Nem nagyon írtam még idén, pontosabban egyáltalán nem írtam. Volt az ünnepek után az a poszt-kari depim (nem tudom, hogy kell írni, de valahogy így). Ez arról szól, hogy egész évben kettő, azaz kettő hét van, amikor nyugi van, heppi van, együtt vagyunk, nincs suli, nincs meló, family first, meg ilyenek. És hát nem könnyű lelkileg átevickélni azon, hogy ez az időszak elmúlik és jön a mókuskerék újra. Nagyjából egy éven át. Nem ám bármilyen, hanem durva ám. Persze ez sem igaz, mert van olyan, hogy tavaszi, meg nyári szünet, meg szabi, de hát na, ezt a depi ilyenkor nem érdekli. Egyébként igazából, ha már benne vagyok , mármint a mókuskerékben, akkor már nem rágódok sokat ezen, csak hát na…..a női lélek.
Úgy is érzem, hogy nem kezdődött valami jól ez az év, persze nem is szokott, pont a fentiek miatt. A karácsonyra kapott csoda robotgépemet a második kenyértészta dagasztásnál elveszítettem, lerobbant, kinyiffant, azóta is szervizben van és csak remélni tudom, hogy nem fogják rám, hogy én tettem tönkre, mert k….. drága volt. Bár Tibi elejtette, hogy itt és ott vette, nagyon akciósan, még réges-régen az ősszel (milyen kedves már). Ezt rögtön azután mondta, hogy valahogy megkapta azon neki szánt karácsonyi ajándékok számláját e-mailben, amit nem kellett volna, hogy lásson, így nem csoda, ha fapofával bontotta ki az új ruhaneműit. Vagy ezt már írtam? Fogalmam sincs. Nem értem, hogyan, mert direkt nem kértem számlát. Na mindegy.
Nem vagyok jó passzban, na. De nem sírok, rinyálok, bocs, ha annak tűnik , csak most ilyen a formám.
Na meg a másik, a két ünnep között megvettem az első 42-es méretű nadrágomat, miután úgy éreztem, hogy a 40-es szűk…..Milyen aljasul lopakodva kúsznak fel az emberre a kilók, azért döbbenet, nem? Csak a ruhaméretek jelzik könyörtelenül, hogy gáz van, bébi, ne zabálj! A mérleg kussolt, 5 éve nincs benne elem Tibi szerint, na most már van és sokkot is kaptam, amikor ráálltam. Annyira, hogy másnap szinte semmit nem ettem bánatomban, csak ittam, ha szédültem, jöhetett egy kis kefír….. Nekem mindig így kezdődik a fogyókúra, ha nem drasztikusan kezdem, nem tudom folytatni. Az első nap éhezése után tiszta élményszámba ment másnap ebédelni és egy picit vacsorázni. Nehéz, ha gyerekeknek meg kell a tápláló és finom vacsora. Eddig jó vagyok, nem szoktam a főztömből enni, másnap viszek belőle egy fél adagot ebédre. Kakaós csigát sütöttem és egyetlen egyet ettem - tömtem magamba, egy minit. Nagy erőt ad az embernek az, ha hájas. Nem bánom, ha mások gömbölyűek, töltött galambok, ennivalóan molettek, ha nekik úgy boldogság van, de magamat nem viselem el úgy egy bizonyos határon túl. Főleg, hogy nincs kedvem új ruhatárat venni magamnak, szóval muszáj fogyni. Remélem, lesz kitartásom ledobni legalább 10 kg-ot, vagyis már csak kb. 7-8-at.
Az a súly a cél, ami akkor voltam, amikor teherbe estem Zalánnal. Akkor is fogyni akartam 5 kg-ot, csak mondom. Bárcsak annyi lehetnék varázsütésre!
Év elején, pont a robotgép apropóján, próbálkoztam a kenyérsütéssel is és meglepően jó eredmények születtek. Limara zsúrkenyerét készítettem, ami azóta a gyerekek kedvence. Illatos, napokig friss, jó ízű, a kérge ropogós (bár nem mindenütt). Limarával úgy vagyok, hogy zseniális, minden tiszteletem, de kevés receptje működik a leírt hozzávalókkal, valamit mindig változatni kell rajta (szemben mondjuk Gabicsekkel, akinek a receptje mind óramű pontossággal bejön- NEKEM). Minden másnap szoktam sütni kb. és nem lehet észrevenni, hogy házi kenyér és nem pékségből való. Picit barnább a színe talán. Öröm, öröm, öröm.
A gyerekeket egy hét választja el a félévtől. Mondanám, hogy hajtanak, igyekeznek, küzdenek a jó jegyekért, de nem lenne igaz, sajnos, és ez eléggé lelomboz. Múlt héten tudtam meg véletlenül, hogy jövőre Zalánnak a töri, a környezet, a civilizáció is németül lesz, sőt a német is németül lesz. Hát komolyan, én majdnem elsírtam magam és kaptam egy könnyed pánikrohamot. Igazából a töri csapta ki a biztosítékot, mert úgy tudtam, az nem része a kéttanos anyagnak, nem szokták belevenni….de úgy esett, hogy a mi sulink mégis. Alapból sem vagyok egy kéttan-fun, úgyhogy ez nem segített, hogy megszeressem.
Nagyjából itt tartunk. Zalán ma írt környezet TZ-t (Faselwurzel, Pfahlwurzel vagy mi….) Réka töriből és nyelvtanból TZ-t….holnap Zalánnak egy könnyed matek. Rékának hétfőn német nagy TZ. Azután talán enyhül a szorítás, bár még egy kémia röpi befigyel majd. Rékának olykor borzalmasnak látom a jegyeit, de csak az előző évek színötöséhez képest (vagy majdnem színötös….), ha közelebbről megnézem, nem is olyan rosszak. Hetedikes, jövő ilyenkor felvételit ír, úgyhogy marhára kellene igyekezni. Hogy tudnám rávenni, hogy tanuljon?
Dió jól van, éli világát, tegnap rendeltem neki kaját egy vagyonért......Mostanában jobb az étvágya, hajlandó olykor az új kuckójában aludni, nem a fotelban és továbbra is mindene a SÉTA, így nagybetűkkel. Fura, hogy már három éves lesz februárban, mert felnőtt kutyaságának semmi nyoma, még mindig kölyök....
Le kellene bontani már a karácsonyfát, de még nem visz rá a lélek, olyan szép. Főleg, hogy ma esett egy kis hó, beleillik a télies hangulatba. Azért hétvégén szerintem menni fog. Az egyéb karácsonyi díszeket Vízkeresztkor elpakoltuk.
Pénteken fánkot tervezek sütni. Már nagyon várom, hogy visszakapjam a robotgépecskémet! Oh…..
