Szeretem frissiben megörökíteni a történéseket a kis életünk körül, akkor még jobban emlékszem, hogy pontosan hogy is volt, mint is volt....Tegnap viszont már nem jutottam ide, hogy írjak, illetve mostanáig ma sem. Tán csak fel tudok idézni ezt és azt a tyúkeszemmel.
A gyerekek ma itthon vannak (illetve voltak), Rékáéknak féléves szünet, merthogy a nyolcadikosok holnap írják a központi felvételiket (szegénykék....) és ilyenkor az előtte levő napot ki szokták adni az egész iskolának. Zalánt pedig mindig ki szoktam kérni az oviból, ha Réka itthon van. Ez magától értetődő lett mostanra, régebben még töprengésbe estem futólag....
Tegnap "elvonszoltam" Zalánt az első úszásórájára Gyurihoz. Vicces volt, ahogy sétáltunk hazafelé a csodás napsütésben, még az oviból, Zalán gyanúsan jókedvűen pattogott mellettem. Egyszer csak megmerevedett, megtorpant és felkiáltott.
- Jaj, neeee! Most megyünk úszni, igaz??? Teljesen elfelejtettem!
Itthon készre sütöttem az oldalast, petrezselymes krumplit is kanyarítottam hozzá, hogy a vacsival már ne legyen bajunk, ha hazatántorgunk estére...Zalán Geomag-ozott, ami mostanában újdonság. Legalább nem hiába adtunk ki ezért a bigyókért egy vagon pénzt. Fél 3-kor megjegyeztem, ahogy a kanapén mellettem ücsörgött a pasi, hogy egy óra múlva indulunk.
- Óóóó, azt hittem, már elfelejtetted.... - sóhajtotta csalódottan.
Végül nem kellett megkötözni és úgy kivonszolni a lakásból, sem felnyomni a buszra, jött magától. Olyan aranyoska volt. A pékséggel bíztattam, hogy majd oda bekukkantunk és választhat magának valami péksüteményt. Bár az ovis ebédjét rögtön lefojtotta az uzsonnával, még a haza felé vezető úton, rögtön megette a pékségben beszerzett virslis nemtommit is. Közben, mivel még volt időnk, ragaszkodott hozzá. hogy meglátogassuk azt a két nyírfát, amin a belváros közepén, fényes nappal egy halom fülesbagoly tanyázik. Ha Szolnokon jártok, ne hagyjátok ki. Hát persze, hogy megnéztük őket. Sokan voltak, legalább 15 példány, a nagyobbak a fa tetején, a legkisebbek egészen lenn, persze nem elérhető közelségben. Úgy néztek le ránk, értetlenül, hogy mit a fenét bámulunk felfelé. Jaj, nem fotóztam le őket! Jövő csütörtökön majd pótolom. Megmutatom őket.
Na végül valahogy elvetődtünk az uszodáig is, naná. Ott meglepődtem, Zalán milyen önállóságot mutatott fel. Rögtön az jutott eszembe, hogy elkapkodtuk ezt a suli dolgot, nagyfiú ez a javából. Néhányszor rám szólt, hogy hagyjam őt egyedül öltözni, tud ő egyedül öltözni, mindig egyedül szokott öltözni.....Hát csak pislogtam, hogy sürgőtt és forgott a holmijai körül. Bezzeg az oviban úgy kell mindent rárángatni, mint egy zombira vagy legalábbis ezerszer rászólni, hogy mozduljon már meg vééégre....A dolog érdekessége, hogy 5 évesnél nagyobb fiút nem lehetne elvileg bevinni a női öltözőbe. Hát felejtsék el, hogy én még legalább egy évig egyedül beküldöm a férfi öltözőbe a fiam! Esetleg megkérem, hogy sétáljon ÁT rajta.
Gyuri már azt hittem nem is jön, amikor végül mégis megjelent a kis mályva köntösében. Zalánnak négy másik úszópajtija akadt, két kisfiú, akik már a mély vízben is úsztak, egy kislány, aki végigbőgte az egész órát és ha éppen nem úszni próbált, akkor az anyukájára pislogva bömbölt. Valahol volt még egy csemete is, de arra már nem emlékszem. Ahhoz túl sok idő telt azóta.
Amikor a jól úszók visszatértek a mélyvízből, Zalánnak csatlakoznia kellett a bandához. Ez volt a kritikus pont, azt hittem, majd hat bivaly kell, hogy Gyuriig elvonszolja. De nem. Csak elkezdett búcsúpuszikkal bombázni. Úgy, ahogy volt, vizesen. Amikor immáron középre célozott, volt egy olyan rémült gondolatom, hogy meg akar csókolni!!!! Kiderült, amikor már mindenki minket bámult, hogy csak az orromra kívánt egy pusszantást nyomni. Úgyhogy négy kitérő után célt ért a puszi és Zalán hamarosan megjelent a kis kék úszósapkájában Gyuri mellett.
Ügyes volt!!! A víz alá merülés helyett rögtön a siklással kezdték, majd az óra folyamán sor került a kar és a lábtempó elsajátítására is. Nem szólt egy szót sem, amennyire láttam, elkerülte a szemkontaktust is Gyurival, mint ördög a szenteltvizet, leginkább komor képpel rugózott a vízben. Csak akkor pityeredett el, amikor a háton siklás során az orrába ment a víz. Merthogy a medence közepén óhatatlanul bugybugybugy....elsüllyedt. No de első órán háton siklás?? Az nagy eredmény, hogy egyáltalán megpróbálták és még valamilyen szinten ment is.
Óra után beszéltem Gyurival, egyből azzal fogadott, hogy mi a gond ezzel a fiúval? Merthogy nagyon ügyes, már most ott tart, ahol Réka a tizedik órán. Pedig ő sem volt ügyetlen. Muszáj volt megvédenem Rékát, aki a kérdéses időpontban azért már a mélyvízben próbálkozott. Gyuri szerint meg nem, emlékezzek csak, hogy az első három órát végigordította. Hehehe, az majdnem igaz, azért megint korrigálnom kellett, csak kettőt és tényleg a mélyben tempózott a tizedik órán. Erre határozottan emlékszem. Gyuri ne tudja már nálam jobban. :) Azért majd visszaolvasok a blogban....
Szóval a lényeg az, hogy ügyi Zalán és bár nem kommunikál, azt csinálja, amit kell, amit Gyuri mond neki és egyelőre ez a legfontosabb. A nyelve meg majd megoldódik. Mondá az úszásoktató. Na erre leszek kíváncsi, hogy ez tényleg így lesz e. Ez lenne a lényeg, hogy kommunikáljon valaki olyasvalakivel, aki irányító szerepet tölt be, tehát óvónő, tanítónő és ilyenek. Mármint amellett fontos ez, hogy megtanuljon úszni, mert az sem mellékes.
Egyelőre úgy néz ki, hogy hetente kétszer fogunk járni, csütörtökön és pénteken. Emellett hétfőn is az ovival....pancsolnak. Szívesen hordanám Zalánt hetente háromszor is egymás utáni napokon, azonban itt van Réka, rá is tekintettel kell lennem. Jó lesz ez. Amilyen ügyes, máris látom, ahogy a mély vízben tempózik.
Ma tovább is léptek a levegővétel témájára, az is jól ment neki. Néhány lábtempó gyakorlás és egyszer csak mit láttam? Azt, hogy siklás, kartempó levegővétellel és lábtempó....Így úszkálta át a tanmedencét a kispasim. Majd amin még jobban meglepődtem, háton siklással és lábtempóval is átért a medence túloldalára megállás nélkül.
Óra után jött megint Gyuri, hogy ez az a nehéz eset??? Ó, hát, igen...most már talán nem lesz probléma.
Zalán - zárójelben jegyzem meg - továbbra sem szeret úszni és saját bevallása szerint nem akar többet Gyurihoz menni az életben sem. Soha. Soha de soha.
Ügyes volt!!! A víz alá merülés helyett rögtön a siklással kezdték, majd az óra folyamán sor került a kar és a lábtempó elsajátítására is. Nem szólt egy szót sem, amennyire láttam, elkerülte a szemkontaktust is Gyurival, mint ördög a szenteltvizet, leginkább komor képpel rugózott a vízben. Csak akkor pityeredett el, amikor a háton siklás során az orrába ment a víz. Merthogy a medence közepén óhatatlanul bugybugybugy....elsüllyedt. No de első órán háton siklás?? Az nagy eredmény, hogy egyáltalán megpróbálták és még valamilyen szinten ment is.
Óra után beszéltem Gyurival, egyből azzal fogadott, hogy mi a gond ezzel a fiúval? Merthogy nagyon ügyes, már most ott tart, ahol Réka a tizedik órán. Pedig ő sem volt ügyetlen. Muszáj volt megvédenem Rékát, aki a kérdéses időpontban azért már a mélyvízben próbálkozott. Gyuri szerint meg nem, emlékezzek csak, hogy az első három órát végigordította. Hehehe, az majdnem igaz, azért megint korrigálnom kellett, csak kettőt és tényleg a mélyben tempózott a tizedik órán. Erre határozottan emlékszem. Gyuri ne tudja már nálam jobban. :) Azért majd visszaolvasok a blogban....
Szóval a lényeg az, hogy ügyi Zalán és bár nem kommunikál, azt csinálja, amit kell, amit Gyuri mond neki és egyelőre ez a legfontosabb. A nyelve meg majd megoldódik. Mondá az úszásoktató. Na erre leszek kíváncsi, hogy ez tényleg így lesz e. Ez lenne a lényeg, hogy kommunikáljon valaki olyasvalakivel, aki irányító szerepet tölt be, tehát óvónő, tanítónő és ilyenek. Mármint amellett fontos ez, hogy megtanuljon úszni, mert az sem mellékes.
Egyelőre úgy néz ki, hogy hetente kétszer fogunk járni, csütörtökön és pénteken. Emellett hétfőn is az ovival....pancsolnak. Szívesen hordanám Zalánt hetente háromszor is egymás utáni napokon, azonban itt van Réka, rá is tekintettel kell lennem. Jó lesz ez. Amilyen ügyes, máris látom, ahogy a mély vízben tempózik.
Ma tovább is léptek a levegővétel témájára, az is jól ment neki. Néhány lábtempó gyakorlás és egyszer csak mit láttam? Azt, hogy siklás, kartempó levegővétellel és lábtempó....Így úszkálta át a tanmedencét a kispasim. Majd amin még jobban meglepődtem, háton siklással és lábtempóval is átért a medence túloldalára megállás nélkül.
Óra után jött megint Gyuri, hogy ez az a nehéz eset??? Ó, hát, igen...most már talán nem lesz probléma.
Zalán - zárójelben jegyzem meg - továbbra sem szeret úszni és saját bevallása szerint nem akar többet Gyurihoz menni az életben sem. Soha. Soha de soha.
