Réka egyfolytában köhög. Csodálom a türelmét, én már régen kiakadtam volna ilyen sűrűségű köhögéstől, de ő nem panaszkodik. Zalán reggel még igen fickós volt, ám estére belázasodott és meg is ijesztett, mert nem tudtam neki lehúzni a meglevő bontott üveges lázcsillapítóval. Pont 8 órakor világosodtam meg erről, amikor bezárt a patika és csak az ügyeletest lehetett felkeresni. Mondjuk, Tibinek mindegy volt, mert útba esett neki hazafelé jövet. Végül valahogy mégis lentebb kúszott az a láz 38,4-ig, majd most az imént konstatáltam, hogy le is ment. Huhhh....
Napközben dolgoztam is egy kicsit, a Teamview-er a barátom, bár itthonról nem az igazi, nem vagyok annyira képben, mint benn az irodában a kis cetlijeim és feljegyzéseim, no meg a naptáram nélkül. Ebédre főztem egy kis bolognait, gondoltam, azt megeszik betegen is. Zalán bele sem ütötte a kanalát (illetve villáját), Réka eszegetett belőle. Kínomban készítettem egy kis kókuszgolyót is, nagyon finom lett. Később a házit is megcsináltuk Rékával délután, kivéve a nyelvtant. Már a holnapi házit is megüzenték a barátnők. Igazából egyik tantárgy sem izgat, sima ügynek tűnnek, kivéve a németet. Na jó, a matekra is figyelni kell, hogy túl sok mindent ne számoljon el, de a német durvább. Állítólag M. néni ma is kiabált K.-val, Réka barátnőjével, mert valami szót nem tudott a könyvből. Szegény K. úgy meglepődött, hogy el is felejtett szólni, hogy ő pénteken hiányzott, honnan tudná. Erre megkérdeztem Rékát tarkóra szalad szemöldökkel, hogy szokott veletek kiabálni M. ??? Eddig ezt nem gondoltam volna. De de. Mondjuk, azt mesélte Réka múlt héten, hogy a feleléskor csak ő tudta az 5 kérdezett szóból mind az ötöt, mire meg is kapták a többiek a magukét, hogy senki nem tanul, csak Réka....Azért ez barokkos túlzás ám, mert ő pl. keveri olykor a fahren és fragen igét. Ez is olyasmi talán, amit rikácsolni kezd M., ha meghallja? Én nem tudom, mit szólna, ha egy rakás erősen hátrányos helyzetű illetve érdektelen felsőst kellene a német nyelv szépségeivel megismertetni....Persze ő sosem tanított ilyen bandát. mert csak a tagozatosan németesek.....
Elintéztem Réka adókártyáját is, kb. 10 percembe került plusz az újabb 10 perc fáradtság oda és vissza a NAV-hoz. A biztonsági őr úgy viselkedett, mintha ő lenne a megyei NAV elnök, és az infó, hogy majd az 1/3 gombot kell megnyomni némiképp elgondolkodtatott. Aztán kiderült a gyakorlatban, hogy először egyes menü és azon belül hármas. Sima ügy. Fél percet sem vártam a soromra, máris szólítottak, papírmunka, ez az és készen is voltunk. Maga az adókártya egy hónap múlva jön, de adószám máris van, úgyhogy enyém a családi adókedvezmény. :)
Remélem, holnapra kevésbé köhög Réka, illetve Zalán már nem lázasodik be újra, bár másoktól 2 napos lázról hallok forgatókönyveket. Azért is hálás lennék, ha én nem kapnál el, mert engem ki a bánat ápolna? Senki.
Erről jut eszembe egy történet. Elmesélem, csak hogy tudjátok, milyen mélyre tudok süllyedni. Múltkor meséli az egyik ismerősöm, hogy hát nem nagyon vannak jól, köszöni kérdésem, a felesége beteg. Na nem nagy a gond, csak érzékeny az frontra, fáj a feje és kicsit náthás is, úgyhogy inkább a héten nem dolgozik, otthon fekszik és pihen. A gyerekeket a nagyszülők hordják oviba és ott is töltik az egész napot, igazából csak este mennek haza, hogy az anyukán semmi teher ne legyen. Illetve mivel az anyuka beteg, leutazott Egerből hozzá az apukája hogy ápolja. Süt, főz és a kedvében jár, hogy a lánya meggyógyuljon és semmit ne kelljen csinálnia, csak pihenjen. És ekkor engem valami egészen eszelős irigykedés kapott nyakon, hogy utána el is szégyelltem magam. Mert eredendően arra gondoltam, hogy hasonló helyzetben nálunk ki lenne a helyzet. Elmondom. Semmi változás nem történne, amíg ágynak nem dőlök. Amíg fel tudok kelni, addig dolgozom, végzem a dolgom, ahogy mindig. Nem azért, mert olyan marha nagy hős lennék, csak egyszerűen így van. Arra gondoltam, hogy micsoda mázlisták vannak, akiket mindenki a tenyerén hordoz, miközben nekem a kutya sem segít. Ami nem is igaz, igazságtalan lennék ezt kijelenteni, mert itt van Tibi és a tesója, I., akire mindig lehet számítani. De persze ilyet nem mondok, hogy bocs, front van, én a héten fekszem, van egy kis náthám, vegyétek le rólam az összes terhet. Na szóval idáig süllyedtem, hogy ilyen feleségekre vagyok irigy. Hát ez kész! :)
