Az első új, többi régebbi.
Mese megy a tévében.
- Hurrá, Popgolyó!!! - örvendeznek a gyerekek.
- Popgolyó?? - furcsállom én.
Sosem hallottam róla. Pedig azért követem a meséket rendesen.
- Pedig van ilyen. - bólogatnak magabiztosan a gyerekek.
- Hát jó... - vonok vállat.
Kezdődik a következő epizód. Hát mi volt a mese valódi címe? Pocoyo. Persze a Popgolyónak legalább értelme van. :)
...
- Finom a szalámi, Zalán?
- Az....mint a karikacsapás....
....
- Ja, bocsánat, félre értettelek.... - szólok én bűnbánóan.
- Nem baj, anya, azért még szeretlek......
...
Zalán megint olyan kihágást követ el, mely a legalapvetőbb szabályainkat húzza át. Elszomorodom. Látványosan. Mert már nem tudok mit kitalálni, hogy Zalánt jobb belátásra bírjam. Látja, hogy lógatom az orrom, hát megközelít és megsimogatja a hajam.
- Ne is ránts rá, anya!
***
Zalán büntetése végül tablet megvonás lett, ami nagyon érzékenyen érintette. Próbál alkudozni.
- És ha nem kapcsolom be a tabot, hozzá sem nyúlok, csak nézem?
- Úgy hogy ki van kapcsolva?
Persze nem úgy gondolta.
...
- Nagyon szeretlek, amikor a kedvenc sálad és cipőd van rajtad. - hízeleg Zalán.
- Igazán? - kezdek cseppfolyósodni.
- Igen.
- És ha nem a kedvenc sálam van rajtam?
- Hááát, egy kicsit akkor is szeretlek....
---
Réka: Analizáljuk már a helyzetet, hagy nézhessek még mesét...
...
Réka: - Mi az ebéd? Káposztás tészta? Azt szeretem. Soha nem ettem még, de egyébként szeretem...
***
Réka (archív) : Anya, mi az, hogy szexel? Grrrr....ez? Amikor valaki nagyon gyorsan rágcsálja a kekszet?
- Hátttöööö...
***
Zalán:
- Köszönöm a vacsorát!
- Szívesen...Deee tudod, ez most az ebéd volt.
- Ja, igen, köszönöm az ebédet.
- Mikor fogunk vacsorázni, tudod e? - okoskodom.
- Hát...majd szombaton.
***
