Szenteste reggelén nagyjából egy órával később ébredtem, mint ahogy szerettem volna, olyan 8 óra lehetett. Mivel másnap vártuk tesómékat és anyut ebédre, hát voltak előkészületek bőven. Befűszereztem a kacsát, káposztát szeleteltem, krumplit főztem, közben másnapra is bepácoltam az oldalast és a tarját, illetve a kolbászos szűzet, ami elég hülyén hangzott a jelenlevő 12-22 közötti korosztálynak, ők vihogtak is rajta egy sort másnap.
Nem hiszem el, de megint túltoltam a kaját. Nem tudom megállni. De legalább a sütit nem, megálltam 4 félénél. Ebből egy a mézeskalács és egy másik a bejgli. Finom lett a bejgli egyébként, idén Gabicsek receptjét követtem. Viszont ez nem az, amit 10-15 éve sütöttem, úgyhogy jövőre visszatérek oda, azt fontolgatom. Már ha lesz még jövőre is karácsony, amilyen puskaporos hordó az egész világ....
Szóval Zalán szobája lett a "mosókonyha", oda állítottuk be a két szárítót és a vasalókosarat.
Ja, azt el is felejtettem, hogy bár már előző nap előkaptam a fagyóból a bio csirkét (legalábbis annak vettük), az csak másnapra olvadt ki, így aztán baromi lassan elkezdtem főzni ezt a csirkét. Először még fel kellett aprítani, ami elég zűrös volt, mert az istennek sem találtam azokat a helyeket, ahol egy csirkét fel lehet aprítani gy késsel és nem kell hozzá láncfűrész. Mindegy, sikerült, bár a sokadik nyiszánál csúnya szavak csúsztak ki a számon. Ezeket megbántam, mert mégiscsak karácsony volt, vagy mi a szösz....Aztán meg váratlanul a csirkéből kicsúsztak a belső szervei, amit a hasába rejtettek szándékosan, nyilvánvalóan, de picit rám hozták a frászt, főleg a lábak.... A lábakat kidobtam, nehogy a gyerekek meglássák a levesben és ne egyék meg...Anyukám mindig belefőzte a levesbe, de aztán a finnyás tesóm elől el kellett rejteni, mert nem bírta a látványát sem.
Szóval a levest nagyon lassú lángon elkezdtem főzni. Lángot képletesen értem, hiszen indukciós a főzőlap, de lényegtelen. Olyan lassan, hogy kb. egy óra volt, mire bármilyen habot le lehetett szedni róla, de lehet, hogy kettő is. Mármint óra. És most jön a karácsonyi csoda miniben - eltűnt a levesszűrő kanál. Szőrén, szálán. Egyszerűen nem találtam sehol, pedig az egész konyhát felforgattam. Még Rékához is felmentem a szobájába, hogy izé, nincs nála véletlenül?? Tudom, tudom, hülye kérdés. Nem volt nála. Szóval jobb híjján evőkanállal vadászgattam le a levesről a habot, amit ugye muszáj leszedni.
Aztán lépésről lépésre megalkottam a káposztát, majd a pürét, gondolva a másnapra, már laktózmentesen. Valamikor a kacsa is a sütőbe került, a tévében pedig a Dirty Dancinget adták, ami az egyik gyengém. Kamaszkorom kimagasló kedvence volt, annak idején a német sat1-en és rtl-en többször láttam szerintem, mint magyarul, bár ez némi túlzás. Először még az akkor huszaséveiben járó leendő sógornőm fordította nekem kb. szinkronban, - Niemand stellt Baby in die Ecke - Ez az a film, amit akárhányszor meg tudok nézni valamiért, nem tudom, miért. Nyilván Patrick S. is benne van vastagon. Na amíg ment a film, kivasaltam az abroszt az étkezőasztalra, plusz még két lepedőt, gumisat, szóval izgalmas volt. Közben kérdeztem magamtól, hogy feltétlenül szükséges tényleg szenteste délutánján lepedőt vasalni, míg a többiek az emeleten egészen mást műveltek (játszottak), de Patrick S. válasz volt mindenre.
Megfőtt a leves és itt történt a második karácsonyi csoda, mert valami hihetetlenül finom lett. Akkor már vagy 3-4 órája főtt olyan lassan, hogy éppen csak gyöngyözött. Kifelejtettem belőle a petrezselymet, mármint a frissebb csokrot, de nem törődtem vele, mivel az ízek magukért beszéltek. Nekem nem erősségem a húsleves, valamiért mindig fura íze van, vagy zavaros lesz vagy érdekes színe, de anyuét meg se közelíti. Na most, most elkaptam valamit (a náthán kívül is) és talán ezentúl képes leszek normális húslevest kotyvasztani. Mert egyébként ez egy mennyei eledel, cérnametélttel, répával, nyomokban csípőspaprikával....
Ahogy Patrick elköszönt a képernyőről, eljött a pancsi ideje. Engedtem egy jókora kádnyi forróvizet, habfürdő, meg minden és beleereszkedtem, hajat mostam. Olyan szoknyát nem találtam hirtelen, amit felvehettem volna, de mindegy, fekete nadrágot húztam, kényelmeset és találtam egy blúzt a gardróbban, amit szerintem még tavaly karácsonyra vettem és még soha nem volt rajtam.
Szóval húsleves volt a menü, csirkéből, majd kacsasült, párolt lilakáposzta almával, lilahagymával, minden finomsággal. Nagyszerűen sikerült, én a káposztából ettem a legtöbbet, picit betegesen szeretem a lilakáposztát. Lehet, hogy van bennem némi német vér? Nem hinném.
majd még folytatom, nagyon késő van. Hajnali negyed kettő.
