Csöndesen csordogálnak a vakációs hetek. A szokásostól eltérően azt várom, minél később legyen péntek, mert annál tovább tart egy hét. Sajnos tudom, hogy perceken belül szeptember 1 lesz és vele az évnyitó, de addig is a rendelkezésre álló röpke másodpercekből ki kell hozni a maxot. Nem azt a maxot, amiről álmodom, mert akkor egy hónapra Szardíniára költöznénk augusztusban, most pedig 2 hétig a Balatonnál lóbálnánk a mindenünk. (Nem tudom, lehet e Olaszországba utazni, gondolom, igen, de úgysem hagyjuk el az országot egyelőre....) Szóval megbecsülünk minden vakációs napot, folyton erre intem a gyerekeket is.
Múlt hétvégén hosszú hétvégét csaptunk, szombaton rögtön reggel Pestre robogtunk, elhozni Tibi új bringáját. Kicsit féltün a dugótól, káosztól, de bár a bringabolt a Nyugati környékén van, sima ügyünk volt, egy órán belül a belvárosban robogtunk, hihetetlen. Mióta átadták az M4-est Szolnokig, ég és föld a közlekedés, egyszerűen szuper. Eléggé leesett az állam, amikor megláttam a lefoglalt bringát, volt rajta egy cédula Tibi nevével. Egyszerűen gyönyörű. Ment vele egy kört a környező utcákban, én voltam a biztosíték.....Kifizettük, hazahoztuk, máshol nem is voltunk, hiszen tele volt az autó egy bringával.... Ebédre gyorsan összerántottam egy curry-t, üvegből, de tanyasi pipiből és jázmin rizzsel. 4 óra után még mindig nagyon meleg volt, de nem bírtunk magunkkal és elmentünk tekerni egyet. Ebből végül egy Szolnok-Tószeg táv lett, ami kb. 21 km oda és vissza. Egy helyen , Szolnok határában elfogyott alólam a kerékpárút és mögülem Tibi, aztán rájöttem, hogy a Tisza felé kellett volna lekanyarodni, volt egy pici kis elágazás. Annyira jó volt, viszonylag nagy tempóval haladtunk, én diktáltam a tempót, de zavart, ha hallottam Tibi bringáját ciripelni, ami annak nyilvánvaló jele volt, hogy nem kell neki hajtania a sebesség megtartásához.
Tószeg határában volt egy kék kút, amiből tudtunk inni és megkínáltunk néhány szomjazó méhet is. Az Isten küldte azt a kutat, mert nem volt nálunk sem pénz, sem innivaló. Nem mindig klassz a hirtelen ötletek emberének lenni. Kipróbáltam visszafelé Tibi bringáját is, bár nekem nagy és nem ér le a lábam, de a váltója valami isteni, könnyű hajtani és megy mint az állat. Egyébként azt nem is mondtam, hogy végig van kerékpárút, át Tószegre, ami az egyik szomszéd település - egyébként Martfűre is - csak az önmagában oda kb. 20 km és még nem vettem rá magam, hogy egy nap 40 km-t letekerjek.... - főleg nyáron. 3 éve is próbáltunk átjutni, de 1-2 km-rel Tószeg határa előtt elfogyott a kerékpárút. Az úttesten is vadonatúj asztalt van egyébként, még egészen fekete és hiányzik róla a megszokott szaggatott vonal.
100 km után vinni kell a kerékpárt - Tibiét - ingyenes szervizre, hát elég hamar meglesz, ha még párszor átruccanunk Tószegre. Ez volt szombaton. Túl régen volt, hogy pontosan emlékezzek, hogy mit csináltunk miután hazajöttünk, de úgy emlékszem, hogy jéghideg, mézédes dinnyét ettünk , görögöt is és sárgadinnyét is, jaj nagyon jó volt. Este volt már, mikor mamához, anyósomhoz átmentünk.
Jaj, előző nap, pénteken jött át Tibi unokahuga, N. , ő ingázik Fro és Mo között, és most megint a francia szakasz jön, hát csaptunk egy kis búcsúbulit neki, bár gondolom, hogy max ősszel újra itthon lesz, de ki tudja. 9 körül jött az a nagy zivatar, nagyon nem is figyeltem, lekötött N. és a kaja rendelés, csak amikor hazajött Zalán a cimborájától, rajta láttam, hogy enyhén sokkos. Kibökte, hogy úgy kellett autóba ülnie, hogy közben a fák félig kidőltek.....Aztán elvonulni látszott a vihar, de újra támadott , csak más irányból. Akkor már én is féltem, mert mióta belénk csapott a villám, már sejtem, hogy igenis ide is bevághat. Korábban soha nem rettegtem igazán a villámtól....Most viszont annyira közelben csapkotott és akkorákat dörrent az ég, hogy kedvem lett volna az asztal alá bemászni....Na ez volt pénteken. A kutya nem nagyon értette meg, hogy a séta törölve, úgy láttam rajta, elég elszánt ahhoz, hogy a szakadó esőben is sétált volna. Na persze. Végül valamikor 11 óra után, de lehet, hogy éjfél is volt, akkor mentünk egy kört vele , de csak itt a környéken és meglepve láttuk a pusztítást, amit a vihar rendezett. Mindenhol ágak, gallyak és szinte minden utcában volt egy félbetört fa....
Vasárnap reggel meggyes pitét sütöttem friss meggyből, amit végül anyukámnak adtam, mert neki nagyon ízlett, ő maga már nem süt, mi meg megvoltunk süti nélkül is. Előtte még a Lidl-ben vettünk egy halom kaját, mert a Meki, ahonnan rendeltünk volna ebédet, immár sokadszor lemondta a rendelést, hogy nem tudja teljesíteni.....csak 2 óra múlva összesen az eredeti rendelés időpontjához képest. Mi viszont ugye vittük volna csóri ebédünket anyuhoz, mert ő is Meki rajongó.....mindegy, mérges voltam, töröltem a rendelést és készítettem ebédet anyunál - sült krumpli és csirkefalatok.
Na, ha már Meki, múltkor, amikor a Somoskői várban voltunk kirándulni - erről még mesélek,elég kalandos volt- későn indultunk haza és azt kértem a Netpincértől, hogy a szokásos kirándulós Mekis rendelést hagyja a kapuban. Ilyet ugyan még nem csináltunk soha, de most muszáj volt, ha enni akartunk. Végül 22:15-re befutottunk, 22:00-körül történt a kézbesítést, mert hívott a futár, csak éppen max hangerőn zúztuk a kocsiban a BLOOD in the WATER-t és így nem hallottam, hogy hív. Itt követtem el a hibát, nem voltam elérhető. Zalán gyorsan felmérte a terepet itthon, minden bejárati ajtót ellenőrzött és nyugtázta, a kaja nincs sehol. Én még ki sem szálltam a kocsiból. Hívtuk az ügyfélszolgálatot, ahol nagyon készséges volt a kiscsaj vagy pasi, volt ott minden, visszajelzett, hogy a Mekibe nem került vissza a kajánk, nem is szokás ki nem kézbesített étket visszavinni, keressük, a zárt kapu előtt hagyta a futár. Na ez már bukó volt, ugyanis a kaput nyitva hagytuk. Egyértelmű volt, hogy vagy nem is beszélt a futárral vagy a futár adta a hülyét. Zalán zseblámpával minden kaput átbogarászott a szomszédban, de persze semmi. A futár nem vette fel a telefont és nem reagált egyáltalán, viszont elmentettem a számát mint "kajatolvaj netpincérfutár", mert lehet még olyan, hogy újra felénk veti a rosszsorsa. Megnézem magamnak, az a minimum, ki zabálta fel a vacsoránkat. Persze a kaját a Meki nagylelkűen jóváírta, kupon formájában, amit augusztus elejéig leehetünk. Én dinnyét vacsoráztam, a gyerekek pedig szendvicset. Túlélték.
Ja és aztán hétfőn még itthon voltam, kivettem egy nap szabit....mi is volt hétfőn? Nem emlékszem, basszus, van baj.....Biztos lógattam a lábam és nem mentem sehová, az a kedvenc elfoglaltságom...
A héten töltöttpaprikát akartam főzni, de Tibi megtiltotta, mondván, hogy felfűtöm a kéglit, úgyhogy tegnap hamburgert sütöttem , előtte pedig dubarry volt és rántott csirke kukoricapelyhes bundában. Van még egy szép tököm és kaprom is, abból lehet főzelék fasirttal. A tegnapi krumpli sütéssel össze is vesztünk Tibivel, hogy hát ő megmondta, hogy ne főzzek , erre mégis ez van....nem is evett a hambimból, pedig igazán finom volt, még Zalánnal is nagyon ízlett, pedig ő gurmann, vagy mi. Ha valami nem igazán jó, kíméletlen a kölyök. Nekem meg ugye rosszul esett, hogy úgymond nincs elismerve az erőfeszítésem a konyhatündér szerepben, mert hát nekem is a folyt a veríték mindenemen, de muszáj volt főzni, főleg, hogy itt van Réka barátnője is, két napig össze vannak nőve.
Azt képzeltem, majd minden nap sütök valamit a csajoknak, kakaóscsigát vagy kiflit, esetleg palacsintát, de rá kellett jönnöm, hogy túl meleg van ehhez, ez egy, másrészt akkora hatalmas igény nem is dúlt a lányokban. Elmentek ma is ebédelni gyros tálat a New York bisztróba, ahol a kreatív tábor idején ebédeltek....ahogy a hűtőt elnéztem, inkábba nasikat és a csokis kukoricapelyhet irtották, nem a kaját, pedig tegnap direkt bevásároltunk, hogy legyen választék reggelire, vagy úgy egyáltalán. Na mindegy.
Főni nyaral, úgyhogy meló van bőven, bár olyan területen kellene helyettesítenem, amiről fogalmam sincs, így hát nem nagyon szeretem, ha nyaral, de mindegy. Neki is kell, az igaz. Akkora nagy pörgés nincs, nyár van, sokan vannak szabadságon, az őszi pörgés még odébb van.
Netflixen semmi érdemleges - illetve néztem két magyar filmet, Márai művek alapján készültek, de nem tetszett egyik sem. Az Eszter hagyatékában Cserhalmi nagyon jó, de annyira ellenszenves, hogy az már fáj. Nagy-K. Eszter annyira nem tuti ebben a filmben és valahogy nem értem a cselekedeteit, nem értem őt, aminek egyenes következménye, hogy felbosszantott a vége rendesen. Gyönyörű a helyszín viszont és Törőcsik Mari itt is nagyon jó. Ahogy tetszett ő a Kaland-ban is, amely 40-es években játszódik, a menő orvosprofot megcsalja fiatal felesége a nevelt fiával és tanítványával, amibe egyébként Marozsán Erika, mint feleség szépen beleörlődik és fonnyad. Az orvos prof nagyon jó, bár nem magyar színész, de ez a második alkalommal, amikor láttam a filmet, már nem zavart, mert remek az alakítás. Helyenként Hegyi Doktorra emlékeztet, de semmi gáz, ez csak az én fejemben jelent meg biztosan. Viszont Csányi Sándor gyenge benne , csak nem jöttem rá, hogy szándékosan formálták a karaterét ilyenre és azért nem tetszik vagy csak egyszerűen rosszul játszik.
Szeretem a skandináv filmeket, mindent megnézek, ami svédül van, TAK!
Még annyi mindenről akartam írni, főleg a gyerekekről, de majd legközelebb.
