Reggel, ahogy sétáltam a munkahelyemre, láttam egy „SANTA” feliratú postaládát. Megmosolyogtam. Nahát, szóval itt bújkál a Mikulás két Mikulás között.....Sajna nem, szinte azonnal ráébredtem, hogy igazából "SÁNTA" volt odafestve, klassz piros kerítésfestékkel.... Inkább csak az volt, hogy nagyon péntek volt….
Tegnap este megint lenyomtunk egy tanulásmaratont. Réka a tavaszi szövegével kínlódott, állítom, fél óra alatt megtanulhatná, de még 2 óra múlva is üveges szemekkel bámult a világba….Közben Zalán hat órakor került elő az apja irodájából, miután 5 után tipegtek haza a rajziskolából. Mivel ma matek felmérő, hát gyorsan átvettük az alapműveleteket, de megy neki, ügyes. Aztán német szavakat tanultunk, amiből ugyan kedden írnak, de olyan sok, hogy nem akartam a hétvégére hagyni. Átvettük, mi az, ami már megy. Aztán kiderült, hogy amit németből kell megtanulni- szöveg - az nincs meg , mármint a lap, szóval gyors kontakt M. anyukájának, aki fél órán belül küldte is, amit kell. Aztán nyelvtanból volt másolni való, majd olvasás - egy olvasmány. Ekkor hirtelen 8 óra lett. Nem őrület? De még nincs vége.
Réka még mindig a tavaszos szöveggel viaskodott, de végül felmondta fél kilenckor. Ez ment volna 2 órával korábban is, nem tudom, mikor jön erre rá. Valahogy meg kell tanítanom tanulni, de hogy? Ekkor eszébe jutott, hogy neki természetismeret versenyre projekt van, rajz és teszt. Én azt hittem, az már készen van régen, de kiderült, hogy nem. Google segítségével végül minden válasz a helyére került, a rajzot meg leadjuk hétfőn, gondoltam én, majd ma reggel láttam, hogy március 10 a határidő….Na mindegy, nem a legütősebb rajzot adjuk le szerintem, mert az csak vázlatosan van kész, de mindegy. Hátha így is elég az országosra, tavaly megakadtunk a megyeinél, egy hajszál hiányzott.
Péntek este
Rékával kitakarítottuk a szobáját. Lassan ideje lenne, hogy a saját szobáját ő tartsa rendben teljesen. Eléggé unta a banánt, de nem volt választása, addig nem engedtem a lovas játékéhoz. Úgyhogy összeszorított fogakkal "segített" pakolni, port törölni. Nagyon helyes kis szobája van, majd ha nyáron ki lesz festve, mert az nincs, akkor fotókat is teszek. Főleg, ha az új bútorai is a helyükre kerülnek.
Tibi talizott a cimborájával egy pizza erejéig a belvárosban, Zalán is csatlakozott hozzá, így pasis-csajos este volt külön-külön párokban. Tévéztünk, pihiztünk, a kutyát próbáltuk lefoglalni, aki alól mindig kicsúszik a talaj, ha elmegy itthonról a Falkavezér. Nem találja a helyét, ötpercenként kikéreckedik és minden neszre azt gondolja, a Alfa hazatért....Egy idő után elég idegesítő tud lenni. MIndegy, azért imádom.
Tibi egy ünnepi, Nőnapi gyros tállal jött haza a helyi görögtől, és mint mindig, most is úgy, hogy más vacsoráztunk. Azért jól esett így is ám! Délután már befaltuk az ünnepi, nőnapi sütit, úgyhogy minden adott, hogy jövő héten most már tényleg elkezdjem a tavaszi diétámat.
Szombaton nagytakarítást tartottunk az emeleten, Réka szobája már kész volt, így jött Zaláné és a mi hálórészünk. Ágyneműt is cseréltünk, így nagyon klassz, tiszta a lakás. Persze ilyenkor senki nem jön hozzánk vendégségbe, senki nem ugrik be két puszira, senki nem tér be beszélgetni...az mindig olyankor van, amikor a kutya a tálja mellé eszik a konyhában, áll a nappaliban a vasalódeszka, alatta ott a kosár, a konyhában nincs patikatisztaság, az ablak alatt meg nyitva a szárító, az összes asztal pedig hemzseg a tanszerektől, játékoktól,
A lényeg, hogy vasárnap reggel szupercsodás volt felébredni a csupa napfény, valószínűtlenül rendes emeleten.
Szombaton volt még szokásos bevásárlás és egy hatalmas séta a Zagyva partján a kutyával. Terveztem, hogy veszek magamnak pár nadrágot, ami végül elmaradt, a séta és a bevásárlások után már nem volt kedvem. Nem is baj, hátha pár hét alatt fogyok pár kilócskát és akkor nem kapok sokkot a kegyetlen öltözőfülkék tükrétől...vagy inkább attól, amit abban látok. Akkorát legalábbis.
Vasárnap tanultunk Zalánnal a matek TZ-re, de nem volt valami nagy formában. Később németeztünk, majd elrobogtak Tibivel fodrászhoz, úgyhogy jött Réka és az ő leckéi. Én igazából a németre koncentráltam, a többi kevésbé érdekel, abból viszont TZ-t írnak holnaphoz egy hétre és nem akarom az előttem álló hosszú hétvégét a németnek szentelni, végre pihenni akarok (és biciklit nézegetni - mondtam ugye, hogy venni készülök egyet??). A német tz mindig olyan megfoghatatlan, tág fogalom, úgyhogy átnéztük ezt is meg azt is....Réka szerintem bámulatosan ügyes, úgy irigylem az eszét, olyan jó lenne tudni, hogy mi lesz belőle, milyen irányba mozdul ez az érdeklődése.
Nekem fura, hogy szereti a németet és idegen neki, macerás és nehéz az angol, mert egyáltalán nem így van, (mármint nem nehéz és nem macerás) csak heti több óra kellene neki és egy jó tanár....Majd hetedikben nyomják élesben az angolt is, addig csak szakkör, de veszélyes szakkör, mert attól tanulni kell, hogy jegyeket nem kapnak, különben hetedikben kellemetlen jegyeket szereznek. Persze a németen van a hangsúly és már látom előre, hogy az idei tanév az utolsó, amikor sokat tudnék neki segíteni, ha valamit nem értene, hatodikra elveszítem a varázsomat.
Ja, más. Pénteken szólt a fuvolatanár, hogy szerzett nekünk cserehangszert, most kapott a zenesuli vadiúj fuvolákat. Mivel a miénk állításra szorul és még nem voltunk képesek december óta felvinni Pestre, valahová az Operaházzal szembe kellene, egy zeneboltba, hát ő lépett és lesz jó fuvolája Rékának. Először nem is értettem az egészet, mert ott tartottam, hogy a fuvola helyrejött és kellő hőmérsékleten jól szól, Réka nekem nem panaszkodott....az igaz, hogy nem hallottam mostanában gyakorolni. Szóval lesz egy utunk Pestre a fuvolát beállítani. Ami jó, mert akkor annyi erővel igazán beugorhatnánk az IKEÁba is, elhozhatnánk pár bútort, amit kinéztem magunknak, Rékának....de persze még nem lehet, a következő projekt az ablak március végén, az pont elég drága lesz és ugye még kerékpárt is szeretnék...szóval lehet, hogy összekötjük a kellemest a hasznossal, de egészen biztosan nem május előtt...
Holnap hétfő, matek TZ Zalánnak. Pénteken írtak tájékoztatót, alapműveletek csak, más nem, és mindenkinek ötös lett. Én nem tudom, milyen osztály ez, ahol mindenki ötöst ír, de elég kellemetlen. :) Rékáéknál sokkal színesebb a kép, ennyire nem "eminensek" de valahogy annyira szeretni valóak, olyan jó kis összeszokott cuki banda, hogy biztos nehéz lesz a búcsú nyolcadikban, még ha harmada banda várhatóan egy gimibe is megy majd tovább. Na nem mintha ezen kellene picsogni, mert még elég sok van addig hátra, csak eszembe jutott. Mert amúgy ritka az igazán jó osztályközösség, még ők is megbolondulhatnak hetedikre, amikor elönti őket a kamaszkor, ki tudja....
Megint más.
Az iskolánk idén 150 éves, ezért idén minden ekörül az ünnep körül forog, az alapítványi báltól kezdve a farsangon át, a májusi gáláig minden. A gyerekek sűrűn hoznak haza mindenféle történeteket, legendákat a suliról, egyik izgalmasabb, mint a másik. Valamikor apu ebbe a suliba járt "négy polgáriba", de sajnos erről már nem tud nekünk mesélni, nem is volt arra alkalmunk, hogy a sulit belülről megmutassuk neki. Nagy kár, mert biztos tudott volna érdekességeket mesélni illetve neki is élmény lehetett volna, de ez ügyben már nem tehetünk semmit sajnos....
Réka múltkor azt mesélte, hogy a suli alatt pince van, ha a földszinti tantermekben nagyon ugrálnak, hallani, hogy üreg van a termek alatt. Az is mesélte, hogy a világháborúk idején kórházként működött az iskola és sok ember meghalt itt, állítólag csontvázak is maradtak a pincében, úgyhogy a pincét bebetonozták, hogy így szüntessék azt meg. Gondolom előtte kihozhatták onnan a csontvázakat, de a gyerekek ezt tagadják. Réka egyszer azzal a történettel jött haza, hogy a padlástérben szellemek járnak, szintén a háborúban megsérült, a suli épületében meghalt katonák kísértetei. Ezt Halloween-kor különösen nagyon szeretik emlegetni. Valamikor régen kétszer akkora tantermek voltak, mint most, mert 50 fősek voltak az osztályok és ahol most Zalánék terme van, valamikor az étkező volt. A mellette levő mini terem pedig egy ablakkal volt ettől a teremtől elválasztva és ott lehetett befizetni az ebédet. Most az ebédet egy egészen másik épületben fogyasztják a gyerekek, ami azért jó, mert a suliban olyan "okos" illat van (mondják a gyerekek, este 6 után inkább fertőtlenítő, tiszta illat) és nem lisztes főzelékillat vagy zsírszag. Ez igaz.
