Úgy volt, hogy ma is jön egy érdeklődő lakást nézni, erre dél körül telefonált az ingatlanos, hogy a kishölgy (ama jelölt) fogta magát és lefoglalózott egy lakást, amibe fülig beleszeretett. Persze nem a miénket. Hát igen, vannak még boldog vevők és eladók. Sajnos, mi ezt az érzést nem ismerjük. Ilyenkor általában úgy érzem, velünk ez soha nem fog megtörténni, hogy valaki beleszeretne a kecónkba, majd csillogó szemmel aláírja az adásvételit….
Igaz, kivételesen nem izgat az ingatlan nehezen értékesíthető mivolta, most tavaszig nem zavarna, ha nem kelne el. Úgy döntöttünk, 10 év után (ami igazából 11) kicseréljük a nyílászárókat a nyugati oldalon is (két szoba) erkélyajtóstul, ablakostul. Ez volt az a meló, ami beköltözéskor elmaradt, amit aztán pár éven belül (kb. 5) meg is bántam, mert igazából nem volt értelme toldozgatni, foldozhatni az ajtó/ablakokat, rögtön ki kellett volna őket dobni a fenébe. Ahogy a keleti oldalon. Na de mindegy már, a lényeg, hogy október végére csodaszépek leszünk hálóilag és nappalilag is. Nem a vevők miatt annyira, hanem magam miatt. Ha már itt kell laknom ebben a lakásban, akkor érezzem jól magam, hát nem?
Mindazonáltal, anyunak még nem mertem felvázolni a terveinket, biztos forgatná a szemét, majd megjegyezné szánakozva: „Mi a fenének újítotok fel bármit is, amikor eladó a lakás?? Senki nem fogja ezt nektek megfizetni….” Pedig Tibi tavaszra szalagparkettával is kacérkodik, na én nem, a tavasz úgyis bolondokháza, nem kell még bútorraktárt csinálni hol egyik, hol másik szobából....Fogalmam sincs, ez mekkora munka, de feltételezem, hogy nem egyenlő egy ausztrál társas utazással….
Úgyhogy…ma nem sok dolgom volt. Nem is csináltam délután sok mindet, össze kellene pakolnom azt a pár tanszert, amit a gyerekeknek a suliba vinni kell majd első nap. Kikészíteni az ünneplőket...De még nem volt hozzá erőm kedvem. Még majd Zalánt is be kell mutatni a saját tanszereinek, Zalán, ez a logikai készlet, logikai készlet, ő Zalán…..Elkövettem azt a hibát, hogy a vakáció ideje alatt elzártam előle a tanszereket….jobb ötlet lett volna, ha nyáron engedem egy kicsit vegyülni a gazdit a cuccaival….bár félő lett volna, hogy fele nyomtalanul eltűnik.
Tegnap elregéltem Zalánnal kapcsolatos paráimat, bár szerintem nem jutott mind eszembe. Azért vannak jó dolgok is, illetve pozitívumok. Például, hogy állítólag nagyon jó tanítónénijei lesznek. Persze azt nem tudni, hogy ZALÁN számára jók lesznek e, de a hírük szerint a legfinnyásabb szülő igényeinek is megfelelnek. Ettől még nem lesz Zalán szószátyár minden órán és az önbizalommal teli gyerek mintaképe, de mégiscsak valami. Legjobb cimbora Zalánnal tart a suliba, ugyanabba az osztályba. Ez hatalmas segítség és támogatás, és akkor még hozzáteszem, hogy Grétike, Lillácska, Bius és még ki tudja hányan szintén ott figyelnek majd az ElsőÁban ugyanúgy, ahogy ott sürögtek-forogtam a Napraforgó csoportban négy éven át. Zalán járt Törpsulira, ami kedvérevaló volt, illetve 3 évig kísérte Rékát a suliba, úgyhogy tudja, hol a mosdó, a tornaterem és egyéb fontos dolgok. Illetve hát elmúlt hét, mikor is menjen máskor iskolába, ha nem most? Optimista énemet hallottátok nyilatkozni.
