Mához egy hétre Réka és a MásodikBé belecsap a lecsóba és mostára (fél 10) javában írja a "tagozatra bontó" dolgozatokat. Erről csak az jut eszembe, hogy marha messze lesz a május legvége, amikor ennek vége lesz. Ennél jobban már csak az évzárót várom. Lehet, hogy az évzáró után nem is a cukrászdában fogom halálra zabálni magam franciakrémessel és szolnoki habos islerrel, hanem veszek egy drága konyakot és leiszom magam. Habár nem is tudom, hogy ízlene e nekem a konyak. Maradjunk a whiskynél! Az ugyanígy nincs itthon egyelőre.
Az imént járt itt egy idős hölgy lakásnézőben. Habár eladó a kégli, utálok minden vevőjelöltet. Ezt különösen úútáltam, mert a kapuban megtorpant, mintha kísértetet látott volna (csak a gyerekek biciklijét láthatta és semmi mást), majd megkérdezte, hogy milyen típusú tető van a házon? Mikor értesült róla, hogy lapos féle, sarkon fordult, megköszönte a lehetőséget és távozott. Ott figyelt a kísértés, hogy rávágom a kaput. Ha ez kizáró ok, nem tudta volna megkérdezni ezt is, ahogy a többit a kis e-mail-jeiben, akiket küldött nekem? Na mindegy. Nem volt komoly jelölt, első emeletnél nem jönnek feljebb az ötven felettiek. Lehet, hogy az annál fiatalabbak sem. Pedig tök jó. Nincs felettünk senki. Szerintem itt maradunk életünk végéig. Pont reggel dobbantott egy nagyot a lábával Zalán, hogy nem és nem, ő innen nem költözik soha. Sanszos, hogy majd csak az egyetemre, tényleg.
Ha már Zalán, tegnap meglátogattuk a logopédus nénit a nevtanban. Veszélyben volt a projekt, ugyanis a rajta levő nadrág és a tartalék hosszú ujjú felső kivételével minden egyéb ruhadarabja csatak mocsok volt. Úgyhogy pulcsi nélkül, de kabátban szálltunk buszra a nevtan felé. Az uzsonnát nem volt mersze elkérni az óvó nénitől, nekem mosolyogva kiadta I. néni. A buszon azzal szórakozott a ded, hogy az ablaküvegre lehelt, majd abba szivecskéket rajzolt. Szépeket ám! Szabályosakat! Egyszer majd ezzel szórakoztatja a barátnőjét? Jobb, ha nem. Ahogy a pára az ablakra került, az járt némi Dart Wader-es hanghatással. Nyugtáztam, hogy azért ANNYIRA nem gátlásos ez a gyerek, mint én voltam annó, nem zavarta, hogy a fél busz őt nézi.....
Még nincs vége. Később kiszúrt egy negyedikes Verseghy-s (egész jó gimi a városban, kb. a legjobb, gyermekeink reménybeli, majdani alma mater-e) diáklányt pont a hátam mögött és ragaszkodott hozzá, hogy én is megnézzem. Megnéztem. Futólag, mert elég ciki helyzet volt egy tömött buszon vadidegeneket szemrevételezni. Nem láttam még soha életemben. Volt a mellén egy szalag, nagyon szép egyébként, onnan vette le Zalán, gondolom én, hogy Verseghy-s a csaj. Mint az unokatesója, N. volt két éve.
A logopédusnál nem volt semmi extra, vélt felfedezni javulást Zalán c és zs betűiben, szerintem is majdnem megvannak, legalábbis a zs. Kaptunk feladatokat, újakat és egy hónap múlva mehetünk újra. Ősztől járhatunk heti rendszerességgel. Zalán jól érezte magát, távoztunk előtt inni kért, majd egy hatalmasat böfögött. Nem tudtam hirtelen hová elásni magam...a logopédus hölgy pedig elvonult fénymásolni.
Sikerült jelmezt is választani a jelmeskölcsönzőben/boltban, egy Optimus maszkhoz vettünk egy gúnyát, ami hasonlít Optimus külsejéhez. Itthon a fiatalember rögtön belebújt, majd még aznap legalább ötször. Rendes volt, mert ha kértem, levette, vacsorához levette....majd később mégis magára öltötte. Imádja és lelkes a fiú, olyan, mintha a képernyőről pottyant volna közénk. Szóval ovis farsanghoz is nagjából pipa, már csak az kell, hogy egy jót bulizzanak majd a gyerekek. Gondolom, abban sem lesz hiba.
Rékának ma farsang lesz a rajziskolában, ez most jutott eszembe. A farok, a páváé itthon maradt, remélem, ettől lehet még lesz jókedv, mulatság és némi kikapcsolódás. Ha akarta volna, elvihette volna, ki van terítve a lépcsőfordulóban a fotelre, csak akkor nem látja, ha becsukja a szemét, ahogy megy le a lépcsőn....
