Persze csak blogilag, a valóságban nagyon is sokat nyammog rajta az agyam: ZALÁN, ahogy van. Valamelyik nap (van annak egy hete is) felhívott az ovi pszichológus. Szerintem elsősorban azért, hogy megkérjen, ugyan vigyem már neki vissza azt a mesekönyvet, amit kölcsön adott akkor, amikor legutóbb nála jártunk (Gyógyító mesék). Teljesen elfelejtettem, ugyanis Zalán is fütyül a gyógyító mesékre. Legkésőbb az ötödik sornál faképnél hagy, én meg felhagytam a kísérletezéssel. Nem hibáztatom, béna könyv.Nem jött be, ennyi.
Elmondta, hogy lát javulást Zalán viselkedésében, megismeri, olykor már egy félmosolyt is lenyom neki, szóval nyit a gyerek, fejlődik. Ami a továbbiakat illeti, abban nem tudott segíteni. Meg sem lepődtem már. Az ovinak hiába van pszichológusa, valahogy rejtélyes számomra, hogy kik azok, akik bejuthatnak hozzá. Szervez tehetség gondozó foglalkozásokat, fogalmam sincs, kinek. Réka nem jár hozzá, tehát bizonyára nem elég tehetséges, felkarolandó, bimbózó tálentum. Amennyiben terápiát igénylő gyerekről van szó, akkor meg csak annyit tehet a derék agyturkásznő, hogy a nevtanba irányít minket. Kérdem én, akkor MINEK VAN? Dísznek? Ahogy a logopédus. Pipa vagyok emiatt, komolyan. Zalán igényelne (szerintem) pszichológusi és logopédusi támogatást is, legalábbis nem ártana neki, rendelkezik is az ovi ilyen "felszereléssel", de én vigyem a gyerekem MUNKAIDŐBEN a nevtanba, ott hosszú távon is tudnak Zalánnal foglalkozni. Az oviban nem.
Gondolkodom azon, hogy beszélek az év végéig még Zalán óvó nénijeivel, hogy ezt valahogy magyarázzák már el nekem, mintha három éves lennék, ez hogy a bánatban van?
Ha kell beszélek az igazgatónővel is, úgyis "anyatársak" vagyunk a Napraforgó csoportban.
Egyelőre leálltunk mindennel. Gondoltam arra, hogy keresek egy magán pszichológust, aki foglalkozna vele. Heti egyszer kb. Nem tudom, lenne e értelme, talán igen, talán nem. Bejelentkezhetnék a nevtanba, logopédushoz, elvégre most már rendelkezünk írásos véleménnyel (nem tudom, mit ér). Erre hajlok egyébként, csak mire idáig eljutunk, vége lesz a tanévnek, bezár ott is a bazár. Akkor inkább szeptemberben újra kezdjük felkiáltással nem lenne egyszerűbb? Igazából nem tudom, tanácstalan vagyok egy kicsit. Ugyanúgy, ahogy pár hete, semmit nem haladtam előre.
Minek hordjam logopédushoz, ha alapvetően nem a beszédével van a gond. Hiszen közösségben nem is dadog. Legalábbis így hírlik. Akkor inkább legyen pszichológus? Vagy a kettő együtt ér igazán valamit? Hogy legyen? Legyen, legyen, legyen. Vagy hagyjam az egészet a francba, itt a nyár, járjunk sokat bandázni, gyerekek közé, kirándulni, nyaralni és kész. Pár hete egyébként itt tartottam, ebben állapodtam meg magammal átmenetileg. Mert kiderült, hogy Tibi pont ilyen gyerkőc volt kiscsoportban, mint Zalán most. Útálta az ovit, ahogy van, az óvó nőket, ahogy voltak...nem igen állt szóba felnőttekkel. Szóval mondhatni, a mi családunkban szinte normális így viselkedni. Az alma nem esett messze a fájától, ennyi. Ettől függetlenül arra jutottunk Tibivel, hogy támogatást azért nem árt adni Zalánnak, hiszen nálunk jobban senki nem tudja, milyen félénk gyereknek lenni, milyen így felnőni. Nem egy előnyös állapot. Ehhez jön még az akadozó beszéd....Szóval így állunk. Van még pár hetem kitalálni, mi lenne a legjobb, aztán óhatatlanul eldől magától is, hogyan hogyan is lesz....
