Zalánt tegnap megint elültették a helyéről, ezúttal vissza a középső
sorba, picit előrébb. Ez a negyedik helye egy hónap alatt. Üdvözöltem a
lépést egyébként! Állítólag beszélget és nem figyel. A tankönyve is meglett. Ha a tantónéni benéz a padba
azalatt az idő alatt, míg nekem fogalmazzaa az üzenős üzenetet,
még meg is találta volna a könyvet és mindenkinek egyszerűbb az élete. Ott figyelt a padban a doboza alatt, a régi
padjában, ha jól követtem le az eseményeket.
Elég sok házija van a
hétvégére és rájöttem, hogy Zalán nagyobb odafigyelést igényel, mert a feladatai
folyton hiányosak vagy van benne hiba. Nem mintha összedőlne ettől a
világ, csak nem gyűlnek a pirospontjai. Na mondjuk az sem egy
atomháború súlyosságú ügy….Csak szeretném, ha sikerélménye lenne.
Persze tanulni nem akar, magától le nem ülni leckét írni. A szorgalom mintaképe. Tanulgattunk német szavakat is, amiről megoszlanak a vélemények, hogy elsajátítandók e....Zalán szerint nem. Arc, test, fej, szem, száj,
orr, fül….a könyök és felkar, alkar…..na ezeket átugrottuk.
Réka kedden és csütörtökön vívásról esik haza és rögtön enni akar,
ezért fontos, hogy háromnegyed hétre kész legyen a vacsora. Tegnap
mellbedobással lett kész a paprikáscsirke, bár az uborka saláta
lemaradt, nem panaszkodott senki. Ahogy falatoztunk (kézmosás után
rögtön asztalhoz ül), ecsetelte, hogy még furulyát gyakorolnia kell,
mert holnap furulya is lesz….közben csillogott a szeme. Megjegyeztem –
akkor még nem láttam a csillogást – hogy elég durva, hogy iskola után
edzés, másfél óra, most vívtak is és nyert is, aztán haza, bedobja a
vacsorát és tanulni kellene (ha nem lenne holnap Rákóczisok napja) és
furulyázni….Jajj….nem sok ez?? Mire elcsicseregte, hogy imádja, hogy
ennyi mindent csinálhat. Kicsit gyanakodva méregettem, de akkor már
láttam, hogy ragyog és csillog a nő, úgyhogy nem szóltam többet.
Pénteken tehát Rákóczisok napja (ezt még csütörtökön írtam), nem volt kiírva semmi egyik faliújságra sem a program, úgyhogy rejtély mit művelnek, de a témakör ismert : Nyitott bíróság….hogy ez hogy kötődik Rákóczihoz és a Rákóczisokhoz, bevallom, nem tudom.
Na és akkor a vasárnapi update. Pénteken felhívott Réka ebéd után, hogy vége a programnak, haza mehet e? Végigfutott az agyamban pár gondolatmenet gyors egymásutánban, végül kiböktem a lényegi kérdést: tanítónéni hazaenged? Fél órán át néma csöndben volt a telefonom, majd akkor visszahívtam és kiderült, hogy éppen befordulnának a mi utcánkba (3 perc a sulitól). Elkérte Zalánt is és haza indultak. Elég történelmi lépés....Persze könnyű dolguk volt a szó szoros értelmében, mert nem volt náluk iskolatáska. Utóbb viszont nem vigyorogtam ennyire a büszkeségtől, miután Zalán elszólta magát, hogy a sarki kisboltba is elmentek cigirágóért (!), perecért. Kakaóra már nem futotta. Picit égnek állt a hajam, mert az az út, amin ehhez át kell kelni, nem egy forgalommentes zsákutca....Persze csöpp gyermekeim biztosítottak róla, hogy éppen akkor a forgalom úgyszólván elhanyagolható volt. Hmmm....azért megígértettem velük, hogy többet ilyet nem csinálnak. Mintha nem állna otthon hegyekben a nasi minden hétvégén....(hét közben persze apad). Nyilván nem is a nasiról szólt ez az egész, hanem az ő kis szabadságukról. Abban is biztos vagyok, hogy tervezték, mert pénz az volt náluk....
A hétvégi nyugiról pedig majd legközelebb.... :)
Pénteken tehát Rákóczisok napja (ezt még csütörtökön írtam), nem volt kiírva semmi egyik faliújságra sem a program, úgyhogy rejtély mit művelnek, de a témakör ismert : Nyitott bíróság….hogy ez hogy kötődik Rákóczihoz és a Rákóczisokhoz, bevallom, nem tudom.
Na és akkor a vasárnapi update. Pénteken felhívott Réka ebéd után, hogy vége a programnak, haza mehet e? Végigfutott az agyamban pár gondolatmenet gyors egymásutánban, végül kiböktem a lényegi kérdést: tanítónéni hazaenged? Fél órán át néma csöndben volt a telefonom, majd akkor visszahívtam és kiderült, hogy éppen befordulnának a mi utcánkba (3 perc a sulitól). Elkérte Zalánt is és haza indultak. Elég történelmi lépés....Persze könnyű dolguk volt a szó szoros értelmében, mert nem volt náluk iskolatáska. Utóbb viszont nem vigyorogtam ennyire a büszkeségtől, miután Zalán elszólta magát, hogy a sarki kisboltba is elmentek cigirágóért (!), perecért. Kakaóra már nem futotta. Picit égnek állt a hajam, mert az az út, amin ehhez át kell kelni, nem egy forgalommentes zsákutca....Persze csöpp gyermekeim biztosítottak róla, hogy éppen akkor a forgalom úgyszólván elhanyagolható volt. Hmmm....azért megígértettem velük, hogy többet ilyet nem csinálnak. Mintha nem állna otthon hegyekben a nasi minden hétvégén....(hét közben persze apad). Nyilván nem is a nasiról szólt ez az egész, hanem az ő kis szabadságukról. Abban is biztos vagyok, hogy tervezték, mert pénz az volt náluk....
A hétvégi nyugiról pedig majd legközelebb.... :)
