Mostanság ez a kedvenc fotóm Zalánról. És tök jó, hogy Apa nem olvassa a blogom, mert erre most sírva tenyerébe temetné az arcát, hogy hát ez pedig micsoda csapnivaló fotó, sem nem éles, sem nem színhelyes, ezer sebből vérzik....Naná, hiszen én készítettem. Csakhogy édesanyaként én sosem azt figyelem fotózáskor, hogy technikailag jó legyen a kép (odáig nem jutok el), teljesen lefoglal abbéli örömöm, hogy egy adott pillanatot az életből elcsíptem.....Amiről évek, évtizedek múlva is eszembe jut egy érzés, egy illat, egy-egy történet....
Szóval én nagyon szeretem ezt a képet. Miről szól nekem? Túl az imádnivaló formás buksin és a pillákon kristálytisztaságról, ártatlanságról, békéről, törékenységről.....szerelemről. Szerelemről.
És ugyanez oldalnézetből.
