Miből gondolom, hogy gyermekem nincs jól felkészítve Húsvétból?

Mert a minap az alábbi kurtácska párbeszédet volt szerencsém végighallgatni.

Mama (nagyon lelkesen, valósággal sugározva) : Jön a húsvét, Réka, és olyan jó lesz, hoz neked soksok csokit a nyuszi.

Réka: Óóóó...dehát már tele van a szekrény csokival, ott fenn a sütő felett...

Nagyjából pont ott, fenn a magasban tárolom a csokitojásokat, nyuszikat, bárányokat és egyéb nyalánkságokat. 

Nem túl sokat tud Rékám még a húsvétról, de annyi máris bizonyos, nem nagyon érdemes erőlködnöm azzal, hogy felfessem Rékának mondjuk a tojást tojó nyuszi képét....

Vajon mit?

Vajon mit mond az én drága uram, amikor vacsora közben nagyobbik csemeténk véletlenül a székére, - azaz maga alá - önti joghurtját.....

A: Hagyd csak, szívem (mármint én), feltakarítom mindjárt.

B: Ezt nem hiszem el, Réka, hogy tudtad az egészet kiönteni???!!!!!

C: Jól van, most már edd fel a joghurtot onnan, Réka. (mármint a székről)

D: Tudtam, úgy tudtam, hogy nem kellett volna felbontani azt a joghurtot....

Nem akartam hinni a fülemnek, de a C változat hangzott el. :))))

Ahogy az a képről is látszik, a gyerekek komolyan vették apjuk ötletét és bár egyre ritkábban csinálnak ilyet, szót fogadtak.