Csőszölős buli az oviban

Na ilyen sem volt még, én nem mentem el. Tibi állt helyt helyettem az oviban. Volt némi hiányérzetem, de sajnos jobb, ha az ember minél hamarabb beletörődik (ha gyerekek és még sok más kötelezettsége között egyensúlyoz) hogy nem lehet ott mindenhol.....bár törekedni kell rá. Na mindegy.

Ez volt az utolsó őszköszöntő bulink az ovival és annyira emlékszem Réka legelső ilyenjére, mintha tegnap lett volna. Pedig annak pont öt éve. Réka volt majdnem 4, Zalán meg....eh....szinte még baba. Nem fog hiányozni sem az ovi, sem az őszköszöntő buli, mint olyan, viszont az idő az marhára rohan, hogy valami olyasmit is mondjak, amit nem tudtok.

Hát szóval túl vagyunk a csőszölős ovis bulin is, amiből - mivel nem voltam ott - nekem csak annyi jött le a fotók alapján, hogy az én kisfiam a világon a legeslegszebb gyerek és ha lehet, ezt még folyamatosan fokozza is. :)

Mindent vitt

Szeptemberben mindig a Tiszaligeti napok alkalmával megrendezett bográcsozáson röffen össze először az osztály és annak felmenőinek sora. Most az új tantónénikkel illetve az új osztálytársakkal ez érdekesnek tűnt, de igazából amíg el nem készült a vadhúsból főzött babgulyás illetve el nem fogyasztottuk azt, valahogy nem sok időt töltöttünk a közösségben. A gyerekek öt perc után elkezdtek unatkozni, úgyhogy felderítettük a szomszédban tartott afféle mini sportág választót. A gyerekek nagyon jól érezték magukat és magasan a vívás vitte náluk a prímet. (Habár Zalán tényleg olyan ügyesen áll több sportághoz, hogy csak pislogtam.)

Azt már megtudtam, hogy keddenként és csütörtökönként van edzés 17-18.30-ig....Habár most úgy érzem, hogy kapacitásom 97%-án pörgök, valahogy azt érzem, hogy muszáj őket levinnem vívni. Hiába magyarázom magamnak, hogy ezzel még ráérünk, mert a vívás pont olyan, amit el lehet kezdeni akár 14-15 évesen is.....Általában úgy szokott lenni, ha ilyesmit érzek, akkor piros hó is eshet, én megyek a saját orrom után. Úgyhogy még fogalmam sincs, mi lesz a szerdai és pénteki házikkal, továbbá, hogy hogy juttatok el két gyerekek öt órára az edzésre, amikor én magam is fél ötkor érek be a városba a munkahelyemről, de mindegy is. Mert ha szeretni fogják a vívást, úgyis megoldjuk. Ha meg nem, akkor úgyis tárgytalan az egész.

A babgulyást megettük és utána a csokis fánkot is (nagyon finom volt), majd maradtunk asztalbontásig. Szó szerint, mert a sörpadokat egy halomba Tibi és még egy apuka rakta össze. A tantónénikkel egy szót nem váltottunk, ők korán távoztak és állítólag nem igazán "olvadtak ki", de hát mindegy, nem ez a lényeg, hogy mennyire közvetlenek és cukik. Ettől még lehetnek jó tantónénik, asszem. Hétfőn mindenesetre szülői értekezlet.