Mennyi még?

Hétvégéről …. Hát ez nem volt valami marha pihentető. Még egy hónap és két nap és jövök szabadságra. Na de addig mi minden lesz még itt – mindent egybevetve -, hát belegondolni is fárasztó. Sőt, bele sem gondolok, mindig csak egy hetet nézek előre, nehogy sokkot kapjak. 

Pénteken délután Réka egyedül jött haza a suliból, éppen mentem volna érte, amikor hallottam, hogy valaki hangosan énekel a lépcsőházban….Azt hittem, a szomszéd kislány az, de egyszer csak felbukkant a lépcsőn a Nő, a Réka, szűk nadrágban, fekete csizmában, kötött, csíkos ruhában, hátán a táskájával….Nem győzöm nyugtázni, hogy mekkora már (152-es ruhákat hord). Amikor kigyönyörködtem magam benne és elmesélte, amit akart én belevágtam egy maratoni vasalásba, közben a Terápia különböző évadainak egy-egy epizódját néztem, ami fellelhető a neten….Nem lettem függő, de egész jó. Mondjuk, sok vidám dolog ebben sincs, nem is tudom, viszont érdekes. Vasalni klassz volt rá, az biztos. Vacsorával nem kellett foglalkozni, mert mire hazaestem már nagyon éhes voltam és főztem virslit a friss kenyérhez, este pedig jött a névnapi kedvenc görög kaja a görög étteremből a gyerekeknek .

Szombaton reggel kisuvickoltam a lakást, amíg Tibi elvágtatott dolgozni. A gyerekek még vagy szundikáltak vagy játszottak. Eszükbe sem jutott tanulni (annyira lelkiismeretes és szorgalmas banda…..), nekem meg könnyebb volt rájuk hagyni…. pedig egyre nagyobb teher velük tanulni, sokszor nyűgös leszek tőle. Kora délután átsétáltunk a – remélhetőleg – új otthonunkba, hogy vegyünk rá meg egy alapos pillantást. Hát remélem melegen, hogy ebből már biztosan lesz lakásvásárlás,mert nagyon fájna innen visszavonulót fújni, akárhogy mondogatnom magamnak, hogy még nem 100% a bizonyosság, hogy meg tudjuk venni. …

A tulaj válaszolt pár kérdésünkre, aztán a kulcsokat nálunk hagyva felfedezhettük a zugokat. Bőven van mit. Végül annyira átfagytam, hogy az kergetett haza. A lakás üres és fűtetlen. Mivel a gyerekek felmásztak a padlásra az apjuk után, ahol legalább 20 év pora halmozódik, így otthon első dolgunk az volt, hogy végrehajtsunk egy röpke kis ruhacserét. Aztán Aldiztunk, mamánál macskáztunk, illetve Rékát felköszöntötték neve napján a rokonok, mama, keresztanyu és unokatesó. Este értünk haza, fél szemmel tévéztünk, nem is tudom, úgy eltelt az este.

Vasárnap Tibi délelőtt szintén dolgozott, majd mire hazaért, rendet raktam a gyerekek szekrényeiben, elpakoltam a vasalt ruhát, elkészült a rakott krumpli ebédre. Annak ellenére, hogy mennyit dolgoztam a kéglin összesen a hétvégén, ebből kevés látszott hétfő hajnalban, mit ne mondjak…..sebaj!

Rékáék felelnek ma a kein/ein kérdéskörből németből, szóval azt teszteltem, hogy megy e neki, de mivel ez úgyis a szókincsén múlik és hogy rémlik e neki, melyik főnév milyen nemű, hát inkább a szótárt bogarásztuk. Matekból doga kedden, már megint, pedig pont eg y hete írtak. Van egy olyan érzésem, hogy újabb egy hét múlva TZ….idén még olyan nem volt. Mást nem tanultunk. Kaptam egy gyors lefolyású dührohamot, mert nem találtam a Kincskeresős jegyzeteimet, amiben kiírtam az ismeretlen szavakat Réka helyett, mert ő állítólag minden tud….azért két oldalnyi szóval legalább megfogtam. Mindegy, majd meglesz. Utána lakógyűlést tartottunk, mert ugye elvileg eladtuk a lakást, új lakó lesz, meg kellett beszélni, hogy akkor hogy is lesz felosztva a kert és melléképületei? Remélem, lesz egyezés, este 11-ig ezt szerkesztgettük, hogy mindenkinek egyforma legyen nagyjából a területe. Eddig ez nem érdekelt senkit, de ha „idegen” lép a képbe, érdemes rendezni.

Tévében ment még a Star Wars, de a legvégét nem vártuk meg, Anakin kinyiffanása (félig) és Padma agóniája sem hiányzott, láttuk már többször, úgyhogy fogtuk magunkat és eltettük magunkat holnapra. Zalán még átugrott közénk az ágyba, így az éjszakát úgy töltöttem, hogy fél éjszaka Zalán a csípőmre hajította az egyik sonkáját (elég vékonyka sonka)….Hajnalban átpártolt az apjához, azt passzírozta a falhoz. Hát így telt. Még öt hét és szabi. Vagy ezt már mondtam?

Ezt írtam korábban:

Tegnap szóltam Tibinek, hogy vegyen Rékának virágot a neve napjára. Az ajándékot már megkapta öt évre előre minden ünnepre, de hát a névnap az névnap, örömet okozni meg jó. Este vacsora után elengedtem egy kis mondatocskát a levegőbe, hogy „Vettél virágot? Nem baj, ha elfelejtetted….” Mire Tibi kihúzta magát, hogy igenis vett virágot. Na és hol van? Hát a csomagtartóban, az autóban. Ugye nem gerberát vettél? Nem…..olyan….margarétaszerűséget. Szóval gerberát vett, pedig alapvetően nem szeretem annyira a gerberát (a szegfűt meg pláne) de azért megenyhültem, amikor két óra múlva előhozta az autó hidegéből és sötétjéből, mert pofás kis csokrot vett. 

Este összeütöttem egy kis csokik kekszet…gondoltam rá, hogy küldök az osztálynak (4b), Isten bizony átfutott az agyamon, de végül arra jutottam, hogy mire a banda (Réka és Zalán) befejezi a dézsmálást, már érdemben nem beszélhetünk jelentős mennyiségű kekszről, úgyhogy inkább magunknak sütöttem….

Szóval éljenek a Rékák, a gyönyörű és okos Rékák….Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy Réka születése előtt néztük buzgón a tévében a Társulat című műsort (István , a király válogató) és hogy ott mennyi tehetség volt….Végül nem is számított, ki milyen szerepet kapott, mert valamilyen formában a többségük a pályán maradt (azt hiszem). Ezzel nem azt akarom mondani, hogy azért lett Réka Réka, mert Koppány lánya is Réka volt….mert nem. De azért ez olyan ünnepélyes beharangozója volt a mi drága Rékánknak. Egyszerűen ez a név tetszett nekünk abban az idősávban a legjobban. Illetve még az Emese, de aztán mégsem Emese lett a nő, ami így utólag jó döntés volt. Lehetett volna még Kinga (Zita) is, ám mivel csak egy lányunk született, ez is talonban maradt. Réka, Réka, Réka….Ahogy Zalán mondaná, Réka, Réka, Réka, hátán ül egy béka….

Réka csodálatos, Réka varázslatos. Sokoldalú, bátor és okos. Vív, fuvolázik, mindig meglep rajzaival. Most éppen ügyvédnek készül (látszik, hogy mostanában sokat rángatjuk ilyen helyekre). És olyan nagy már….Főleg Tibi sírja vissza a pici Rékát, én mindig annak örülök, hogy nem nagyobb, mint amennyi, nem egy nappal sem, mert holnap megint úgyis egy nappal idősebb lesz….

Éljenek a Rékák, éljen a mi Rékánk, imádjuk, kimondhatatlanul…..