Már éppen belenyugodtam volna megnyugodtam volna, hogy a körülményekhez és a helyzethez képest minden nagyjából szép és jó óvodailag, amikor megint történt valami.
Azt elfogadtam, mert nem volt/nincs választásom, hogy talán ebben az életben én már soha nem fogok olyan óvó nőt kifogni (azaz a gyerekeim), akik nekem nagyon szimpatikusak és mind szakmailag, mind emberileg megemelem előttük a kalapom. Vagy legalább elismeréssel nyugtáznám a fáradozásukat csemetém körül. Ismerek ilyet egyet-kettőt, de egyik sem Réka óvónénije. Sajnos.
Ami még rosszabb, a rendszer sem tetszik, ez a "mindenki-azt-csinál-amit-akar" és "van-foglalkozás-de-csak-ha-van-hozzá-kedve-a-gyereknek" nekem egyáltalán nem jön be. Ma is arra toppantunk be az oviba, hogy óvó néni furulyázik a pihe-puha sarokban (ez amolyan kötelező eleme a csoportszobának matracokkal, plédekkel, párnákkal), énekel karácsonyi dalokat, hallgatja kb. 5 gyerek, másik 20 meg játszik vígan a ricsajos csoportszobában, oda se' hederítve. Nekem ettől égnek áll a hajam.
Sokszor gondolom, hogy bennem van a hiba. Én akarok sokat. Pedig ha átgondolom, -rágom a dolgokat mindig arra a végkövetkeztetésre jutok, hogy nem. Óvoda váltáskor nem vágytam másra, csak hogy Réka jól érezze magát, szívesen járjon oda, sok boldog élményben legyen része, barátokat szerezzen, ügyesedjen, okosodjon. Ebben mondjuk, nincs is hiba, szóval a lényeg az teljesült. De közben nyilván azt is elvártam ettől az óvodától is, mint mindegyiktől, hogy sokat kreatívkodjanak (jóval többet, mint itt), rengeteg verset és dalt tanuljanak (jóval többet, mint itt), megemlékezzenek kellőképpen ünnepeinkről (közepes a teljesítményük), tiszta, rendezett környezetben töltsék a napjukat (ide pipa) és kedves, szerető óvónénijeik legyenek (kérdőjelek, kérdőjelek).
Emlékszem, amikor szóba jött egyszer a játszótéren, másfél éve, hogy intézményt váltunk, oda szólt nekem egy anyuka, hogy mikor értik már meg a szülők, hogy óvónőt kell választani és nem óvodát váltogatni?!....Akkor nem értettem, mit mond, elsősorban azért mert elvileg óvó nőt nem lehet választani mifelénk. (elvileg, mondom, mert mégiscsak kialakul egyfajta elit csoport minden évfolyamban....de hivatalosan nincs olyan, hogy én X óvónénihez íratom be a lányom.) Ugyanakkor igaza volt, hogy mindennek a kulcsa az óvó nő. Létezik rossz óvodában jó óvónő és tőle máris jó óvoda lesz az intézmény annak, aki hozzá jár. És van jó óvodában rossz vagy közepes óvónő, aki bármilyen hiperszuper intézményt lehúz magával mélyebbre. Szóval az óvó nő tényleg kulcs az egészben.
És hogy a lényegre térjek, mi az aktuális problémám?
Egyik anyuka (M.) állított meg a minap az ovi lépcsőházban, hogy izé.... mit tudok, igaz e, hogy az Ed. óvónéni veri a gyerekeket. Hirtelen köpni-nyelni sem tudtam, végül kiböktem, hogy nem hiszem, dehogy.....vagyis....remélem, nem.... Azt tudom, hogy van néhány finoman szólva is nehezen kezelhető gyerek a csoportban, legalább kettő egészen biztosan (és ebből egy "extrém gáz", hogy úgy mondjam....)....De hogy óvónéni konkrétan verné őket, azt nem tudom elképzelni.
M. Anyuka folytatta, hogy pedig az ő fia rendszeresen úgy megy haza, hogy Ed. óvónéni megint megütötte ezt és azt a fiút (mindig ugyanazt). Ő sem akarja elhinni, de valamiért csak ezt mondja a gyerek. A másik gondja, hogy a kisfia semmit nem mesél az óvodai életről, amit szintén negatívumként értékel ő otthon. Hm, hát igen, Réka sem egy szószátyár, de azt sem mondanám, hogy hírzárlat van ovis ügyekben. Mindig tudom, mikor van torta, kinek a szülinapját ünnepelték, merre jártak, tetszett e neki és társai...Arról is beszámol, mit kell másnapra vinni az oviba és el is hiszem neki. :)
Ugyanennek a napnak a délutánján PaffKata szüleivel vetett össze a jósorsom az ovi udvarán. Anélkül, hogy totálisan kibeszéltem volna M. anyukát, seperc alatt letaglózott PaffKataApu azon mondata, miszerint Kata is arról szokott beszámolni, hogy Ed. óvónéninek el szokott járni a keze. Ők azonban ezt nem veszik komolyan, elvégre miért is bántaná a gyerekeket?? Nem szóltam semmit, csak álltam ott a hinta mellett és nem akartam hinni a fülemnek.
Azon túl voltam, hogy elfogadtam, van az óvónéniknek egy stílusuk. Sokszor nem az óvodába való, sokszor egyáltalán nem úgy kellene kezelniük bizonyos helyzeteket, olykor bicska nyitogató, ahogy oda szólnak egy-egy gyereknek. Gondolom, Rékához is, csak ha mellette állok, talán veszik a fáradtságot és mézes-mázosabb hangszínt csiszolnak maguknak valahonnan. Réka múltkor mesélte, hogy kiabált vele az óvónéni, mert ebéd után nem aludt el. Gondolom, miután nyugtatólag párszor ráordított az óvónő, mély és nyugodt álomba szunnyadt....hát persze.
Azt is elfogadtam, próbálom megérteni, hogy ha fél ötig dolgoznak, ne várjam el tőlük, hogy fél öt után egy perccel még a saját csoportszobájukban van Réka az óvónénivel. Munkaidő ha letelt, hát letelt.
Azzal sem tudok mit csinálni, hogy a Kata-Réka szétválasztó projekt óvónői érdeklődés hiányában egyáltalán nem történik meg. Elfogadtam, hogy "majd az idő megoldja" E. óvónéni hozzáállása, de csak azért, mert Réka nem egyfolytában a Katával csinálja a nagy büdös semmit az óvodában. És a Difer teszt eredménye is megnyugtató volt, mint ahogy tudtam, hogy az lesz.
De hogy tényleg kezet emeljenek az egyik fiúra...., még ha az extrém kezelhetetlen eset is....tényleg fejbe kólintott. Márpedig ha két gyerkőc egymástól függetlenül mesél ilyesmit otthon, ott bizony van a dolognak igazságtartalma. És ez azért szerintem túl megy egy határon.
Aztán, amikor már azt hittem, nem lepődhetek meg jobban, PaffKataAnyu folytatta. Annyira nagyon örülnek, az óvónéni (a verős) olyan kedves mostanában, sokat dicséri a Katát, hogy milyen ügyes, milyen szépen mondja a verseket, énekli a dalokat....olyan jól kiegészítik egymás Rékával.....Ugyanarról a Katáról beszélt, akivel kapcsolatban nekem mindig azt mondja az óvónők valamelyike, hogy nagyon le van maradva, lehúzza Rékát a saját szintjére és hogy brrrr......Rékának messze el kellene kerülnie őt.
Hát komolyan......!
