Ma egy hete kezdődött az iskola, de nekem máris kezd soknak lenni....
Tegnap úgy gondoltam, sütök egy kis szilvás, karamellás pitét….hogy legyen egy kis nasi , valamint hogy ne rohadjon ránk az a sok gyümölcs, ami amúgy anyósomék áldott kertjében terem. Mert hát nálunk nem úgy készülnek általában a fogások, hogy pl. a szilvás pitét megálmodom, majd elmegyek szilvát venni. Sokkal hamarabb lesz meg a szilva, mint a süti ötlete. Majd megjelennek a muslicák , néhány meg is penészedik (mármint nem a muslica) és valamilyen káromkodást egy-két mondatba zsúfolva megfogalmazom, hogy ha nem cselekszem gyorsan, akkor önthetem ki az egészet-----Pedig időm, na az nincs, sütögetni ráérősen, idillin, nincs.
Na szóval tegnap ilyen szilvás pitét akartam sütni, vagy körtéset, mert az is van, esetleg egy jó őszi almás pitét, mert az is roskadozik. Erre nem lett pite, de még azt a pár palacsintát is alig tudtam kisütni, amit még öt óra előtt kavartam be és tettem a tésztáját a hűtőbe. Merthogy a két gyerek tanulnivalója rám borult. Zalán még okés volt, vele végeztem kb. 1,5 óra alatt, vagyis fél 7-7 körül. Akkor még nem tudtam, hogy csütörtökön dolgozatot írnak az erdőből, der Wald témakör...ismétlés, de akkor is. Jó nagy anyag, Tz-s.
Zalánra még mindig jellemző, hogy az a lényeg, kész legyen a házi, nem az, hogy jó is legyen. Nem tudom, mennyire nevelik ezt bele a suliban, (részükről a feladathoz pipa, hiszen kész) vagy mennyire Zalán jellegzetesség. Próbálom mondogatni neki, hogy magával szúr ki, mert itthon újra kell részben vagy egészében írnia a feladatokat. Nagyon látszik rajta, hogy izgatná.
Réka 3 körül jött haza a suliból, majd az apjával tartott beszerző körútra a városba, ahonnan csak hat óra után esett haza. Ekkor derült ki, hogy másnap német dolgozatot írnak, de az fél 8-ig nem, hogy miből. Na akkor ordítoztam vele egy picit, biztos nyugtázták a szomszédok, hogy na a 2020/2021-es tanévet ők is megnyitják….de nem érdekelt igazán. Fél 9-re a matek hf is készen volt, amit nem értett, mert fogalma nem volt az egészről. Fél10-re kikérdeztem a präteritumokat, erős és vegyes igék, gyenge igék esetében és rájöttem, hogy Réka ott és akkor tanulja éppen a ragozásokat. Ennek úgy nem nagyon örültem.....
Ja, reggel arra ébredt Réka, hogy fáj a torka, hurrá! Mi jöhet még? Mondjuk a tetőfedés, ami ténylegesen ma elkezdődött. Most nem szabad, hogy essen az eső, bár a fólia fent van. Nem magán a házon történik a tetőcsere, de akkor is.. Ma jött a konténer, az ácsok és az alapanyag is, szóval mindent bele!
Hogy csapongjak – hétvégén folyt a lomtalanítás, ezúttal kellemesen korán, mert október végén szokott.. Pénteken sötétedésig pakoltuk le a cuccokat a padlásról, szortíroztam a kinőtt gyerekruhákat, pakoltuk le a téli ruhákat, amelyek rögtön szennyes kategóriába is jól belefértek. Ment is a mosógép egész hétvégén….a szerencsétlen. Biztos ábrándozik arról, milyen jó lett volna valami egyedülálló öregasszony mosógépe lenni, aki mos magára kézzel. Szombat reggelre azt találtuk, hogy a dobozokat az utcán alaposan szétkapták a turkálók, úgyhogy még egyszer össze kellett pakolnom. Megszabadultunk sok hibás, fakult, lyukas, foltos gyerekruhától is, én nem tárolom tovább, úgy döntöttem, minek? Még cipőből van egy kisebb szekrénynyi, azokkal is majd lesz valami….Szombaton pontosan két órakor, ugyanúgy, mint tavaly, elszállítottak minden szemetet a „kukásautósok”, tehát még azt sem mondhattuk, hogy sokáig éktelenkedett a szemét az utcán. Aki nem igyekezett, le is maradt az egészről, mint mi tavaly. Jó kis izzasztó meló volt ez.
Vasárnap délelőtt vásároltunk , hiányosságokat pótoltunk. Én úgy voltam vele, hogy kell két tornacipő, elég a legolcsóbb, aztán néhány hosszú ujjú Zalánnak, bevásárolás az Aldiban. Tibi morgott, hogy na… ott fogunk hagyni boltonként 30 000,--t, úgyhogy neki nincs is kedve menni, de legyintettem, hogy ugyan. Persze a Decathlonban tömegnyomor, amit utálok, akkor is, ha nincs vírus. Próbáltam felhívni a figyelmet a szokásos 3000 Ft-os tornacipőre, viszont a gyerekek hallani sem akartak róla sajnos. Hát mit mondjak, Tibi szinte a jövőbe látott!
Hirtelen ennyi. Kidolgoztam egy rendszert az uzsonnákhoz. Így néz ki:
- hétfő: Előző nap vásárolt, zsömle, szalámi és krémsajt
- kedd: meledszendvics
- szerda: kelt tésztás virslis cucc
- csütörtök: frissen sült magos zsömle Aldi módra (fagyasztott, de tök jó, 10 perc alatt megsül, még majdnem oda is égettem
- pénteken - sonka és vaj
Na persze nincs kőbe vésve, ha van friss kenyér, és most reggel lesz, akkor azt kapnak uzsira és sonkát vagy szalámit, majd meglátjuk. Egyelőre könnyen felkelek reggel hatkor, így van időm 7.40-ig elkészülni mindennek. A vacsorafőzés az talányosabb lesz, ma pl. előkészítettem csak késő este a holnapi töltött paprikát, holnap már csak össze kell rottyantani a paprikákat a paradicsomszószban..Hosszú távon nem tudom mennyire lesz kedvem mindig előkészülni este másnapra, vannak kételyeim. Ezek a Jamie féle fél órás vacsorák.....hát azokban nem nagyon hiszek, talán nem vagyok hozzájuk elég ügyes. Majd összeírok kevés konyhai jelenlétet igénylő ételeket, mint pl. egészben sült csirke, sült husi, fene se' tudja....vagy eszünk hideget, mint én is egész gyerekkoromban.
A táskát este bepakolják a gyerekek, idén először !!!! Zalán is a sajátját, de titkon még átnézem, kihagy e valamit. Eddig nem. A suliból egyedül hazabattyogás is meglepő könnyedséggel megy.
Most jött üzenet, hogy Rékáéknak jövő kedden Zoom-os szülői értekezlet lesz, remélem, nem kell sürgősen tanulni majd másnapra semmiből pont aznap. Zalánéknak nem lesz külön értekezlet, állítólag mindenről tájékoztatnak bennünket. Egyébként van olyan tanár , aki használja továbbra is a classroomot és ad fel ott külön feladatokat. Új classroom rendszer is van, de erről pontosabbat nem tudok semmit. Készülgetnek, gondolom, mi lesz, ha mégis beüt a krach....
Hú, nem lett valami csini bejegyzés, de már nagyon álmos vagyok. Holnap még csak szerda.....de már lehetne péntek, hhhhhh....
