Egyelőre az étkező így áll, de már legalább fenn van a kanapé.
Így néz ki az előszoba, bejárattól jobbra. A falakra még nem mertünk felfúrni semmit. A gázcső a régi, az már nem marad sokáig...
Itt lesz egyszer remélhetőleg az épített zuhany. Természetesen a szerkény akkorra a falon lesz. Ott sem mertünk / akartunk még fúrni ...
Fürdőszoba szekrény + Pepco -s kézmosó adagoló és szappantartó. Mondtam már, hogy kedvelem a Pepcot?
Ugyanaz a lenti fürdőszoba, csak az előszobából nézve. Bocsi, még nem teregettem ki....
Konyhaablak és a kilátás nyugat felé kb....
Az én csodás konyhám, ahol minden a kezem alá esik....Sütő lemaradt, az a túloldalon van.
Hát nem tudom, mennyire jön át a hangulat a képeken, vagy egyáltalán mi jön le, de szíííp lett és hangulatos, meleg...
Közben kiderült, hogy a bejárati ajtók tekintetében ugye a fehér színűnél 30%-kal drágább a színes (barna) , ezt már taglaltam korábban. Később kiválasztottam egy tulipános, üvegbetéteset, na ma megjött az árajánlat, az pedig 40 000,- Ft-tal drágábbnak bizonyult, mint a "csincsilla" fantázianevű, nagyjából sima üveges....Egy másodpercig sem gondolkoztam és búcsút intettem a tulipánjaimnak. Majd akasztok pár fotót róluk a falra.
Az ablakok mégsem jönnek a héten, mert állítólag az egyik alkalmazott tüdőgyulladást kapott...szóval majd jövő héten jönnek leghamarabb ablakot betenni, mert ugye ez most - szerencsére - egy rövid munkahét. Picit bosszankodtam, de ez már egy ideje bőven az ingerküszöböm alatt van, szóval hamar belenyugodtam, hogy húsvétra SEM költözünk le, úgy néz ki. De amilyen nagy ez a lakás (annyira nem), nem is hiányzik a nappali inkább csak a kanapécskáim....
Rendkívül eredményes hétvégénk volt. Talán mindez részben betudható volt a berobbanó tavasznak illetve nyárnak is, mely megsokszorozta az erőnket (nem a tanulásról beszélek, mert az most szinte nem volt). Szombaton reggel jöttek a srácok dolgozni a műhely-iroda kombón, közben én vasaltam, mostam, teregettem, mostam, teregettem. A szokásos „próbálomutolérnimagam”. Nyugtáztam, hogy kell egy új szárító, egy kültéri az eresz alá. De nem holnap, majd ha véget ér a felújítás. Egyszer.
Reggeli után hátul a garázsból előszedtem egy halom dobozt, ha kellett, kiürítettem néhányat, merthogy kellenek majd Tibi irodájának költöztetéséhez (az is jó móka lesz, pfffff…) Találtam egy csomó társasjátékot és vackot dobozokban, felpakoltam a gyerekszobákba őket, ahogy a gyerekek könyveit is, helyükre is tettem őket, bár még a könyvespolcok nincsenek felfúrva és már a nyári(őszi) festésig nem is lesznek.
Kimostam az ágytakarót is, már régen terveztem és kiteregettem a hintaágy vázára, a 3 hónapja dobozokban senyvedő kabátokat kilógattam a napra. Anyu megijesztett korábban, hogy minden be fog penészedni, de nem, szerencsére fincsi száraz marad minden. Tibiék reggel fodrászhoz is elugrottak, bár dolgavégezetlenül tértek haza pár kenyérlángossal, mert nem volt időpontjuk, a fodrász hölgyeknek meg szabad kapacitásuk. Zalánnak már teljesen ránőtt volna a haja a fülére, ha nem göndörödne vissza. Nagyon fura haja van, csak vizesen vagy izzadtan göndör, vagy hát gondolom, ha kellő hosszúságú, egyébként nem.
Dél tájban a gyerekeket sikerült lerángatni az emeletről a forró tavaszba (Réka köhög, megfázott) és rögtön el is akartak menni kerékpározni. Hosszú tortúrámba került, ötszöri visszazavarásba , mire megfelelő ruházat került rájuk, mert egy szál felsőben akartak létezni…azért a nyár még odébb.
Közben ahogy pakolásztam a kertben, azt sem tudtam, hogy mihez fogjak először ,annyi a teendő….A szomszédból borostyán fut át a kertünkbe, ami alatt, fölött régi avar is megbújik. Óvatlanul kitéptem egy alkalmatlankodó borostyánt, aminek az lett a vége, hogy vérszemet kaptunk és az összeset levagdostuk, Tibi hozott metszőollót, a régi, talán több éves avart összekapirgáltam lombseprűvel és fekete zsákokba gyömöszöltük. Ha már idáig eljutottunk, megmetszette Tibi a bokrokat, én pedig onnan is kiszedtem, ami alatta az évek során felhalmozódott.
Találtam pár rózsát, némelyik rügyezik, némelyik nem…fogalmam sincs, kell e metszeni, nem e, mindenesetre egy picit szocreál ízű rácsozat áll mögötte, ebből gondolom, hogy fel fog rá futni a rózsa vagy legalábbis felfutott valaha. A kertet évek óta nem gondozta senki érdemben. A rózsákhoz végül nem nyúltam, főleg a rügyezőhöz nem. Lehet, vennem kell majd egy szakkönyvet kertgondozás témában vagy forró vonalat létesíteni anyukámmal, merthogy lassan újra szerepet kaphatnak a virágládák, balkonládák és minden, ami virág. A borostyán helyére egyszer majd fű kerül, egyelőre ott tartunk, hogy beszereztük a fűmagot, de elég sok apró téglatörmelék is „szennyezi” ezt a leendő gyepszakaszt, úgyhogy még szerintem tisztogatásra szorul.
A nap fénypontja az volt, amikor a két kanapé az étkező méretes ablakán berepült tető alá. Még a Hunyadin ránk maradt egy csomó holmi az előző tulajtól , aki nyugdíjasotthonba költözött. Nagyon sokszor ki akartam dobni a holmi javát az őszi lomtalanítás során, de valahogy nem volt szívem hozzá. Most költözéskor Tibi ragaszkodott ahhoz, hogy a holmik egy része maradjon ott, pl. egy fehér asztal, régi ágykeretek…..de a vontatóköteleket elhoztuk és milyen jól tettük, mert most ezek segítségével tudtuk felhúzni a bútorokat. Mondom én, hogy mindent kidobni kár, amire nincs szükség…A két srác a felújító brigádból és Tibi viszonylag gyorsan és sérülés mentesen felhozták a kanapékat, bár csak porosak és helyenként koszosak az erkélytől, de ez semmi ahhoz képest, hogy egy hete még nem nagyon tudtuk elképzelni, hogy jönnek be a bútorok a lakásba. Olyan jó volt elterülni a kényelmes kis kanapén, hiányzik nekem már nagyon.
Vettünk napelemes kis lámpácskákat a járda mellé, nagyon szépen és meglepően erős a fényük ott hátul a vaksötétben, ahová az utcai lámpa kevésbé jut el. Délután kivittük a gyerekeket mamáékhoz, ahol a macskák kitörő örömmel fogadtak bennünket. Kisbárányt is megmutatta nagypapa, Leónak hívják és óvatosan megsimogatták a gyerekek. Bedobtunk egy kis gulyáslevest és már fordultunk is vissza a városba, mert Zalán cimborájának szülinapi ajándékot kellett venni, anyunak mulcsot a kertjébe, meghívókat nyomtatni a főnökömnek és picit pakolászni az irodás lakásban. Mire hazaértünk 8-ra, én hulla voltam…..de elégedett, hogy jutottunk valamire.
Vasárnap sem unatkoztunk. Rékát nem nagyon tudtam rávenni a tanulásra, de én is berzenkedtem ellene, úgyhogy ráhagytam. Az olvasónapló 44 fejezetes és bár lehet kettesével is írni, így is nagy projekt lesz…Most ott tartunk, hogy nincs hozzá füzet otthon, mármint kellő vonalazottságú…
Zalán jól érezte magát a szülinapon, de Tibi nem moccant el a szülői váróból, igaz , legalább elbeszélgetett az osztálytársak szüleivel egy kicsit. Kiderült, hogy az egyik kisfiú anyukája német tanár egy középiskolában és otthon csak németül beszélnek, még a mesét is németül nézik. Ez ugyanaz az anyuka, aki megállította annak idején Tibit a folyosón, hogy hogyhogy padtársak lettek a gyerekek? ? Mintha az ültetési rend Tibi feladatköre lenne. Majd rátett még egy lapáttal és rákérdezett, hogy Tibi mivel foglalkozik. A válasz nem nagyon tetszett neki, Tibi úgy érezte, nem volt elég értelmiségi a válasz. Pedig ő sokkal kevésbé érzékeny az ilyesmire, mint én. Na én itt le is írtam ezt a nőt, bár soha nem láttam...
Az estére nem emlékszem, mert beájultam az ágyba…..
Csak 3 nap a hét, ami kimondhatatlanul jó dolog ebben a finom illatos tavaszban (az allergia megelőző teát sürgősen el kell kezdenem, bár talán már késő….) Persze biztosan az is mozgalmas lesz, főleg ha Tibi megragadja az alkalmat és irodailag is átköltözik...Még erről Tibi sem tud, mert pasi és nem nagyon tervez, ahogy esik, úgy puffan.
