A sümegi várban

Itt már pénteknél járt az idő és éppen születésnapom volt. :) 

Ahogy beléptünk a kapun, nagyjából ez a kép fogadott (pénztárból való távozás után)

Az első élőlény, ami "szembejött"

Az első esemény, ami kedélyeket kavart (Zalánhiszti) Igen, AZ OTT takony....

Csajszi és én

A kápolna - ide menekültünk be, amikor Réka elesett (hiába mondtuk neki ezerszer, hogy nem rohangálni, falra borsó, le borsó!) és ordított, mint a sakál. Utólag hiba volt, nem számoltunk az akusztikával....

Sümeg és városa

Sajnos ez mint gyerekmegőrző nem funkcionált

Látkép a kecskére, püspöki palotára

Vár odabenn 

A mi szállodánk a vár tövében

Réka, amikor még nem esett el

Anya, a szülinapos és Réci (ezen olyan büszke fejem van, véletlen)

Zalánnál már csak ilyen képre futotta az ágyúnál. Ellenállt a beste. 

Apás kép

Ja igen, Zalán a büfénél elnyalt. Tibi portréfotóra készült, de ez lett belőle. Megint tőlünk zengett a vár és mindenki őt bámulta. Tudom, mert a kürtős kalácsra várakozván a lépcsőnél figyeltem őket.

Gólyalábon

Elkészült a kürtős kalácsunk. Nagyon finom volt! Negyed órát kellett rá várni, egy hajszolt tekintető hölgy egymaga igyekezett keresletet találkoztatni a kínálattal, de megérte a várakozást. Majd' leszédültem a várfalról, amikor az illata először megcsapta az orrom....olyan gyorsan elfogyott, hogy csak na.

Ereszkedőben (a melltartópántom is)- a kijáratnál volt némi torlódás és csúcsforgalom. A belépni szándékozók alig várták, hogy kilépjünk a kapun. Rékának persze pont a várkapuban akadt volna valami sürgős és halaszthatatlan dolga, de vonszoltam magam után.

- Várj, anya, na húzz, meg akarom vakarni a fenekeeeeem! - kiabálta, persze halkan és diszkréten, hogy csak én halljam....

Domb tövében, óóóóriás csúszdán.

Klassz áramütést lehetett kapni a gyerekektől. :)

A legjobb az egészben a lovarda látogatás volt (ott nem készültek fotók, kár lett volna "megvakuzni" szegény párákat). Nagyon szépséges lovak és jónéhány kiscsikók is megnézhettünk, megsimogathattunk. Imádom a lovakat!! Fogok én még lovagolni ebben az életben!

Egy szépség a sok közül

Úszótanfolyamon

Talán Húsvét volt, talán még csak Farsang, amikor először felmerült az úszótanfolyam ötlete az anyukák között a Manó csoport környékén. Jött tavaly, beköszöntött a nyár, nem lett belőle semmi, én pedig nem nyomoztam az okokat, elfogadtam, hogy ovis keretek között majd csak nagycsoportban lesz úszás Rékámnak. Hát nem ráér? Dehogynem. Én simán iskolába jártam (szerény emlékeim szerint), amikor több úszótanfolyamot is magam mögött hagyva NEM tanultam meg tempózni, sem utána még vagy 23 évig. 

Az egyik anyuka aztán (utólag tudom) nyomozott, szimatolt és érdeklődött, hogy kihez érdemes járatni a gyerekeket úszni a helyi berkekben, majd toborzott az ismeretségi körben, ki szeretne nyáron úszni tanulni? Igazából nem tudom, mi ütött belém, de nagyon gyorsan eldöntöttem, hogy Réka igen. Kis könnyű nyári program a sok között, nem elfér? Végig sem gondoltam, le sem zongoráztam, meg sem beszéltem senkivel. "Valahogy majd lesz" - alapon.

Rögtön június utolsó hetében kezdtünk volna, de akkor éppen Sümegen áztattuk a mindenünket egy másik medencében, úgyhogy rá egy hétre, szerdán csobbant Réka először. Bár az volt a terv, hogy hármasban elboldogulunk némi baráti segítséggel a transfert illetően, sajnos a gyerekek torokfájós vírusa letepert, valamint vele együtt Piri is, így a múlt hét 3 óráját négyesben abszolváltuk. (Olyan nagyon jó volt, hogy Tibi rendre 4 órára "hazajött"....meg tudnám szokni....)

Az első nap nehezen indult, nekem szabályosan füstölt a fejem, mire elértünk a tanmedence szélére. Először is a parkolóhoz közeli bejáraton nem engedtek be bennünket, mert ott nem adhatnak ki testnevelés jegyet. Irány a főbejárat. Oké, nincs is annyira messze. Alig álltam a lábamon, nem érdekes! 

Odabenn megvettük a jegyeket, de fogalmam sem volt merre van a tanmedence. A pénztárost elfelejtettem megkérdezni, a telefonom pedig lemerült, úgyhogy fel sem tudtam hívni senkit. Grrrrr....Az volt a poén, hogy a női öltözőből Zalánnal a karján ártatlan képpel előkerülő Tiborom sem látta még a tanmedencét közelről. Úgyhogy tettünk egy naaaagy kört, persze a rossz irányba, mire találtunk egy épkézláb embert, akit megkérdezhettünk. Hol van a tanmedence. És nem tudta biztosan (mint strand alkalmazott ez elég gáz volt), csak tippelte, hogy talán az úszómedencék mellett. AMARRA MESSZE, LÁTJÁK? Tényleg ott bújkált a huncut. 

Naaa, mindegy, sokat javított a lelkiállapotomon, hogy nem késtünk el. Nem rajtunk múlott, az óra kezdődött később, de feledtem én minden megpróbáltatást, amin át kellett esnem legyengülve, betegen, morcosan és nyűgösen. Letelepedtem az árnyékban, Réka cimbijei mellé csobbant a vízbe, (hála neked, vizilabda csarnok építés!) majd elküldtem a fiúkat pancsolni, hogy szemügyre vegyem, miféle úszótanfolyammal van dolgunk.

A tanmedence egy igen foglalkoztatott tanmedencének bizonyult, úgyszólván "megállt benne a kanál", annyi oktató és gyerkőc igyekezett úszni benne. A mi "tantóbácsinkat" Gyuri bácsinak hívják, még magunk között is így hívjuk, bár lényegesen nem idősebb nálunk, de akadt még legalább három másik úszásoktató Gyuribácsival együtt a vízben.  Várakozásaimmal ellentétben nem 6-8 kezdő úszópalántával foglalkozott, a gyerekek mind más szinten vannak és nap nap után más a banda szerkezete is. Kicsit zűrzavarosnak és átláthatatlannak tűnt friss szemmel az egész, de hamar megszoktam. 

Rékáról tudni érdemes, hogy imádja a vizet, ellenne benne minden nap, egész nap. Mély vízben kicsit parás, nem szereti, ha nem ér le a lába, felnőtt kísérő ide vagy oda. Víz alá bukni nem szívesen bukott, hátán nem lebegett a vízben, a víz alatti világ nem izgatta és személyes véleménye szerint ő már tudott úszni Gyuri bácsi ide vagy oda. Méghozzá az oroszlánkirályos úszógumi segítségével. Szóval minek az az úszótanfolyamos cécó egyáltalán? Puszta ürügy és időkitöltés két pancsolás között. 

Az edzés végével kértünk egy rövid elsővéleményt a kölkökről. "Réka is ügyes, kicsit félős és bizalmatlan, de rendben lesz" - valami ilyesmi volt Réka lenyomata Gyuri bácsiban az első óra után. Nekem tetszett, amit láttam, Réka előbb óvatosan, épp csak hogy az orra hegyét alá merítve dukta fejét a vízbe, az óra végére pedig már eltűnt a feje a víz alatt, siklott is vezetéssel, szóval minden nagyon szép volt és jó. Folytköv. másnap.