2011. május 2., hétfő

Réka mondta új

Egy elhanyagolt telek előtt sétálunk el, ahol bokáig, sok helyen térdig ér a gaz.
Réka (elragadtatással): - Milyen szépen kikelt itt a fűmag, anya....

---

Fürdetem a két csemetét. Ahogy vetkőztetem Zalánt, megjegyzem, hogy húha, itt kaka van....Leműtöm Zalánról a pelust, ő álló helyzetben, a kádba kapaszkodva türelmetlenül várja, hogy végre a habokba vethesse magát.
Réka: - Hű, látom, tényleg kaka van. Lóg a fenekéből a kaka.....ja, nem, az a fütyije....

---

Séta közben csigák mászkálnak a járdán. Többségük már halott, mert eltaposta őket valami boldogtalan, talán nem is egészen véletlenül. Azért találunk élőt is, aki egy jobb élet reményében elhatározta, hogy átkel a járda jobb oldaláról a balra.
- Anya, ez a csiga kikelt a házából! - rikkantja boldogan Réka. 

---

Óvodában használatos hátizsákja (Fifis), mely a Báránykámat rejti egy délelőtt alatt olyan koszos lett, hogy komolyan a csodájára jártam. Ha azt a feladatot kapom, hogy x idő alatt hasonló színárnyalatra varázsoljam a táskát, nem biztos, hogy sikerrel jártam volna.
Fogom hát szegény hátizsákot és elindulok vele a fürdőszobába, hogy kimossam. Réka a csapnál utolér, felmászik a kisszékre, majd meglátván kezemben a zöld cuccot, megszólal.
- Ugye ezt nem gondoltad komolyan?
- Mit?
- Hogy kimosod a hátizsákot.
- Dehogynem. Nagyon koszos.
- ÁÁÁáááááááááááááá!
- Nézd meg, nem is zöld, szürke az egész.
- De az úgy volt jó!
- Koszosan? 
- Igen....úgy jobban tetszett nekem.
Na tessék....


---


Réka énekel:
- "Hurrá, gyerünk megyünk, ez meg sem KOPPAN nekünk...."
(Dóra után eléggé szabadon.)


---


Réka mindkét lábát bepréseli a sütifalóba. Bár kicsi erre az egély, aggódom, hogy beleszorul oda mindkettő, így megjegyzem:
- Réka pakold ki a lábaid a sütifalóból, mert ha beszorulnak, mehetünk a doktornénihez...
- Á, legfeljebb szétvágjuk. - szúrja közbe az apja a háttérból.
- Nene ne! Ne vágjatok szét! - jajdul fel Réka ijedten.


---


Én: - Réka, milyen tortát rendeljünk Zalánnak a szülinapjára?
Réka: - Bébiételeset!


---


Valaki megkérdezte tőle:
- Réka, és milyen az óvoda, szeretsz oviba járni?
- Igen....nyáron....ha majd szünet lesz....
Mert ugye akkor nem fog járni. 

4 hónapja oviban

Rendületlenül járunk oviba. Az igaz, hogy a szokásosnál később, olyan fél 10 magasságában esik be Réka a csoportszobába, mert nyolc óránál hamarabb nem lehet felébreszteni, lelket verni belé,  ha harangot kongatok az ágya mellett, akkor sem. Így általában pont akkor érkezünk az oviba (későn), amikor indul kifelé a csapat az udvarra játszani. Az anyák napi készülődés miatt azonban ezen túl legkésőbb 9-re megcélozzuk az ovit, hagy készüljön az ünnepségre a lány. Az óvónéni elmondása szerint ugyanis nagyon élvezi a verselést, nótázást, táncot. Naná....kár, hogy ebben a félévben először van ilyesmiben része szegénykémnek. És nem csak azért, mert 2 hét ovit 2-3 hét betegállomány követ rend szerint. 

Réka továbbra sem mesél az oviról szinte semmit. Nehéz megszoknom és nem állom meg soha, hogy legalább egy kicsit faggassam, kérdezgessem. De ellenáll. MIntha úgy gondolná, hogy ha már ott hagyom őt 25 másik gyerekkel és egy idegennek számító óvónővel, míg én Zalánnal jól hazajövök és "éljük világunkat" kettecskén, akkor engem ne érdekeljen, hogy mi folyik vele az oviban. Ne legyek már olyan kíváncsi. Tényleg semmit nem mesél. Egy mai példa:

- Réka, énekeltetek, verseltetek ma? 
- Ez itt milyen virág, anya?

- Őőő...Karina is mond verset majd anyák napján az ünnepségen?
- Az meg ott micsoda? Az a piros??

- Az "orgona ágát" énekeltétek ma az oviban? - erre már nem válaszolt semmit, mintha meg sem hallotta volna. 

Ma beszéltem egy kicsit M. óvónénivel Rékáról. Azt mesélte, hogy Réka nagyon jól kijön a többiekkel, vidám, aktív, játszik velük, a többiek is kedvelik. Továbbra is bibi viszont, hogy  a felnőtteket nem fogadja el. Egyik óvónőt és ezek szerint a dadust sem (aki mellesleg ritka látvány az óvodában, mint a fehér holló). Nem tudja, hogy ez miért van és rosszul is esik neki...Mert nincs hozzászokva, hogy a gyerekek elutasítják a kedvességét, hogy nem kérnek mondjuk az öleléséből, egy egy buksi simiből. Attól tart, ha valami történne Rékával, nem tudná megvigasztalni, nem tudna mit kezdeni a helyzettel, hiszen Réka nemigen fogadja őt el, mint mentsvárat....Nem tudtam neki erre mit felelni.

Azt is elmondta, hogy Réka csudaügyes, nagyon aranyos kiscsaj, az anyák napi készülődésben például máris lepipált több 6 évest, pedig még csak egy próbán volt jelen, a péntekin. Mielőtt eljöttünk, megjegyezte, hogy reméli, egyszer Zalánom is Katica csoportos lesz, mert kellenek az ügyesokos gyerekek az oviba....Ez volt a másik, amire nem tudtam, mit felelni.....

Tiborom pénteken beugrott az ovi központba, mert én megkértem rá. Azt vettem ugyanis a fejembe, hogy nehogy formai okokra hivatkozva visszadobják az átvételre vonatkozó kérelmünket....Amit még februárban beadtunk, bár a jelentkezés csakis ezen a héten történhet hétfőtől péntekig. Talán fölösleges kör volt, de megérte, mert kiderült, hogy ott van a papírunk, ahol lennie kell, no para. A hölgy megnyugtatta Tiboromat (bár nem ő volt ideges, hanem én) hogy minden rendben, még két hét és megkezdik a határozatok kipostázását. 

Egyébként az a feszkó, nyugtalanság, ami a nyílt napok hetében bennem volt, alább hagyni látszik. Eddig egyik napon azt éreztem, hogy naná, hogy átveszik a Pitypangba vagy a Manóvárba az én remek leánykámat, még szép!! Másnap meg hogy hangyányi esélyünk sincs....a rohadt életbe.  Most megint nagy lelki nyugalomban várom, hogy mi lesz. 


PS: Azért van abban valami lélekboldogító, amikor az ember lánya úgy sétál haza az oviból kétgyerekestül, verőfényes májusban, hogy a nagyobbik, az a szöszke ott a trió élén hangosan, szívből, átéléssel énekli az "orgona ágát"....Nem is értem, hogy van az, hogy még csak könnybe lábadt a szemem és nem omlottam össze zokogva a nyílt utcán. :)) Talán majd az anyáknapi ünnepségen?
I

Összevetve

Valamikor, réges-régen, amikor Zalánom még picurka pocaklakó volt csupán, volt egy félelmem. Na jó, több is volt, de most egészen pontosan arra gondolok, hogy kimondva vagy kimondatlanul Ketteskét folyton Rékához fogom hasonlítani. És ezzel bizonyítottan rettenetes anya leszek...Úgy hívtam ezt, "bezzegelés". Bezzeg Réka, ügyesen szopott, már a szülőszobán profi cicigazda volt. Bezzeg Réka nem volt hasfájós. Bezzeg Réka így meg úgy, amúgy....


Azóta csak legyintek, amikor ez eszembe jut. Megint egy olyan aggodalom volt ez, amit igazán megspórolhattam volna magamnak. Persze valamilyen szinten elkerülhetetlen és természetes az összevetés, hiszen testvérekről van szó, és nincs is azzal semmi baj. Nyilván nem egyformák a gyerkőcök, de akármilyenek is, egyformán imádom és szerelmes vagyok mindkettőjükbe. Még csak másképp sem szeretem őket...

Az is igaz, hogy az összehasonlítósdiból nem csak ilyen vagy olyan elv miatt nem lett semmi, sokkal inkább mert rövid az eszem és egy sor dologra Rékával kapcsolatban már nem emlékszem (vagy rosszul emlékszem, hiszen az idő mindent szebb fényben mutat.) 

Hogy az alábbi pár sort leírhassam, fel kellett forgatnom a Popinapló ide vágó sorait. :)

- Zalánnak alap állapotában (egészségesen) egészen jó étvágya van, mégsem gyarapszik úgy, mint az anyatejen, levegőn és napfényen tengődő majdnemegyéves Réka annó. Akkor paráztam is, hogy csak 300 g-ot kap magára a leányzó per hó...most összetenném a kezem hasonló helyzetben.

- Zalán takaró mániás. Az a macis, fehér takaró már nem csak kiságyának elengedhetetlen része (még nem tudom, hogyan és mikor fogok alkalmat találni a kimosására), hanem napközben is, játék közben is körülötte szokott lenni. Olykor ráheveredik, hozzábújik...Amikor szundi után bemegyek Zalánomhoz, egyik kezében fogja a takaró csücskét és félreérthetetlen hanghatásokkal jelzi, hogy a takarónak is jönnie kell.  Rékának mai napig nincs kedvenc plüsse vagy bármilyen, amihez így ragaszkodna. A kedvencek jönnek és mennek.

- Zalán koránkelő, Réka éjjeli bagoly (mint én)

- Rékát minden oktató játék nagyon érdekelte, legyen az állatos, építős, partner volt benne. Zalán inkább az önálló felfedezés híve. Mutatom neki, hogy itt a cica, ott a kutyus, olykor oda sem néz, csak faképnélhagy. :)

- Mindketten nagyon barátságosak. Réka mostanra ugyan erőssen szégyellős lett...


- Mindketten későn fognak beszélni (ahogy látom). Zalán ugyanott tart, mint 1 évesen Réka, azaz 0 szót mond. Viszont utánozza, hogy csinál a nyuszi és a paci. :) 

- Zalánon látszik, hogy Ketteske. Bár még egészen zsenge korban van, ha Réka elvenné tőle imádott játékát, hangos ordítással ellenáll. Már tudja, hogy olykor bizonyos dolgokért meg kell küzdeni. Hihetetlen erős a szorítása, amivel egy egy játékhoz ragaszkodik, Réka máris sokszor fúj visszavonulót.

- Zalán is ámulattal néz az autók után séta közben, akár Réka ugyanilyen idősen. 


- Ha Rékának azt mondtam, hogy nem szabad a fiókot kihúzni, mert ott FontosPapírok laknak, akkor azt okosan megértette és elkerülte a fiókot. Mindent meg lehetett  vele beszélni. Zalán? Áh....Minden egyes "nemszabad" csak olaj a tűzre, annál jobban érdekli a tiltott gyümölcs. Sőt, már a válasza is megvan a "nemszabadra" : De! 

- Réka egy éves kora tájékán kezdett a mi ágyikónban aludni , egyre többször hanyagolta a sajátját. Zalán még nem mutat ilyen jeleket, ami jó, mert közben nem vettünk nagyobb ágyat, nem is tervezünk ilyesmit.


- Nagyjából egy időben tették meg első lépéseiket. Réka még nem volt 11 hónapos ugyan, de a premiert rövid szünet követte, míg újra totyogásba fogott. Zalán pont 11 hós volt, de azóta egyre hosszabb távokat tesz meg önállóan. A rekord 2 méter. Az fontos, hogy mindig legyen a kezében valami járás közben (Réka dettó)

- Réka ilyenkor saját kanállal rendelkezett az etetésekkor és ügyesen kanalazott. Zalán is lelkesen próbálkozik, de hogy tetemes mennyiségű szennyes állományunkat ne növeljem tovább, még inkább én etetem. Etetőszéket nem szereti, Rékának nem volt vele baja.

- Rékám tornyot épített, 3-4 emelteset, Zalánomban nem sok érdeklődés van az építés iránt egyelőre.


- Zalán is ugyanolyan hatalmas kutyarajongó, mint régebben Réka. Simán odatotyogna és megsimogatna bármely ebet, ha hagynánk.


- Zalán kedveli a bébiételt és szívesebben fogyasztja, mint az én főztöm, Réka ilyenkor már előnyben részesítette a házikosztot. 


- Zalán már hónapokkal ezelőtt felfedezte a fütyijét, Réka jóval később vette észre a punciját...ami nem csoda, nem kell magyaráznom tán, hogy miért...

- Réka sem aludta az éjszakát 1 évesen...

- Zalán bújósabb. Szívesen ücsörög az ölemben csak úgy, bújik hozzám. Ha kimegyek a szobából, azt nehezményezi. Rékánál nem emlékszem ilyen időszakra. 

- Zalán nem hisztis. Hogy "még" e, az majd kiderül.


- Zalán is szépen elücsörög a babakocsiban úgy is, ha nincs bekötve. Nem szökik meg sehová.


- Zalán - Rékával ellentétben - szeret az óvodába menni. (Bár a szó szoros értelmében, menni Réka is szeret....) Múltkor nem figyeltem oda egy pár pillanatra, máris a Maci csoport küszöbén vigyorgott.


- Zalán nyugodtabb természetű, mint Réka volt, bár panaszom rá sem lehetett, nem volt egy ideges gyerek. :)


- Rékát majdnem 3 éves koráig nem kötötték le  a mesék. Az igaz, hogy én, a magam szórakoztatására nem is néztem JimJam-et, Minimaxot (Frakkot viszont igen, hihi). Tehát nem volt kísértés sem. Zalán a kezdetektől fogva nyomon követi, milyen mesék vannak a JimJam-en. Ez nem olyan jó dolog, de ez van.


- Zalán elalszik az ágyában egyedül. Nem is emlékszem, mikor ringattam utoljára....
Éjszaka is szopi után azonnal kéri, hogy tegyem vissza az ágyába. Ezen minden egyes éjjel újra és újra csodálkozom. :)


- Zalán profi bébitaxizó volt a kezdetektől, pasiból van, no.


- Amikor Zalán torkaszakadtából ordít, ugyanúgy csecsemőkori, újszülöttkori valója jelenik meg a szemeim előtt, mint annak idején Rékánál. Már régen nem újszülött, lassan már nem is baba, de amikor ordít, hogy oááááá, na akkor visszafiatalodik nagyjából 10 hónapot. :)