Réka tegnap megkapta az első Pfizert a suliban. Nem volt tömegnyomor, de a doktornéni késett egy kicsit egy másik iskolából, így végül 1,5 órával később érkeztek haza Tibivel. Én már azt hittem, hogy beíratkoztak a zeneiskolába is, amiről Réka az utolsó pillanatban döntött, hogy mégis bevállalja.....hátt jó. Nem voltam népszerű mikor lelkesen felsikoltottam, hogy de ügyesek vagytok, egy füst alatt a zeneiskolát is megjártátok?! (Nem.)
Zeneiskola No2 - Egyeztettem a régi-új tanárnővel, megoldható, hogy heti 1 órája legyen Rékának összevonva, főleg, hogy a "nagyoknak" egyébként is így is szokta tartani....de hogy mikor lesz ideje gyakorolni, már ha egyáltalán, azt nem tudom. Még a lovaglás is ott van. Ahogy ismerem, az ilyesmire lesz ideje bőven....
Ma szabin vagyok, felkészülök lelkiekben az iskolára. Asszem. Reggel hatkor kipattantam az ágyból, mert úgy hallottam, hogy esik az eső és az erkélyen maradtak a ruhák a szárítón, plusz egy szék is a kimosott párnával -egyébként nem esett. Később ráérősen reggeliztem, sütöttem magamnak tojást, ami tökéletes állagú lett, volt egy kis pirítós és narancslé, zöldségek, pici dijoni....megadtam a módját. Aztán kimostam mindent, amit találtam, ez eltartott egy darabig. A szokásos teendők a konyhában, lakásszerte...
Zalán 9 körül könnyes szemmel bújt mellém, hogy tényleg holnap suli???!?!? A szívem szakadt meg érte akkor és ott....de 3 hónap vakációt azért klasszul töltöttük és nem lehet panasz a hosszára sem.
Hívott anyu is, hogy felköszöntsön.. Megjegyezte, hogy érezte, hogy a kutya már egy hete nem volt megfürdetve, mert most erősebben érződött a szaga...(Mármint amikor a hétvégén nála jártunk.) Megjegyzem, én itthon soha nem mondanám meg, hogy kutya szag van, akkor sem, ha éppen hazaesem 5 körül a melóból "gyanútlan" orral. Nade anyu! Anyu orra érzékeny, kutyátlan. Azt már nem is mondtam neki, hogy nem szoktuk ám sikálni a kutyát hetente, csak mondjuk ha sár van, illetve kirándulások után. Lábmosás van MINDEN séta után. Hiába, anyu soha nem tudja elnézni Diónak, hogy ő nem spániel és nem a néhai Molly kutyám földi reinkarnációja...bár ki tudja.
Azt is megjegyezte, hogy jól kitoltunk a Zalán gyerekkel, túl nehéz suliba írattuk, nehogy idegösszeroppanást kapjon évzáróig! Értitek, nem MIATTAM aggódik, az mindegy, hanem hogy Zalán nehogy kinyiffanjon. Anyukám egy drága asszony, imádom, tulajdonképpen bármit meg lehet vele beszélni és olyan, mint egy legjobb barátnő, de bizonyos dolgokat jobb elengedni, hagy adja ki magából, nyugtázni olyasmivel, hogy "jaja'" vagy "naná" , "igaz", "jó", aztán ennyi. Mert ha párbeszédbe keveredünk a kényes témákban, abból veszekedés lesz, de minimum felbosszantom magam, az meg senkinek sem jó. Ha viszont engedem, hogy a nemtetszését kiadja magából, legtöbbször ennyivel be is éri, vagyis beszélhetünk másról.
Folyt. köv.
