Visszatekintés 2015 - február

Februárban (azt hiszem, akkor volt, lehet, hogy január vége....) egyszer halászlevet vittem apunak ebédre a kórházba. Utáltam az undok nővéreket, akik húzták a szájukat, minek neki étel, amikor nem sokkal korábban falt fel a bácsi egy kiadós adag spenót főzeléket. Szegény apu, nagyon éhes lehetett...Etettem a levessel, közben beszélgettünk, értettem minden szavát, például, hogy "pompás". Ezt nekem mindenki más vagy elhitte vagy nem, tekintettel a komolyan érintett beszéd központjára.... pedig tényleg így volt. Talán ez az utolsó emlékem apuról, ami nem szívfacsaró vagy pokolian fájdalmas, egyszerűen kanalazta M. mama fantasztikus halászlevét abban mini pokolban vagy annak az előszobájában és én örültem, hogy örömet okozhattam neki. Hittem abban, hogy felgyógyul, közöttünk marad. Amíg élek erre a halászlére és ahogy megetetettem vele az apámat....erre emlékezni fogok. 

Február közepén jött a pofon az újabb rosszulléteket követően, az orvosi vélemény, hogy a felépülésre immár nincs remény, gondolkodjunk ápolási osztályban vagy privát/nem privát otthonokban..... Nem akartam elhinni, hogy apu nem megy haza többé, nagyon sokáig nem. 

Az már egészen biztosan  februárban volt, hogy benyaltam egy influenzát. Egy hétig feküdtem, mint egy darab fa és egy újabb hétig lábadoztam. A lelki tényezők, ugye, bánatra egyből jött a betegség már akkor is. Amíg gyógyulgattam, fogytam négy kilót, bár az ismerőseim szerint az tíznek látszott és végignéztem a "Hannibal" két évadát is....Ezt utólag megbántam, elég beteg sorozat...

Február a farsang ideje is volt, Réka málnának öltözött gyümölcs és zöldség témájában, Zalán pedig kisördögnek az oviban. A málna jelmezre utolsó energiáim bevetésével varrtam a piros lufikat full influenzásan, de már Tibi vitte el a gyerekeket a  sulis farsangra. Zalán jelmezét rendeltem a netről, szerencsére idejekorán kitalálta, mi szeretne lenni és nem gondolta meg magát naponta, sem egyáltalán.

A Nevtan-ban csoportos foglalkozásra váltottunk, mivel a logopédus szerint nem igényeli Zalán az egyszemélyes terápiát. Azért jutott erre a következtetésre, mert a társaságában nem akadt a beszéde. Nahiszen.  

Visszatekintés 2015 - Január

A január megadta az alaphangulatot az egész évhez. Egy bevállalt szombati munkanapon, korán reggel jött a telefon. Erre ébredtünk. Anyu hívott, apuval valami nincs rendben. Már éjszaka sem volt, szédül, gyenge, rossz a közérzete. Talán ha akkor mentőt hívnak...Végiggondoltam már ezerszer, újra és újra. Néhány órával később Tibi ki tudta támogatni aput a saját lábán az autóba, biztatta örök optimizmussal, hogy nem lesz itt semmi baj. Mire apu átesett az idióta kórházi protokollon, mint EKG és labor, illetve elhelyezték a neurológián, már pelenkát kapott és járóképtelen lett. Átvette az uralmat mindaz, ami már éjjel elkezdett dolgozni.

Amikor dél körül beszéltem anyuval és elmondta, hogy mi a helyzet, mindketten sírtunk a telefonban. Ahogy letettem a kagylót, igazán akkor jött rám a zokogás. Sem a haláláig, sem azóta nem sírtam annyira, mint akkor a nyavalyás íróasztalomnak támaszkodva, mellettem az ijedt kolléganőm, körülöttem a vidáman cirkáló, semmit nem értő  gyerekek. Mintha én már akkor elsírtam volna a könnyeim javát.

Nem sok minden másra emlékszem januárból....

Ebben a hónapban találkoztunk először a logopédussal a Nevtanban....Így utólag olyan semmilyen élményem van ezzel kapcsolatban. Valahogy nem tudott velünk mit kezdeni, amit máig nem tudom, hogy jó e vagy nem annyira....Mindenhol azt olvastam, hogy logopédus és pszichológus közös munkája tud eredményt hozni akadozó beszéd esetén. Nálunk ilyesmi, a közös munka akár ötleti szinten sem merült fel. Akkor még az út elején jártunk, reméltem, hogy a Nevtanban megtaláljuk a számításunk. 

Bizonyítványt is osztottak ebben a hónapban, mégpedig Rékának a félévit, ami nagyon jól sikerült. Réka sugárzott a boldogságtól, mert az osztály egyik legjobbja lett. Ajándékot is kapott a tanítónéniktől. Úgy emlékszem, az osztályban a harmadik helyen zárt a pirospontok alapján, de lehet, hogy második, lehet, hogy negyedik, Réka mindig mást mondott. Hivatalos értesítés pedig nem érkezett erről az iskolától. Még szerencse.