Leggyakoribb mondataim reggelente

1) Ébresztő, jó reggel, gyönyörű madaram!
2) Ébresztő, kelesztő, hasadra süt a Nap, virágszál!
3) Ki az ágyból, lustaság!
4) Hahó, el fogtok késni!!!! Be van pakolva minden a táskádba?
5) Tudom, hogy nem cicanadrág, de több nap, mint cicanadrág. 
6) Kikészítetted a ruhádat este? Na látod, akkor én választok neked rucit!
7) Nyomás mosdani, fésülködni!
8) Hol van már megint a kulacsod?
9) Kereshetnél magadnak zoknit.
10) Az uzsonnás dobozt az úszós táskába tettem.
11) Megtaláltad végül az ének füzeted?
12) Ceruzákat kihegyezted?
13) Nekem mindegy, csak legyen rajtad ruha.
14) Az a Zalán zoknija!
15) Nem találok hajgumit.
16) Hol a fenében vannak a hajcsatok?
17) Megfésülködtél már? Úgy értem, ma reggel.
18) Nem, nem sütök palacsintát reggelire, bocs.
19) Igen, ma is dolgozom. 
20) Kukoricapehely? Van, de nem forraltam tejet. Majd holnap.
21) Megfésülködnél?
22) Hát persze, hogy kapcsolok mesét.
23) Szeretnél copfot?
24) De gyönyörű vagy ma is, Réka!
25) Hol a kulcsom?
26) Látta valaki a telefonom?
27) Hí, hová tettem a pénztárcám?
28) A borítékok itt vannak, adjátok oda E. néninek.
29) Öt perc múlva indulnom kell, megcsináljam a hajad?
30) Te jó ég, este muszáj lesz vasalnom.....
31) KIteregetnétek majd, ha lejár a mosógép? Köszi! 
32) Juj, mennem kell mindjárt! 
33) Még nem takarítottam meg a cipőtöket, csupa sár mind.
34) Nem tudok copfot csinálni, ha a takaró alatt fekszel....
35) Réka, idd meg az összes innivalót a kulacsból!
36) Két tesid is lesz, kizárt, hogy nem leszel szomjas.
37) Zalán ruháit kikészítettem a kanapéra. 
38) Nem kellene már Zalánt ébreszteni?
39) Úgy alszik, mint akit agyonütöttek.
40) Na még van 2 percem.
41) Megyek érted 4 körül, Réka!
42) Mindent viszek szerintetek?
43) Zalán tornaórával kezd, tudod, csütörtök van! 
44) Még kell egy csat ide, Réka, gyere csak!
45) Jók legyetek, vigyázzatok magatokra, legyen szép napotok!

Egy szülői értekezlet margójára

Kezdem azzal, hogy kezdem megszeretni a Zalán ovis csoportjához (Napraforgók) tartozó szülői gárdát. Igazából picit kívülállónak éreztem magam az első évben, mert úgy láttam, itt mindenki ismert valakit valahonnan. Rejtély, honnan, gondolom esetleg bölcsiből? Én meg senkit, sőt nem is igen találkozom rendszeresen szülőkkel. Reggel Tibi viszi Zalánt, délután pedig vagy rohanás van ovi után, mert még a suliba is be kell esni ötig, vagy már Réka társaságában toppanunk az oviba, amikor már a banda szétoszlott. Na mindegy, a lényeg, hogy kellemes hangulatban telt az értekezlet, jókat nevetgéltünk.

 

A rövid köszöntő után átvette a szót az új óvónéni, merthogy minden szülői értekezletnek kell hogy legyen "oktató és tájékoztató" része (aki ezt kitalálta, elég sok obszcén szóval tudnám illetni maxi hangerőn), amelyben az óvónénik osztják az észt  mindenféle korszakalkotó témákat vezetnek fel. Mostani téma a mesék szerepe az óvodás korú gyermekek esetében. Óvónéni elővett 2 db A4-es lapot és felolvasta a mondandóját, mint boldult iskolás korom kötelező úttörő nyakkendős ünnepségein a tanárok. Blablablablablablablablablaaaaa....Csak az utolsó mondatra emlékszem, abban ott is volt a lényeg: meséljünk sokat csemetéinknek, amennyit csak tudunk, mert ez az idő nem jön vissza, viszont nagyon gyorsan elmúlik.

 

Amit viszont kiemelnék az egész szülőiből, mint érdekességet, hogy ebben a csoportban is előbukkant az a téma, ami engem 3 éven át bosszantott és bántott Réka csoportjában. Szépen becsomagolták a megjegyzést tevő anyukák, rózsaszín papír ott figyelt, de azért én értettem belőle és ahogy lángok csaptak fel az óvónéni szemében és érezhetően fenntebb ment a vérnyomása, a pedagógus gárda is. Hogy nem tanulnak igazából sok verset vagy dalt, konkrétan nem hangzott el, csak a mellettem ülő apuka mormogta a létező, dús bajsza alatt. Én meg bólogattam megerősítően. Reklamálni felesleges itt, azt már megtanultam, kár a gőzért. Ha nem tetszik a rendszer, vihetem ám (elméletben) másik oviba is a gyermekem.

 

Inkább a tűnt fel a népeknek, hogy nem igazán adnak műsort a gyerekek, ha igen, az szegényes, rövid és egyszerű. Én nem tudhatom, mert eddig Zalán ovis karrierje 1,5 éve alatt MINDIG beteg volt, jöhetett akármilyen műsor, de elhiszem, ha a többi anya mondja, van bőven tapasztalatom. Jött a felvetés, hogy nem lehetne e mesét dramatizálni, bevonni minden gyereket, verseket tanulni, dalokat, körjátékokat előadni. Mire visszakézből pattant a válasz, hogy persze, jön majd az anyák napja, év záró, ott majd lesz műsor. De hát izé...tavaly még ollllyan kicsik voltak a műsorozáshoz. (Nem is!)

 

Meg aztán - és ezen akadtam én ki - a műsorra hetekig készülnek a csoporttal, el kell próbálni vagy százszor, újra és újra, mire összeáll a dolog....és teszem azt, jön az anyák napja, akár 3 hétig is gyakorolhatnak. És jujj, jujjj, azalatt az idő alatt nem játszik az a szerencsétlen gyermek azt és annyit, amennyit akar. Hanem ráerőltetjük a próbákat, jujjjujjjj.... - ennek hallatán elvigyorodtam (persze csak magamban), mert már hallottam ezt az óvónő kímélő, faltámasztós szöveget annyit az elmúlt 4 évben. Én nem tudom, de annyira másképp látom ezt. Szerintem a gyerekek - lehet, totál el vagyok tévedve - nagyon szeretik ezt a szereplős dolgot. Körjáték, mesedramatizálás, versek...nem kell Adyt szavalni, persze, a 20 versszakhoz sem ragaszkodom, de azt nekem senki nem fogja tudni bemagyarázni, hogy az én gyerekemnek az a jó, ha csak hébe-hóba tanul 4 soros verset (2 havonta, havonta) és hagyják szabadon játszani, mert attól aztán majd marha jól fejleszti saját magát. Mesebeszéd! Kell a szabad játék, nem mondom, hogy nem, de mibe fájna beikatatni heti 1 darab verset? Miért nem fér bele a napirendbe a mesedramatizálás? Középső csoportban? Komolyan nem értem.

 

Kárt nem tesznek a felfogásukkal, módszerükkel, látom Rékán, sértetlen, sőt, olyan kiéhezetten, tudásszomjjal ment fel iskolába, hogy csak pislogtam. Csak ott van 25 tündéri kis középsős, ügyesok, okosak (egyetlen SNI van a csoportban)..... az én szememben vétek nem megtanítani őket erre, arra vagy amarra. Ha van rá lehetőség. Nem feltétlenül akarok panaszkodni az óvó nénikre, mert egy klasszissal különbek, mint Réka óvónénijei voltak. De ebben az egyben, ami örök vesszőparipám marad most már, látom jól, nem. Ha nem útáltam volna az óvodát annak idején kemény 35 évvel ezelőtt, most felsóhajtanék, hogy bezzeg az én időmben nem ilyen volt az óvoda!