Nem igazán vagyok híve az idegen nyelvű félmondatoknak, mondatoknak, bár nem mondanám, hogy teljesen mentes tőlük a blog. Volt már rá példa, hogy megengedtem pár angol kifejezést.....de ezer bocs és anyamedve, még kitart a Downton Abbey hatása :) Szóval az van, hogy mostanában mindenhová bicajjal megyek, még a vécére is. Kérdezik is sokan, hogy tán új biciklim van, nem láttak még bringán és olyankor mindig égek, mint a rongy, mert azt kell válaszolnom, hogy nem, dehogy, kb. 10 éves a drágám...azt már többnyire nem teszem hozzá, hogy "csak eddig a melléképületben lakott elfeledetten".
Ám most nagyon rákaptam, aminek több oka van. Egyrészt a város bámulatosan gazdag kerékpárutakban, tényleg remek a helyzet, másrészt vettem több biciklizárat is, harmadrészt az én kerékpárom tényleg gyönyörű és csodálatos, negyedrészt a gyerekek maguk is képesek legalább egy 16-os bringát tekerni, ami már viszonylag haladós. Zalánnak már inkább való a huszas, az viszont egyelőre inkább a szervizbe való, mert a kormányával nem oké valami, úgyhogy nála ragadt Réka 16-osa, ami egyébként egy fiú kerékpár eredendően.
Akárhogyis, újabban mindenhová kerékpárral megyek, ha tehetem. Ma például bőrgyógyászhoz vittem Rékát és bár simán utazhattunk volna busszal is, inkább tekertünk egyet. Talán 10 perc volt max kerékpárral, nem mértem az időt. A rendelő a legbelsőbb belvárosban van (ugyanott, ahová terhesgondozódni jártam privi formában). Úgy terveztem, hogy a második óra végére legkésőbb vissza fogunk érni az iskolába, elvégre a doktornőnél soha nem volt még tömegnyomor, egyszer egy kongó rendelőbe pottyantunk be....Na nem most, ülőhelyünk sem volt, nagyot néztem ám.
Réka több stádiumon átment unalmilag, kezdte ott, hogy PixWord-öztünk. Sajnos itt rögtön az első soron következő feladványba beletört a bicskánk (fény....izé...mi a bánat az?????) A telefon is lemerülésre adta a fejét, úgyhogy innen hamar tovább leptünk. Aztán nekem dőlt, majd újságot nézegetett, később a lépcsőházba kandikált ki, békaállásba helyezkedett előttem, épp csak nem brekegett, piros pacsit akart játszani, felfújta pofazacskóját és dobként alkalmazta azt, a tükörben bámulta magát, az ölembe hajtotta a fejét, az ölembe ült, mint egy baba, éhes lett és szomjas....na ennél a pontnál ránk került a sor.
Kiderült, hogy az a négy izé, ami tök ártalmatlanul figyelt a könyökhajlatában, az uszoda szemölcs és hopp, döntsük el, hogy szeretnénk ülni, én és Réka, mert most rögtön, ott és most, le is fogja fagyasztani. Mire kettőt pislantottam, már maszk figyelt az orvoson, Réka az ölemben csücsült az asztalon és már fagyasztották, nyisszantották is, amit kellett. A doktornő mechanikai eltávolításról beszélt és amikor kérdeztem, hogy fog e neki fájni, csak a szemével intett, hogy "háttőőő...igen". Mondjuk mást nem is láttam belőle, csak a szemét. Réka úgy meg volt lepődve és lerohanva, hogy sírni is elfelejtette. Már a kötözés folyamán ejtett néhány könnyet. Kb. egyet, no. Kötözéssel és jótanácsokkal, néhány recepttel távoztunk. 2 hétig nem úszhat, jövő héten kontroll.
Mivel négy vérző lyuk virított Rékán a kötözés alatt, úgy döntöttem, hogy ebédre és egy erkölcstan órára nem viszem vissza a suliba. Úszni is mentek ma, de ugye az most kilőve. A rendelőből inkább kikarikáztunk az uszodába, merthogy tegnap Réka elhagyta legújabb pulcsiját, ami kissé rosszul esett, mert vadonatúj kardigánról van szó. Oké, nem került egy vagyonba, de hát na! Az uszodában nincs, hogy az iskolában előkerül e, az meg kérdéses. Még soha semmit nem hagyott el radíron kívül, úgyhogy ejnybejnye.
Csodálatos idő volt és ahogy kerekeztünk hazafelé a sétányon, helyenként centiméternyi vastag rózsaszín szirmok között, úgy éreztem, annyira szép a világ (nem az, de kellenek az ilyen felvillanások....)
Zalánért korán mentem fél 5 körül oviba, szerintem amíg ilyen szép idő lesz, becélozom az öt órát, hamarabb úgy sem lehet elvonszolni a homokozóból vagy a labda mögül. Holnap fotózás, remélem, megereszt legalább egy mosolyt a kamerába, de előre szóltam az óvónéniknek, hogy no para, ha mégsem!
Később matek házi, két egész oldal, úgy, hogy ma nem is volt matek óra...magyar nyelvtan két oldal, szövegértés egy darab, de nem egyszerű, kis cseles....Hát Réka pihegett, mire végeztünk. Mértékegységből, váltásokból nagyon magabiztos, cselesebb nyitott mondatok is mennek, viszont ilyesmit simán benéz: Melyik az a szám, amelynél hárommal kisebb a 27? Mire beírja, hogy 27-3=24....Majd Melyik az a szám, amely harmadrésze a 27-nek? Erre Réka 27:3=8. Négyszer átnézte és nem tűnt fel neki, hogy valami gáz van. Nem tudom, ilyenkor hol jár az esze.
Végére egy Zalán mondta:
Hétvégén Downton Abbey-n rágtam a körmöm, míg ők elmélyülten játszottak, Tibi meg hortyogott a kanapén. Felcsendül a nyitó zene, kutya, kastély, minden....mire Zalán rosszallóan megcsóvája a fejét:
- Anya, hogy tudod megnézni újra és újra ugyanazt a részt???
Elmondtam neki, hogy lassan hat évad epizódjain vagyok túl, ami legalább 6x8 részt jelent. Afenébe, tényleg ilyen sok részből áll? Muszáj lesz előről kezdeni, hogy nem maradtam e le valamiről, hehe. :)
Csodálatos Downton Abbey, viszlát!
