Sajnos relative kevés dolog derült ki az ovis Mikulásról (mivel még mindig nincs webkamerám a Manó csoportban és a tornateremben sem, az udvarról nem is beszélve. :) ) az azonban mégis, hogy Réka nem kapott sikító frászt a piros ruhás figurától, sőt tán még a csomagját is bátran elvette tőle. A verset nagyon szépen mondta a többiekkel együtt, szóval ügyes ez a Manó csoport! Kicsit meglepett, hogy nem a Mikulás látogatta meg a gyerekeket a csoportszobájukban, mint ahogy az az én boldogult gyerekkoromban szokás volt, hanem valamennyi csoport bezsúfolódott a tornaterembe (ez szám szerint 11 darabot jelent, azaz papíron 240 gyerek) és oda esett be a Mikulás csomagostul. Réka szerint egyetlen verset mondtak, de azt profi szinten (ezt már az óvónénitől tudom) majd mindenki sorra megkapta a maga kis szegényes csomagját és visszabaktattak a csopiszobába. Hát remélem, ennél azért jobban megadták a módját a Mikulás várásnak....:)
Tegnap este Réka izgatottsággal vegyes aggodalommal nézegette a bakancsát, hogy hogyan is tehetné ő ezt az ablakba, amikor olyan koszos a talpa....Segítettem neki vadiúj állapotba rittyenteni a téli lábbelit, majd Zalán helyett is cipőt suvickoltam. Rékát érdekelte, hogy én miért nem rakom ki a csizmám az ablakba, mire az feleltem kókadtan:
- Tibor, azaz az édesapád úgy sem vesz nekem semmilyen csomagot, mostanában túl sokat költöttem az Ikeában.
Csak vicceltem, hát persze, hogy nem ezt mondtam. Valamit motyogtam, hogy a Mikulás csak a gyerekeket ajándékozza meg. Némileg zavarba jöttem, amikor erre Réka azt kérdezte, hogy akkor L. mamánál miért hagyott a Mikulás nekem is csomagot? Ahogy cseperedik Réka egyre könnyebben szorít sarokba, ezt már nem tegnap vettem észre először....
- Na látod! - vágtam ki - Én már megkaptam az engem illető csomagot. - Réka nem akadt fel azon, hogy akkor ők mégis miért kaptak 5-5 csomagot fejenként, de talán jövőre azt sem úszom meg.
Reggel Rékát egyszerű volt ébreszteni, ezúttal a szokásos ágyú szó sem volt szükséges ahhoz, hogy kimásszon az ágyból. Csak annyit kellett finoman a fülébe suttognom, hogy "Vajon járt nálunk az éjjel a Mikulás?" - és máris függőlegesbe vágta magát. Nagyon örült a válogatott finomságoknak ismételten, ahogy Zalán is, boldogság volt nézni őket.
Valamennyi csomagot elzártam a torkos aprónép elől, a konyhaszekrény magaslataiban várják a lassú és módszeres elfogyasztásukat. A Mikulást viszonylag sok édességgel zártuk, de bőven megbirkózunk a készlettel, a gyerekek és én. Mert persze szívesen segítek nekik, főleg Zalánomnak, a zacskók ürítésében. :)
