Az idei tanév utolsó nagy eseménye (a ballagás és a bizonyítvány osztás előtt) a Rákóczi gála volt, mely tegnap került megrendezésre a művelődési központ nagytermében. Igazából - be kell hogy valljam - én (illetve mi, anyatársaimmal) rettegve vártuk ezt az eseményt. Hogy a gyerekek elfáradtak e ebben a tanévben, no arról vegyesek a vélemények, én speciel nem látom ezt Rékán annyira, viszont mi, anyukák...Hát mi a végletekig ki vagyunk merülve. Finoman rángatózni kezd a szánk széle, ha új cédula jelenik meg a faliújságon, a pirospont számlálástól már kiütést kapunk, a befizetendőkkel kapcsolatban pedig több mint fásultság az, amit érzünk. Persze eltúlzom, csak hogy érzékelhető legyen az állapotunk. A lényeg, hogy már semmi plusz kötelezettséget nem bírunk el, nem akarunk róla tudni és türelmetlenül várjuk a vakációt. Sokkal jobban, mint a gyerekek. Az a fény az alagút végén. Na még mindig el van túlozva, hát hiába, ki vagyok dögölve merülve, na.
Szóval gondosan elterveztük, mi, anyukák, hogy mivel képtelennek tűnik az a variáció, hogy a teljes műsort végigüljük, le fogunk lépni valamikor a szünet tájékán szépen lassan és csöndben. Éppen ezért nagyot nevettem (kínomban) amikor hazajött Réka az üzenőfüzetével, benne az intelemmel, hogy a gálára sulis nyakkendő és fagyipénz csomagoltassék a gyerekeknek, mert azok a két saját műsorszám után fagyizni osonnak tantónénistül és csak a gála UTÁN lehet őket begyűjteni, hazavinni és egyéb ellátásban részesíteni. Folyamatosan alábecsültem ebben a tanévben az iskola szervezői képességét és most is ezt történt. Szóval éppen leléphetünk a szünetben Tiborommal, ám Rékát mindenképpen csak a gála után kaphatjuk vissza. Hát nem zseniális? Nekem nem jutott volna ilyen eszembe. Valahogy ösztönözni kell finoman a szülőket, hogy végigüljenek egy bő 3,5 órás műsort.....
Rékáék műsorszáma volt a második, illetve a nyolcadikosok keringője után rögtön az első. Cirkuszi szám volt az övéké, oroszlánnal és cirkuszigazgatóval, artistákkal és bohócokkal. Ez utóbbi volt Réka is. Tündériek voltak. Az a bátorság, magabiztosság, szinte rutin a színpadon.....Nagy meglepetést okoztak a közönségnek, amikor váratlan fordulatként egy varázsló kioltotta a fényeket és a bohócok a rájuk szerelt kis LED csöveket aktiválva táncra perdültek. Vastapsot kaptak, az egyik legnagyobbat a mezőnyben. Hetedik műsorszámként újra eljárták az orosz táncukat, még az alapítványi bál műsorából. Persze eszembe jutott apu és az az este...illetve az előző.......Csak a könnyeimen át láttam, hogy a tánc egyre jobban összeáll, jobbak voltak, mint márciusban, pedig sokat nem próbáltak azóta. Nem tudom, de végtelenszer meg tudnám nézni, olyan kis ügyesek.
Fél 8 tájban elértünk a 17. műsorszámig, akkor jött a SZÜNET. Félidő. Túl voltunk az alsós osztályok műsorain. T. anyatársammal megkerestük a mosdót, könnyítettünk hólyagunkon és rögtön más szemmel láttuk a világot. Szó sem lehetett arról, hogy lelépjünk, komolyan már fel sem vetődött. Ahogy visszaáramolt a banda a színházterembe, nyugtáztam, hogy minimális létszám oldott kereket, valószínűleg csak az alsós gyerekek némely ismerősei, nagyszülők, akik meg bírták már a gyűrődést.
NEGYED 10 után nem sokkal jött el a finálé, amikor igazgató bácsi rövid záró beszédet mondott, közben színpadra áramlott a fél iskola, ha nem az egész. Az iskolai nyakkendőt rázta 16 osztály képviselője és a tantónénik. Rékáék nagyon sokára tipegtek színpadra, már azt hittem, fel sem férnek, aztán hirtelen megjelentek és valahogy úgy alakult (nem tudom, ki volt élelmes), hogy elfoglalták a legelső sort. Onnan integettek vidáman, kitartóan keresték a szülőket a nézőtéren, de persze túl sok fény jött világított a szemükbe, reménytelen kísérletnek tűnt.....
Remek este volt. Csak gratulálni tudok a szervezőnek a profi munkáért, a gyerekeknek a magas színvonalú műsorokért, a tanítónéniknek a sok ötletért, külön fáradtságért. Jó volt Rákóczisnak lenni, érezni, hogy mi is ide tartozunk!!!!!! Átmenetileg még azt is elfelejtettem, amit korábban gondoltam, hogy igazából ez egy újabb pénzgyűjtési akció az iskola részéről. Igen sikeres, ami azt illeti, több mint 450 jegyet sikerült eladniuk. Élmény volt, jókat nevettünk, főleg a nyolcadikosok humoros műsorszámain, persze bőgtem is az Első Bé műsorán, MINDKETTŐN, mert ahogy vénülök, úgy fakadok sírva egyre könnyebben. Szép este volt, nem felejtjük és folytatás két év múlva a következő gálán. Akkor már Harmadik Bés lesz Réka. Ótejóég.....
Jut eszembe, hogy az összetartozás érzését el ne felejtsük és még inkább összerázódjon a banda, hétvégén "osztálybuli" az egyik sportközpontban (?) az Első Béseknek. Vagyis inkább az ősöknek. Ugyan a faliújság kiírása szerint kb. 30-40%-os lesz csak a részvétel, remélem, kellemes néhány órát töltünk majd együtt, mi ElsőBés felmenők....
Szeretném, ha szeretnél
ElsőBÉÉÉ (egy kakukktojással)
Kalinka, a valaha legjobban sikerült
Csak mutatom, mekkorák lesznek kb 5 év múlva.....Hihetetlen, nem?
(A képen a suli kórusa)
A finálé
Rivaldafényben (engem keresett a drága....)
