Bekövetkezett, amitől úgy tartottam 2-3 hete, lecsapott ránk a kánikula. Pici otthonunk afféle önkéntes túlélőtáborrá alakult. Én nem tudom, évről évre egyre kevésbé szeretem a nyarat. Úgy is mondhatnám, egyre jobban úúútálom. Hétfőn még csak arra kértem az uramat, hogy sürgősen pakoljunk és költözzünk minimum Helsinkibe, de az Északi-sark is megteszi....amíg alább hagy a meleg. Szerdán azon kaptam magam, hogy az ősz után epekedem és téli fotókat nézegetek az albumokban. Milyen jó is volt az a szakadó hó....az a farkasordító hideg....Szerintem megfőtt az agyam, hogy ilyeneket gondolok. Élvezni kellene a nyarat, de ebben melegben a fagyin kívül számomra kevés élvezni való van. Ha leszámítom a gyerekeket, akik velem vannak esőben-hóban-fagyban-napsütésben-kánikulában, nem marad semmi jó a nyárban. Hiszen a citromos sör is elfogyott még hétfő este....
Szerencsére a gyerekek - úgy tűnik - nagyon jól tűrik a kánikulát. Napközben a lesötétített lakásban kuksolunk és hol egyik szobában táborozunk, hol a másikban. A háló légkondis, ha nagyon kiakadunk, oda menekülünk. Viszont kiderült, hogy nem is bírom a légkondit, meghűlök tőle.....hurrrá, úgyhogy a használatát csak a legszükségesebbre kell korlátozni. Az éjjel hajnali háromig nem tudtam aludni, úgy köhögtem. Mérgemben megnéztem a Magyarországon kb. félidejénél tartó "Tiltott szerelem" befejező részét a neten.....majd bedőltem az ágyba, hogy rövid köhögő koncertemmel felébresszem az egész familiát.
Azért, hogy nem vagyok egészen normális, az is mutatja, hogy a mindennapos főzés mellett még sütögetek is az elviselhetetlenül meleg konyhában. Mostanában éppen a meggy készletünktől próbálok megszabadulni és már a sokadik tepsi meggyes lepényt sütöm. Isteni!!!! Kár hogy a sütő pont 45 percig dolgozik rajta 175 fokon....
Napközben havas-jeges mondókákat és verseket olvasgatok a gyerekeknek felüdülésképpen és leporoljuk a karácsonyi és Mikulásos dal készletünket is. Tibi este hozott pár gombóc fagylaltot a cukrászdából....Az volt a nap fénypontja. Míg a gyerekek a kádban pancsoltak, betoltam három gombóccal (baileys ízű) és a boldogság szintem jelentősen emelkedett a béka feneke alóli letargiából....úgy kb. normális üzemi szintre.
Hát így telnek a napjaink mostanság....
