Egyik ovis szórólapon olvastam, hogy hétvégén sulival ismerkedős móka lesz Réka leendő (?) iskolájában. Újságolom ezt Rékának, érdeklődöm udvariasan, hogy volna e hozzá kedve. Mire ő rávágja:
- Csak akkor megyek, ha van ugrálóvár.
Hiába, komoly, tudományra éhes nagylány. :)
***
A foglalkozásokról beszélgetünk.
- No és Réka, ki az, aki a híreket mondja a tévében.
- Orbán Viktor. - mindezt a legkisebb habozás nélkül.
***
M. mama jár nálunk, Zalán elé vonul egyik majd másik játékával, mamának mindent muszáj megnéznie. Egy szép zöld villamosra rá is csodálkozik.
- De gyönyörű villamosod van, Zalán! Ez még nem is láttam.
- De mama, tőled kaptam! - háborog Zalán.
***
A "Hol találni?" játékot játsszuk Rékával.
Én: Hol találsz sok könyvet?
Réka: Könyvboltban....könyvesboltban.
Tibi: Anyánál....
Én: Hol van az orgona?
Réka: Kertben.
Apa: Igen, és még? Máshol?
Réka: ???
Apa: Nagy, hosszú rudakból áll és nagyon szép hangja van.
Réka: ???
Rá nem jött volna, hogy a templomra gondoltunk.
Én: Hol találjuk a tolvajokat, betörőket?
Apa: Az utcán!
Réka: A börtönben. - korrigál Réka kacagva.
***
Össze-vissza puszilgatom Zalánt, amit ő egyre kevésbé értékel, sőt, olykor, ha bal lábbal kelt fel, ki is kér magának. Egy ilyen "letámadás" után rám szól.
- Anyaaaa, tartsd be a játékszabályokat!
- Miféléket? - hökkenek meg én.
- Tudod, hogy nem szeretem, amikor ilyet csinálsz....
- .... - pislogok.
- Tessék betartani a játékszabályokat, jóóóó? - emeli fel a mutató ujját.
Nem ígértem semmit.
***
Ha valami kedvére valót főzök, Zalán nyaldossa a képzeletbeli bajszát, majd így szól:
- Hogy ez milyen finom! Csak áááámulok és báááámulok!
***
Gyermekeim a szerepjátékoknak köszönhetően egészen ritkán emberek otthon. Sokkal inkább pónik, unikornisok, lovak, macskák, nemtoménmik, elég nehéz követni. A minap, amikor bekukkantottunk Zalán leendő óvónénijéhez és ő nagyon kedvesen invitálta, hogy mennyire várják hétfőn és a többi és a többi. Az én okos fiam ennyi felelt neki válaszul.
- Brekk!
