Nem akarok egyéni rekordokat döngetni, hogy már harmadszor írok bejegyzést csak ma, de muszáj lejegyeznem, hogy OLYAN JÓ ITTHON!!!!!!!!!!!!! Még úgy is megérte, hogy tegnap milyen cudarul éreztem magam. Az imént Zalán kuktával elkészítettük a paprikás csirkét nokedlivel ebédre (Zalán még mosogat, mert nagyon akar - semmi törékeny), vasaltam is eleget reggel, duruzsol a mosógép a friss adaggal.... A gyomrom ugyan még émelygős, nem teljesen vagyok százas (hehe), de édes itthon az élet Zalánnal. Főleg, hogy már ő is teljesen fitt és egészséges.
Főzés közben eszembe villant még egy ZalánMondta. Azaz inkább egy ZalánnalTörtént. Minap egy reggel Tibi reggelizett. Az egészséges életmód jegyében és mert azt kívánt a rendszere, zsíros kenyeret hagymával. Ebből is látszik, egy magányos farkas a meló területén és nem közösségben dolgozik. Na szóval keni a kenyeret emberem, egy nagy műanyag tálból szerzi hozzá a zsírt, amit a Mamáéktól kaptunk. Arra somfordál Zalán és kér egy falatot a reggeliből.
- Nyamnyam, mi ez apa?
- Őőőő...szendvicskrém. - feleli apa, félve attól, hogy gyermekünk nem enné meg a zsíros kenyeret, ha tudná, hogy azt eszik. Ennyiben is maradtak. Másnap. Reggeli előtt.
- Apa, kensz nekem olyan padlizsánkrémes kenyeret, mint tegnap? Olyan isteni volt!
El is gondolkodtam, hogy vajon mennyire szomorú, hogy az öt éves gyermekem nem ismeri a zsíros kenyér ízét? Mennyit ettem én gyermek koromban! Savanyú káposztával télen, paprikával és paradicsommal nyáron. Olykor piros paprikával meghintve. De ma már leszoktunk a zsíros kenyérről valahogy. Talán 1-2 éve ettem utoljára, amikor liba zsírt kaptunk és ráfanyalodtam egy kis zsíros deszkára. Akkor már a gyerekek hallani sem akartak róla, fúúúj!.....Van helyette sajtkrém, túrókrém, tojáskrém, padlizsánkrém és ezek variánsai. Pedig semmi baj nincs a zsíros kenyérrel sem, hacsak az nem, hogy én már nem ehetem tekintélyes kalória tartalma miatt. De PipaszárlábHercegre és SzúnyoglábHercegnőre még rá is férne olykor egy szeletke. Ha nem, hát nem....nem erőszak!
Közben most írta egyik "anyatársam a suliból", hogy ma matek felmérőt írtak Rékáék. Hogy én erről miért nem tudtam, azt csak sejtem. Mert akkor valószínűleg legalább 10-20 összeadást-kivonást csak kicsikartam volna Rékából a hétvégén... Már csak a rend kedvéért. Így meg már megint a sokadik dolgozatot írta mindenféle rákészülés nélkül. Ilyenkor érzem pl. azt, hogy kicsit megbuktam anyaságból. Újfent. Nem annyira azért, mert nem készítettem fel Rékát a dolgozatra, hiszen az nem annyira az én dolgom, hanem mert igazából per pillanat azt sem tudom, hol tartanak éppen a tananyagban. Valami rémlik 12-es bontásról, de csak haloványan. Mondanám, hogy utána nézek a tavaszi szünetben, de félő, hogy nem fogok....Ha már "félő", a másodikosok egyik "tagozatos" dolgozatában (ugye 4 dolgozat dönti el, ki lesz tagozatos harmadiktól) egyik feladat volt, hogy írjanak szinonimát arra, hogy FÉLŐ. Hukk! Illetve meséljenek a magyar teázási szokásokról. Hukk!
Utóirat: Nahát, magyarból és matekból is írtak felmérőt a drága ElsőBések. Az utolsó tanítási napon, mert holnap suliba ugyan kell menni, de nem lesz tanítás. Csak ereszdelahajam. Matek 100%, magyar 91%. LESSZ, EGGY, ÓRRA...nagyjából fel is soroltam a hibákat. Itt a tavaszi szünet, hurrá, hurrá! Jöhet egy hét nagyjából zavartalan játék, sok-sok alvás és kikapcsolódás!
Utóirat: Nahát, magyarból és matekból is írtak felmérőt a drága ElsőBések. Az utolsó tanítási napon, mert holnap suliba ugyan kell menni, de nem lesz tanítás. Csak ereszdelahajam. Matek 100%, magyar 91%. LESSZ, EGGY, ÓRRA...nagyjából fel is soroltam a hibákat. Itt a tavaszi szünet, hurrá, hurrá! Jöhet egy hét nagyjából zavartalan játék, sok-sok alvás és kikapcsolódás!
