Csokit kérnek, de nem kaphatnak, miután gyalázatosan reggeliznek. És egyáltalán, reggeli után amúgy sincs csoki. Egyszer csak rajta kapom, hogy Zalán oson kifelé a nappaliból, kezében egy csokinak látszó tárggyal.
- Zalán.... - szólok utána, mire megperdül, jobb kezét a háta mögé rejti.
- Te csokit ettél.... - füstölgök, szó szerint, miután csokis szájú fiacskámra meredek.
- Dehogyis....
- Akkor mi van a kezedben?
- Semmi. - de a kezét továbbra sem látom.
- És mi az a kulimász a bajszodon? -villámgyorsan letörli.
- Az? Biztos filctoll.
- Te csokit ettél.....Nem kértelek rá, hogy felejtsd el a csokit?
- Nem ettem, Isten bizony nem ettem.
Háta mögött olykor látom megvillanni a csokinyulat.
Úgy hazudik a két szemembe, mintha könyvből olvasná. Már ezerszer lebukott és nyilvánvaló, ami nyilvánvaló, de ő csak köti az ebet a karóhoz. Kitart, mindörökre.
Zalán ilyen....
Rékával környezetet tanulunk. Néhány arany mondata:
- A gólya magához képest egy magas állat....
- A kócsag úgy udvarol, hogy hím a farkát villogtatja a tojónak....(akarta mondani farktollát)
- A gólyát piros csőrrel és lábakkal áldotta meg az anyatermészet
- Hogy a gólya hogy szerez táplálékot? Hát ...olykor csak áll egyhelyben, áll a vízben és sehová sem kell mennie a halért, békáért.
- Hány tojást tojik a kócsag? Halvány lila gőzöm sincs, anya. Miért, az ehető?
- A béka kétéltű állat, mint a szalamandra és a ....(gö....segíték én, mire kivágja) GÖRÉNY! És nevet, majd' megfullad.
- A szitakötő fejlődik, fejlődik éveken át, de még akkor nem igazi szitakötő....hanem eltelik pár év és akkor gondol egyet.....fogja magát...... kimászik a vízből és puff, feldobja a talpát. - Azzal a hátára gördül és négy végtagját az égnek mereszti. - persze közben remekül szórakozik.
- És akkor mikor lesz igazi szitakötő? Amelyik olyan jól repül?
- Ja, azt kihagytam.
- A tőkés réce pont olyan, mint egy közönséges kacsa. A kiskacsák amint kibújnak a tojásból, követik az anyjuk a vízbe és kezdődik a boldog kacsaélet (ez a kacsaélet ismerős szó a könyvből)
Érdeklődöm tőle, hogy mit tud a pontyról. Mi rémlik neki úgy, hogy még a tankönyv szövegét nem olvasta el, csak az órai anyag mocorog benne.
- A ponty az a vízben él....mivel hogy egy hal.... - kezdi lassan. - A ponty kopoltyúval lélegzik, mert hal.....úgy vesz levegőt, hogy kitátja nagyra a száját, mire azon befolyik a víz.....átfolyik a kopoltyúján és az kiszedi belőle az oxigént.
Jó formában volt. :)
- Zalán.... - szólok utána, mire megperdül, jobb kezét a háta mögé rejti.
- Te csokit ettél.... - füstölgök, szó szerint, miután csokis szájú fiacskámra meredek.
- Dehogyis....
- Akkor mi van a kezedben?
- Semmi. - de a kezét továbbra sem látom.
- És mi az a kulimász a bajszodon? -villámgyorsan letörli.
- Az? Biztos filctoll.
- Te csokit ettél.....Nem kértelek rá, hogy felejtsd el a csokit?
- Nem ettem, Isten bizony nem ettem.
Háta mögött olykor látom megvillanni a csokinyulat.
Úgy hazudik a két szemembe, mintha könyvből olvasná. Már ezerszer lebukott és nyilvánvaló, ami nyilvánvaló, de ő csak köti az ebet a karóhoz. Kitart, mindörökre.
Zalán ilyen....
Rékával környezetet tanulunk. Néhány arany mondata:
- A gólya magához képest egy magas állat....
- A kócsag úgy udvarol, hogy hím a farkát villogtatja a tojónak....(akarta mondani farktollát)
- A gólyát piros csőrrel és lábakkal áldotta meg az anyatermészet
- Hogy a gólya hogy szerez táplálékot? Hát ...olykor csak áll egyhelyben, áll a vízben és sehová sem kell mennie a halért, békáért.
- Hány tojást tojik a kócsag? Halvány lila gőzöm sincs, anya. Miért, az ehető?
- A béka kétéltű állat, mint a szalamandra és a ....(gö....segíték én, mire kivágja) GÖRÉNY! És nevet, majd' megfullad.
- A szitakötő fejlődik, fejlődik éveken át, de még akkor nem igazi szitakötő....hanem eltelik pár év és akkor gondol egyet.....fogja magát...... kimászik a vízből és puff, feldobja a talpát. - Azzal a hátára gördül és négy végtagját az égnek mereszti. - persze közben remekül szórakozik.
- És akkor mikor lesz igazi szitakötő? Amelyik olyan jól repül?
- Ja, azt kihagytam.
- A tőkés réce pont olyan, mint egy közönséges kacsa. A kiskacsák amint kibújnak a tojásból, követik az anyjuk a vízbe és kezdődik a boldog kacsaélet (ez a kacsaélet ismerős szó a könyvből)
Érdeklődöm tőle, hogy mit tud a pontyról. Mi rémlik neki úgy, hogy még a tankönyv szövegét nem olvasta el, csak az órai anyag mocorog benne.
- A ponty az a vízben él....mivel hogy egy hal.... - kezdi lassan. - A ponty kopoltyúval lélegzik, mert hal.....úgy vesz levegőt, hogy kitátja nagyra a száját, mire azon befolyik a víz.....átfolyik a kopoltyúján és az kiszedi belőle az oxigént.
Jó formában volt. :)
