2018. március 1., csütörtök

Várjuk a csodát




Most, hogy van konyhám, új lendületet kaptam a gyerekek tízóraija kapcsán is. (Amíg nem volt, kenyeret kaptak kolbásszal. Nem röhögni, tényleg. ) Mini szendvicseket gyártok, vajjal szalámival, sonkával, sajttal, zöldsalátával (És megeszik, és megeszik!! A titok, hogy apróra kell vágni a salátát és legyen benne zsülienre vágott répa is. Készen vettem, nem vagdostam répát hajnalban.... Egy fél marék maci formájú chipszet is szoktam mellé tenni, de nem minden nap és valami nasit, mondjuk egy-két pilóta kekszet. Sajnos a nasit nem tudom lehagyni, nagyon béna vagyok. Majd sütök csokis zabkekszet és azt könnyebb szívvel rakom be nekik. Vagy valami reform kókuszosat, majd még keresek egészséges nasikat kevés cukorral. Szeletelt alma, kisebb banán, bio répa is szokott a dobozban landolni. Inni gyümölcsteát visznek a zimankóban, olykor kis dobozos 100% gyümilevet is, sűrűn váltogatom, különben nem isszák meg a büdös kölkök.
Ma volt a hét fénypontja, mert találtam a fagyóban panírozott husit és reggel kisütöttem. Friss kenyérrel, salátával, pici majonézzal készültek a szendvicsek. A gyerekek egyből felébredtek az illatokra és Zalán közölte negyed nyolckor, hogy éhes. Kapott hát egy kis kóstolót.
Az új konyha hátránya és előnye egyben, hogy egyszerűen nem lehet ott hagyni , amíg nem tökéletesen tiszta minden és Lakáskultúra fotózásra kész állapotban nincs….Úgyhogy amit megspórolok a fantasztikusan működő mosogatóképpel, azt elvesztem a főzőlap sika-mikálásával és a pakolászással. Tudom, másnak megy ez új konyha nélkül is, de hát na, nem vagyunk egyformák.
A tegnapi nap híre, hogy Réka némettanára megjegyezte Rékának, hogy ha így folytatja, kettest fog adni neki év végi füzet külalakra. Német órán….füzet…. külalak…hagyom , hogy emésszétek. Én erre: ??????????????????????? De ez nem volt elég, mert ezen túl német órán a legjobban szereplő pirospontot fog kapni , a legrosszabb pedig feketepontot, öt feketepont meg tudjátok hogy mi….igen, egy nagy Mozás egyes. Nem zseniális? Azt nem tudom, mi van, ha mindenki ügyes. Gondolom, akkor nem kap senki feketepontot. Illetve remélem. Ha eddig nem gyomorideggel ment be órára a csoport gyengécskébb fele, hát most úgy fog…Réka nem így fogta fel, azt csicseregte, hogy nagyon jónak kell lennie németből és akkor pirospontot fog kapni. Egyem is meg. 

Zalán is kapott az orrára, megjegyezte neki az ofő, az a drága magyar tanár, hogy milyen rondán rajzol. … Igazi biztató, lelkesítő pedagógus, csupa pozitívum. Nem tudom, ebben a tanévben megdicsérte e már a gyerekem. Nem tudom, mi volt tegnap a levegőben, hogy ilyen jó formában voltak nálunk a tanárok….Mindenesetre, Zalánnak) elég rosszul esett ez a megjegyzés, főleg, hogy rajziskolás és ott dicséri a tantónéni (oké, az fizetős). Megsimogattam a buksiját, megölelgettem és megmutattam neki, hogy kell asztalnál ülő nénit rajzolni, mert azt kellett volna. Hát nem egyszerű….
Mintha egyre ridegebb-hidegebb, embertelenebb lenne az iskolai közeg, nem tudom, hogy csak én vagyok erre ilyen érzékeny vagy tényleg így van…

No de a nap híre, hogy kész a kamra és az előszoba is, mármint burkolásilag. Hohohohóóó, a világ szeme (vagy legalábbis a miénk) az ablakosokon. Remélem, jövő héten benyomják az új ablakokat. Addig is beltéri ajtókat fogunk csiszolni és lazúrozni, lakkozni, ez a hétvége feladata, plusz a gyerekek szobája vastagon poros, ágyneműt is kell cserélni, holnap rendbe rakom legalább az egyiket. 

Közben cégileg is jól alakulnak a dolgok. Klassz volt ma bejárni a raktárakat, elköltözött alólunk egy másik cég és most csak a miénk a terület....fura, még szokni kell, de sokkal jobb így. Jöhetne már a tavasz, az igazi, így még soha nem vártam. Nekem, mint pollenallergiásnak....egy púp a hátamra a tavasz alapból, de most maga a csoda lenne.