Azért a hétvégén összeszedtem magam valamennyire. Arra koncentrálunk, hogy egyelőre egészséges mindenki, van munka bőven, a gyerekek jól bírják a home-schoolt és ameddig így lesz, nagyon nincs okunk panaszra. Lesz még rosszabb is, azt is ki kell majd bírni. Persze, "megy a hasam", hogy szépen fogalmazzak, hogy elkapom és meghalok, mi lesz a gyerekekkel, de igyekszem ezt az érzést elfojtani magamban. Vagy kisétálni, vagy kibőgni, kitakarítani, levezetni a feszkót. Az is elég élénken él bennem, amikor kb. 4 éve tüdőgyulladásom volt és bár neeeem volt az olyan súlyos, azért elég kemény emlékeim vannak róla.
Szombat reggel rendszereztem egymillió írószerszámot és a gyerekek minden tanszerét dobozokba, mappákba, kosarakba melyiket hová. Most van egy grafitos tároló, egy tollas (nem madár), egy filces, egy tűfilces és egy zsírkréta ceruzás. Amikor még nyitva volt az Ikea, akkor vettem kisebb dobozokat a gyerek részlegen, na most azokat megtöltöttem radírral, hegyezővel, apró ceruzákkal, amit nincs szívem kidobni és így tovább. Szombaton nem tanultunk, kaptunk mindannyian egy kis lazítást. Délután pizzát sütöttem a féltve óvott élesztő készletemhez nyúlva. Rendeztem Réka sorait is oktatásilag, egyeztettünk a hiányosságokról, feladatokról. Eléggé észen kell lenni, hogy mindent feldolgozzon, pedig nálunk csak egy felület van, ahová az üzenetek jönnek (classroom google). Viszont annyi a videó, ilyen link olyan link, üzenetek, javítások, érdemjegyek, hogy még nekem sem egyszerű átlátni.
Vasárnap voltunk vásárolni. Nekem egyre nagyobb majré kimozdulni, a maszkos emberektől valahol elszorul a szívem és rámjön a sírhatnék. Nem tudom, miért. Elromlott a csengőnk itthon, ezért tettünk egy kört az Obiba...de csak akkor mentünk be egy adott sorba, ha más nem volt ott egyáltalán. Az Aldi esett útba, így ott vásároltunk, most volt liszt, bár élesztő nem, hús rengeteg, minden bőségesen, kivéve folyékony szappant. A boltokban mindenütt plexit emeltek a pénztárosok védelmére, nem tudom, mennyire hat, főleg az Obis, de az idegeimnek jót tesz az biztos.
Délután leültünk tanulni együtt, mivel a gyerekeknek önállóan ez nem sikerült amíg mi vásárolni voltunk....Zalán 2 órát ült egy szövegértésen. Majd rájön, hogy ez nem kifizetődő, mert így nem engedem játszani a laptopon, nem érdekes. Este letudtuk a házit is, segítenie kellett nekem a konyhában, bepakolta a mosogatógépet és megmutattam neki, hogy kell megetetni és bekapcsolni.
Késő este vittük le a kutyát, már fél 10 is elmúlt, nagyon - nagyon boldog volt. Kihalt utcák, kihalt hídak...napközben is érezhető volt a kijárási korlátozás hatása, este meg aztán pláne. Besétáltunk a Tisza mentén egész a központig, ott volt néhány fiatal csoportosan, ejnye-bejnye...Dió lefetyelt egyet a Tiszából, aztán visszafordultunk és hazajöttünk. A Tisza parttól hazáig az 1 km-es úton egyáltalán nem találkoztunk autóval sehol, nem is láttunk egyéb járgányt. Tibi be van tojva, hogy rendőr igazoltat bennünket, bár soha nincs semmilyen papír nálunk a séta folyamán....de kutyát lehet sétáltatni, szóval nem értem a paráját.
Holnap indul a 3. hét. Hú, nagyon elfáradtam, irány az ágy....
