Hazafelé tartunk az oviból. A szomszéd utcában meglepetésünkre kertépítők dolgoznak az előkerten, két kis sziklakert máris ott virít, a kis tuják pedig a ház lábazatánál várják a végleges helyüket.
- Milyen szép lesz, ugye? - kérdezem Zalántól.
- ...olyanok, mint a sírok... - utalva a két kőhalomra és a tetején virágzó muskátli tövekre....
---
Este kiengedem a fürdővizet (na mert a csutakolós-zuhanyzós történet már ELSŐ este megbukott. Rám nézett Réka azokkal a könyörgő szemeivel, amelyek láttán elgyengül a térdem és már engedtem a vizet a kádba, mint egy droid....
Na szóval fincsi, illatos fürdővizet engedek, majd még legalább öt percbe telik mire sikerül a fürdőszoba terelni a népséget. A vízszint láttám megtorpanok.
- Engedtetek le a vízből?
- Nem.
- Pedig én nem ennyit engedtem ki....
- ....
- Kivettétek a dugót?
- Nem.
- Hm...érdekes...hová lett a víz akkor?
- Biztos elpárolgott! - így Zalán.
---
Érdeklődöm Zalántól, hogy vele is ordítozott e az edző bácsi, mint a többi fiúval a csoportban (ketten sírva fakadtak és vissza sem tértek többé a pályára).
- Nem. - feleli ő. - Velem csak a lágy hangján beszélt....
