magamra dobtam az erszényt, felkaptam Zalánt és lazán belesüllyesztettem. De segítség! Teljesen eltűnt benne, veszettül kapálózott és teljesen érthető módon ordított. Totális kudarc, ez így egyáltalán nem jó. Nem kevés ügyetlenség árán (de jó, hogy nincs meg videón, lesülne a bőr a képemről) előhalásztam szegény kisfiam az erszény aljáról, sikerült egy darabban, kéz- és lábtörés nélkül visszakapnom az erszény fogságából... Lógott az orrom és el voltam kámpicsorodva. Túl nagy ez nekünk, Andi bizonyára elszabta a dolgokat. Brühühü....
Másnap tiszta fejjel, új lelkesedéssel no és egy pihent, jókedvű Zalánnal megint előszedtem az erszényt. Addig ügyeskedtem, amíg a fenekét pont oda sikerült beműteni, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, a lábacskáit is kényelmesen elhelyeztem és a feje sem süppedt reménytelen mélységekbe...Hurráááá! Majd' szétcsattantam az örömtől. Zalán kettőt pislogott, aztán úgy döntött, király a helyszín egy szundira. Lásd mellékelt ábra.
Ma délelőtt hosszú kihagyás után Tesco-s bevásárlásra is elmerészkedtünk négyesben. Azaz ötösben, mert a babaerszény is velünk tartott. A parkolóban belepottyantottam a kislegényt, aki egy ideig kíváncsian kukucskált az ismeretlen világra, majd megkönnyebbülésemre valahol a zöldséges-gyümölcsös sornál bealudt és nem is ébredt fel, csak a pénztártól való távozás után.
Az erszény tehát egyelőre nagyon jól vizsgázott, Zalán biztosan jól érzi magát benne, mert mormotaként alszik, akárhányszor belekerül.
Egyetlen negatív oldala, amiről be tudok számolni, az nyilvánvaló, hosszútávon nem kényelmes, hiszen csak az egyik vállam viszi a baba teljes 6 kilóját. Hát igen...a sörös sornál (nálunk a Tesco utolsó, legbelső sora) elmondhattam volna magamról, hogy olyan kínjaim voltak, amelyek birtokában közepes horderejű államtitkot is bármikor elárulok bárkinek, csak hogy csillapodjon a dolog. De ilyet nem mondok már 2 szüléssel a hátam mögött. Nem fájt annyira, no. És egyébként is, mivel Zalán gerince nem éppen vizszintesen, korának megfelelő pozícióban van ebben az erszényben, órákat semmiképpen nem lófrálnék vele erszényestül.
Konklúzió: könnyű kezelni, használatát megtanulni, a baba szereti, kényelmes, szabad kezet biztosít, de 1 óránál hosszabb időre kényelmetlen. Legalábbis az olyan nyámnyiláknak mint én, mindenképpen.
