Csütörtök reggel késésben voltam az irodából. Már csak 20 percem volt 8 óráig és még nem vettem reggelit (és ebédet) a kisboltban. Úgyhogy, gondoltam, jobb lesz, ha belehúzok a pedálba. Nyeregbe pattantam, aztán élveztem (volna), ahogy suhan alattam a két kerék. Egészen addig, amíg hirtelen lelibbent a vállamról a táskám és az a küllők közé szorulva villámgyors megállásra késztetett. Anyavalyába! Mekkora állat lúzer vagyok! Majdnem a sarokról rángattam vissza a bicajt a ház elé, az első kereket a levegőbe emelve, hiszen az nem gurult, mert megevett egy esernyőt.
Még egy percet sem dolgoztam aznap, máris pihegtem és izzadtam. Felcsengettem, mire Tibi kidugta a fejét az erkélyen, majd élő kérdőjelet formált. Megkértem, hogy legyen olyan jó, szaladjon le, mert némiképp gondban vagyok. Persze hamar lenn termett, majd megvakarta a feje búbját. Sajnos a kereket le kell venni, különben oda lesz pár küllőm. Becibáltuk a kerékpárt a kapu alá. Akkor már csak negyed óránk volt nyolcig. Mivel még Réka sem volt suliban, sejtettem, hogy ebből sok jó már nem származik. Felcsengettem újfent, ezúttal Rékának, hogy vegye a táskáit és jelenjen meg a földszinten. Nem jött. Ekkorra baromi türelmetlen lettem.
További öt perc kínlódás után be kellett látni, hogy ebből nem lesz aznap kerékpározás, valamint, hogy menthetetlenül elkések. Én meg utálok késni, főleg munkahelyről, különösen egy új munkahelyről....Gyorsan felszaladtam Rékáért, aki még mindig ott tollászkodott az előszobában, mint egy kislány, aki a hercegre vár fehér lovon. Hogy ő se maradjon ki az idegbajból, kapott pár csípős megjegyzést, mondtam neki a magamét, amíg a földszintre nem értünk....
Értetlenül álltam Tiborom döntése előtt, de el kellett fogadnom, hogy a suliba sem kocsival megyünk, bár ott villogott a járgány a ház előtt. Hanem gyalog!!! Mi van? Tibi szerint a suli pont ugyanolyan közel van gyalog, mint kocsival, hiszen a suli előtt úgy sem lehet parkolni, szóval annyi erővel mehetnénk a saját kis lábacskáinkon. Rövid bambulás után kénytelen voltam becsukni a számat és kapkodni a lábam a többiek után. Végül mákja volt Rékának, mert elmaradt az első óra, a német. Kezébe nyomtuk a táskáját és csókot az arcára, aztán menekülésszerűen távoztunk a suliból.
Féluton a kocsi felé (ami ugye a ház előtt állt hűségesen) eszembe jutott a céges telefonom, meg hogy csak szólnom kéne így két perccel nyolc előtt a főnöknek, hogy nem leszek ott időben. Először nem is találtam a táskámban a nyomorult telefont, majd mégis, de mit írt ki? Hogy azonnal kikapcsol alacsony töltöttség miatt. Odasóhajtottam Tibinek, hogy kardomba dőlök, felmondok és idegösszeroppanást kapok egyszerre. Tibi nevetett, vele én is kínomban.
Végül 10 perc késéssel sunnyogtam be az irodába (két zsömlével és egy túrós táskával a tatyómban), szerettem volna láthatatlan lenni. Persze sem az időpont, sem fuvarosom (vagyis Tibi) nem kerülte el az illetékes figyelmét. Nem szólt semmit. Hát az ilyen reggelektől őszülök rohamosan!
A suliban minden rendben Rékával, kikapta a nyelvtan féléves dolgozatot, ahogy a környezetet is, mindkettő nagyon jól sikerült, 100%. Ha a matek témazáró is ötös lesz, akkor kevés dolog ronthatja le a kitűnő bizonyítványát. Azt igértem neki, választhat magának majd ajándékot x összeg fejében.
Egy utolsó nagy rohamot indítok a pirospontok és zöld pontok ellen a hétvégén, aztán majd a számolási és beíratási határidő előtt futok még egy kört persze. Múltkor 9 ötös nem volt beírva, mostanra ez 7 körül van plusz még amiről nem tudok. Jaaaj.
Zalánéknál jövő héten lesz a ballagás és évzáró. Mivel 7-8 gyerek ballag csak a 24-ből és Zalán nincs köztük, hát részemről nincs izgalom. Max. hogy ne késsek el aznap vészesen. Az óvónénik kiadták a versét, - amit persze nem egyedül mond, azt nem merték megkockáztatni, hanem egy ballagó fiúcskával. Az majd szaval, Zalán meg hallgat, tavaly is így volt - hogy tanulgassuk itthon. Komolyan, legközelebb megkérnek rá, hogy vigyázzak már a gyerekre, míg ők óvónénit játszanak....illetve írjam meg a heti nemtudomén milyen adminisztrációs jelentésüket, mert nem érnek rá. Jól van, tudom, mindig morgok...
Egyébként ez egy pocsék hét volt. Többet várok a következőtől, de félek, hiába!
A suliban minden rendben Rékával, kikapta a nyelvtan féléves dolgozatot, ahogy a környezetet is, mindkettő nagyon jól sikerült, 100%. Ha a matek témazáró is ötös lesz, akkor kevés dolog ronthatja le a kitűnő bizonyítványát. Azt igértem neki, választhat magának majd ajándékot x összeg fejében.
Egy utolsó nagy rohamot indítok a pirospontok és zöld pontok ellen a hétvégén, aztán majd a számolási és beíratási határidő előtt futok még egy kört persze. Múltkor 9 ötös nem volt beírva, mostanra ez 7 körül van plusz még amiről nem tudok. Jaaaj.
Zalánéknál jövő héten lesz a ballagás és évzáró. Mivel 7-8 gyerek ballag csak a 24-ből és Zalán nincs köztük, hát részemről nincs izgalom. Max. hogy ne késsek el aznap vészesen. Az óvónénik kiadták a versét, - amit persze nem egyedül mond, azt nem merték megkockáztatni, hanem egy ballagó fiúcskával. Az majd szaval, Zalán meg hallgat, tavaly is így volt - hogy tanulgassuk itthon. Komolyan, legközelebb megkérnek rá, hogy vigyázzak már a gyerekre, míg ők óvónénit játszanak....illetve írjam meg a heti nemtudomén milyen adminisztrációs jelentésüket, mert nem érnek rá. Jól van, tudom, mindig morgok...
Egyébként ez egy pocsék hét volt. Többet várok a következőtől, de félek, hiába!
