Pontosabban kerékpár függő. Ma sűrűn szemerkélő esőben, borús időben indultam haza az irodából, mégis vigyorogtam, mint a vadalma, mert nyeregbe ülhettem. Hát nem vagyok totálisan elmebeteg? Vagy ha az még nem is, de valamilyen formában megszállott. A kollégák, vagy aki látott biztosan azt gondolta, hogy szegény nő, most jól elázik, mekkora szívás, én meg csak - mint már említettem - vigyorogtam. Mert a bringám egy csoda, azzal élvezet gurulni és a fékem is olyan, hogy atom biztosan működik. Mindegy, hogy esik az eső vagy nem, ha nem süvít a szél és nincs nagyon hideg. Márpedig az nincs még...
Úgyhogy hajrá bringa, egyelőre akklimatizálódtam a hűvösebb időhöz is, melegebb cipő, melegebb dzseki, kesztyű és még talán kitartok pár hétig. Minden nap ajándék, hehe...
