Klassz hétvégénk volt, olyasmi, amikor izzadságszag nélkül jutott idő sok mindenre, amire szerettük volna. Persze ablakpucolásra nem jutott megint szufla és lekváros kiflit sem sütöttem, sőt, erdőt sem láttunk közelről, de ne legyünk telhetetlenek!
Szombat reggel picit tanultunk Zalánnal, mert most az a taktikánk, hogy a szombat szinte szabad és a péntek délután is, vasárnap viszont tanulás van reggeli utántól amíg nem végzünk. Ezen Zalán úgy felbuzdult, hogy tök gyorsan megtanulta a kiszabott cuccot és még mielőtt a lasagne kész lett volna, már fel is mondta a föcit.
Utána kitaláltam, hogy látogassuk meg anyut, közben a fiúk elmehetnének úszni egyet a helyi uszodában. Út közben megálltunk a "bevásárlónegyedben", vettünk Zalánnak dzsekit őszre, bár a fagyok remélem,még messze vannak. Zalán ismét minősíthetetlenül viselkedett a Decathlonban, de mindegy, nem húztam fel magam rajta..... Úgy tesz,mintha oltári nagy szivességet tenne nekem, hogy vehetek neki bármit is. Tényleg csak laposkúszásban közlekedhetem előtte, akkora kegy ez nekem, vehettem neki egy dzsekit. Annyira azért mégis felbosszantott, hogy kiment a fejemből - papucsa sincs az uszodába, most is Rékáét vittük magunkkal. Pénztáros nem volt sehol, magunknak húztuk le a vonalkódokat, ami alapból szintén megnyom rajtam egy gombot, de itt a Decathlonban minden sima és zökkenőmentes volt, még számlát is gyorsan tudtunk nyomtatni.
Réka is vett magának egy lovas felsőt, illetve egy felsőt lovagláshoz, úgyhogy úton a kocsihoz nem igazán értettem a puffogását, hogy - idézem: "ha tudtam volna, hogy csak Zalánkának vásárolunk, el sem jövök". Majd úgy érezhette, hogy ez nem volt elég hatásos, mert hozzátette, hogy mindjárt felül egy buszra és hazarobog....Végül mégis rábeszéltem valahogy, hogy tegyünk egy kört még pár boltban, amit utóbb saját bevallása szerint sem bánt meg....Busz is csak óránként jön...
Anyunak vittünk egy adag lasagnét és felpakoltunk pár finomsággal az Aldiban is, úgyhogy estig jól elvoltunk, a fiúk is vidámat pancsoltak az uszodában. Kellett nagyon a lelkemnek , hogy tudtam beszélgetni anyuval, klassz volt tényleg, most még a kutya sem bosszantotta, vidám formában találtuk. Aztán még vásároltunk neki pár dolgot, de közben eleredt az eső és késő estig abba sem hagyta. Hazafelé végig Bagossy dalokat hallgattunk kellő hangerőn, mert este 8-tól koncert volt nálunk a Vármegye nap alkalmából, de az esőben nem éreztük magunkat eléggé lelkesnek ehhez. Mármint a személyes jelenlétnek. Tavaly Kolozsváron ott voltunk ám, remek volt! Nosztalgiáztunk is, hogy milyen finomat vacsoraztak valami arab büfében, a velünk tartó N. pedig magyarul próbálta kerni a fagyit a főtéren, ami nem talált megértésre igazán..
Vasárnap készült rántotthús, vajon párolt zöldségek, jázmin rizs, meggyszósz és félig egy kis káposztás tészta. Holnap a káposzta másik feléből lehet paradicsomos káposzta és sült husi, és előkészítem majd a rakott krumplihoz is a hozzávalókat. Csokis kekszet is sütöttem, majd hozok receptet, bár nekem nem tökéletes az ízharmónia, talán kevesebb cukor kellett volna bele. Mindegy, el fog fogyni....
Huss, el is telt a hétvége. Jöhet a mantra már a hétfő jegyében, imádom a munkám, imádom a munkám, imádom a munkám.....
