Avagy egy történet a tegnap napról
Ma reggel valami nagyon furcsa dolog esett meg velünk. Ha hinnék a 0. típusú találkozásokban és a paranormális ebben-abban, le lennék nyűgözve. Így csak fejcsóválva mulatok azok (kínomban), hogy mekkora idióták tudunk lenni olykor.
Reggel korán, amikor odakünn, túl az erkély üvegablakán már világos volt és csicseregtek a gondtalan madarak, hirtelen felütöttem a tabimat (tablet) és egyben rögtön fel is hördültem.
- TIBIII....ELALUDTUNK! - merthogy mindjárt hét órát mutatott az óra. Tibi relatíve új (okos)telefonja viszont megnyugtatóan megmondta a tutit, még csak háromnegyed hat. Szóval szunyókáljunk csak, amíg lehet. De nem ment, miután Zalán folyton valamelyikőnk fején akart mindenáron összegömbölyödni. Szóval kényelmesen felkeltem, hajat mostam, pakolásztam, majd ébresztettem a gyerekeket olyan háromnegyed 7 körül. A szokásos reggeli stressz ma sem maradt el, de viszonylag korán, fél 8 után már oviban toporgott mindkét gyermek.
Az oviban minden a szokásos hétfő reggeli mederben folyt, óvónéni vidáman köszöntötte a családunk, Réka fürgén vetkőzött-öltözött. Az feltűnt, hogy Annát tök korán oviba vitte az anyukája (akit irigyelek, mert 6 órában dolgozik és még ezt is sokallja), de gondoltam, talán már az iskolához szoktatja a leányzót, ahová kicsit késő lesz beesni 9-re.
Zalán óvónénije szintén szeretettel fogadta a fiacskánkat, igaz, megjegyezte, már azt hitte nem is megy oviba a kispasi, ilyen későn nem szoktunk oviba menni. Majd J. unokatesó jött szembe futólag, hogy mivammá', megjött a délutános műszak?? Mivel a válaszunkra senkinek sem volt érdemben ideje vagy érdeklődése, csak annyit makogtam a bajszom alatt, hogy dehátmimindigilyenkorszoktunkérkezni.....Gondolatban már tovább mentem szemforgatva, hogy bakker, milyen ovi ez, ahol mindenki idióta és fogalmuk sincs a pontos időről. Elvégre órát állítottunk vasárnapra virradóra, vagymi! Ámbátor sehogyan sem állt össze a fejemben, hogy ha mi állítottunk órát, hogy érkezhettünk mégis késve??? Idén két órát ugrottunk előre?j
Kiérve a buszmegállóba találkoztam az intelligens utastájékoztató táblával, mely nyomban elárulta, hogy egy órán belül itt nem lesz busz, egy szál sem a cégem felé. Na igen, mert háromnegyed 9-et mutatott az ártatlan, biztosan elállítódott. És különben is biztosan rossz az egész, mert a másik két járat esetében, amit még kijelezni tud, no ott is totál homályban volt a napelemes szerkezet.
Vártam, várakoztam. Egészen 8 óráig, amikor már két perces késésnél járt a buszom. Ez már több volt, mint hallatlan és gyanús. Felhívtam Tibit mindkét számán, de pár percig nem sikerült elérnem őt. Gondolkodtam, hogy megállítok egy járókelőt, hogy ugyan árulja már el nekem, hogy hány óra van?? Szemem legeltettem a szemközti iskolán, ahol általában a nyitott kapu körül lézengenek a túlérett kamasz csoportok, míg most sehol senki, hullaszag és zárt kapu bámult rám. Sátáni gyanúm támadt. A nagy névnapi bulizásban nem állítottuk át az órákat? Pontosabban, feltételeztük a telefonjainkról, melyek mindig maguktól ugornak az időben előre vagy hátra (spring forward, fall back), hogy megbízhatóak, rájuk bízhatjuk magunkat. De nem!
Tibi unottan gördült be elém az ovihoz. Azt reméltem, hogy mire behuppanok mellé, összeszedi magát és hálanekedinternet kideríti a pontos időt. Én ott álltam egy lemerült céges és egy fél 9-et mutató saját telefonnal, árván, mint aki most pottyant a Föld nevű bolygóra. Ám Tibi is eléggé el volt varázsolva, halovány lila foggggalma nem volt, mennyi az idő, bár éppen híreket mondtak. Bizonygatta, hogy valószínűleg menetrend változásnak lettem áldozata, hiszen ha óraállítás, akkor új menetrend, nemigaz? Mondja az, aki vagy 10 éve nem tette a fenekét helyi vagy helyközi buszjáratra....
Nem akartam elhinni, hogy már negyed 10 felé járt volna az idő? A kocsija órája fél kilencet villogott, Tibi szentül állította, hogy maga állította előre az órát még szombat délután. Vagy izé....rosszul emlékezne? Ahogy gurultunk a munkahelyem felé, egyre inkább összeálltak a képek, mint apró kis mozaik darabkák. Hogy miért ébredtek a gyerekek maguktól, bár soha nem szoktak. Miért gondolta az óvónéni, hogy késésben vagyunk, miért nem jött a busz. Megmagyarázhatatlan tényezők akadtak, pl. hogy tévét néztük reggel, mégsem gyanakodtunk....és egyáltalán. Hogy lehet egy óraállítást nem észrevenni??? Nem könnyű, de mint levezettem, nem lehetetlen. Boldog bolondok napját nekünk! :))
Hát ez történt tegnap.
Ma meg...fáradt vagyok. Ez jut eszembe legelőször. Utána meg az, hogy Zalán elmesélt nekem egy történetet. Az udvaron játszva szeretett volna motorozni. Akadt is szabad motor egy ponton, ám óvó néni nem engedte, hogy ráüljön, valahogy elfordította a fejét, ez nem tudom, pontosan hogyan nézett ki....és azt mondta neki, hogy aki nem áll szóba az óvó nénivel, az nem motorozhat. Mire Zalán sírva fakadt. Érdekes pedagógia ez számomra, mert az ilyesmitől bizonyára megered a kisfiam nyelve, ugrásszerűen nő a bizodalma az óvónőkben, csak éppen én nem tudhatom - szakértelem híján - hogy hogyan....Nem baj, csütörtökön fogadó óra, majd megérdeklődöm, hogy is van ez?
Nem akartam elhinni, hogy már negyed 10 felé járt volna az idő? A kocsija órája fél kilencet villogott, Tibi szentül állította, hogy maga állította előre az órát még szombat délután. Vagy izé....rosszul emlékezne? Ahogy gurultunk a munkahelyem felé, egyre inkább összeálltak a képek, mint apró kis mozaik darabkák. Hogy miért ébredtek a gyerekek maguktól, bár soha nem szoktak. Miért gondolta az óvónéni, hogy késésben vagyunk, miért nem jött a busz. Megmagyarázhatatlan tényezők akadtak, pl. hogy tévét néztük reggel, mégsem gyanakodtunk....és egyáltalán. Hogy lehet egy óraállítást nem észrevenni??? Nem könnyű, de mint levezettem, nem lehetetlen. Boldog bolondok napját nekünk! :))
Hát ez történt tegnap.
Ma meg...fáradt vagyok. Ez jut eszembe legelőször. Utána meg az, hogy Zalán elmesélt nekem egy történetet. Az udvaron játszva szeretett volna motorozni. Akadt is szabad motor egy ponton, ám óvó néni nem engedte, hogy ráüljön, valahogy elfordította a fejét, ez nem tudom, pontosan hogyan nézett ki....és azt mondta neki, hogy aki nem áll szóba az óvó nénivel, az nem motorozhat. Mire Zalán sírva fakadt. Érdekes pedagógia ez számomra, mert az ilyesmitől bizonyára megered a kisfiam nyelve, ugrásszerűen nő a bizodalma az óvónőkben, csak éppen én nem tudhatom - szakértelem híján - hogy hogyan....Nem baj, csütörtökön fogadó óra, majd megérdeklődöm, hogy is van ez?
