Réka Finomságot eszik. Így nagybetűvel és mély áhítattal, ez utóbbit kéretik hozzá képzelni. A Finomság ezúttal Kinder tejszeletet jelent, de ért Rékám alatta túró rudit, pilóta kekszet, csokis kekszet, köles golyót, fagyit, anyafőzte pudingot, home-made túrókrémet egyaránt. Zalán rázizzen a Kinder szeletre, persze Réka nem ad neki egy falatot sem.
- Gyere ide, Zalán! - hívom az elkeseredetten ordító kispasit. - Én jószívű vagyok, adok az enyémből.
- Én is az vagyok, csak mohó! - vigyorog Réka a kanapéról.
***
Hétvégén istenien érezte magát Rékám Niki (15 éves gimis unokatesó) társaságában. Alig tudtuk hazaráncigálni. Bizsukat nézegettek, olvasgattak, beszélgettek, főzőcskéztek...Majdnem féltékeny lettem. Megbeszéltük, hogy a következő hétvégén Nikiéknél aludhat a leányzó. Réka nagyon lelkes volt jó darabig...csak aztán ugye...elkezdődött az óvoda.
- Réka, szeretnél szombat este Nikiéknél aludni? - kérdezem hazafelé jövet az oviból.
- Nem. - jön a váratlan válasz zordan.
- ????
- Szeretnék néha otthon is lenni.
Szegényárvaédeskicsikém...
***
Este virslit kér vacsorára a leányka. Már lobog mind a 4 pár a lábasban, amikor rádöbbenek, hogy ajajjj....nincs itthon ketchup. Van viszont kukorica, így kavarok egy nagyon gyors és egyszerű salátát.
- Tehetek bele majonézt, ugye? - mutatok a tálkában alakuló kulimászra.
- Majom nééééz? - vigyorog Réka. Ez egy régi poénja, de úgy tűnik nem rest leporolni.
- Majonéz.
- Majomméz?
- Majonéz.
- Jajonéz?
- Majonéz.
- Szóval majoméz?
- Még mindig majonéz.
Öt perc múlva kb.....minden önfényezés nélkül, le a kalappal a türelmem előtt:
- Oké, majomméz, majomméz, majomméz. Imádom!- kacag a beste Zalánnal kórusban.
***
Mostanában Zalán kiköveteli, hogy olykor csak vele foglalkozzak. Ellentmondást nem tűrően az ölembe ül, hoz rögtön 3 könyvet is, amit muszáj végigbogarásznunk együtt. Réka ezen változást nem viseli túl jól. Minap 3 Chuggington epizód megnézése után nem engedélyeztem több mesét tévében, mire Réka felcsattant.
- Velem sosem játszol, engem már nem is szeretsz!
Fájt ám! Nagyon. Ilyet még sohasem ejtett ki a száján, pedig bő 15 hónapja tesó van a háznál.
Talán kellett volna, de nem mondtam neki semmi különöset. Megöleltem, megszeretgettem, aztán egyik csemete az egyik térdemen, másik csemete a másikon, mondókáztunk egy jót, amíg meg nem nyugodtak a kedélyek.
***
Egyik kánikulai estén egy-egy pohár citromos sörben kerestünk felüdülést Apával. Réka kért belőle, de nem kapott, még egy pici kortyocskát sem. Pedig érvei voltak ám!
- Én már nagylány vagyok, igazán nagylány, ihatok sört, nézd mekkora vagyok, milyen hosszú lábam van!
***
Meggylevest kanalaz némi bizalmatlansággal.
- Anya, ebben semmi más nincs, csak meggy???
- Hát tudod...ez meggyleves, szívem......Mit szeretnél, mi legyen még benne?
- Krumpli....vagy hús....- motyogja Réka és csüggedten kavar tovább....
***
Délután boldogan ugrik a nyakamba, amikor 4 óra körül érte megyek az oviba.
- Anya, megettem a vajas kenyeret. - villan rám a szeme. (Életében még nem evett egy falat vajas kenyeret sem. )
- Tényleg? - próbálom leplezni meglepetésemet.
- Igen, nagyon finom ám a vaj!
- Nem mondod!
- De, én szeretem a vajat. - majd kijavítja magát. - Az OVIS vajat azt szeretem.... -
Na...nesze neked bio vaj, Lurpak és társai.
***
Hétvégén istenien érezte magát Rékám Niki (15 éves gimis unokatesó) társaságában. Alig tudtuk hazaráncigálni. Bizsukat nézegettek, olvasgattak, beszélgettek, főzőcskéztek...Majdnem féltékeny lettem. Megbeszéltük, hogy a következő hétvégén Nikiéknél aludhat a leányzó. Réka nagyon lelkes volt jó darabig...csak aztán ugye...elkezdődött az óvoda.
- Réka, szeretnél szombat este Nikiéknél aludni? - kérdezem hazafelé jövet az oviból.
- Nem. - jön a váratlan válasz zordan.
- ????
- Szeretnék néha otthon is lenni.
Szegényárvaédeskicsikém...
***
Este virslit kér vacsorára a leányka. Már lobog mind a 4 pár a lábasban, amikor rádöbbenek, hogy ajajjj....nincs itthon ketchup. Van viszont kukorica, így kavarok egy nagyon gyors és egyszerű salátát.
- Tehetek bele majonézt, ugye? - mutatok a tálkában alakuló kulimászra.
- Majom nééééz? - vigyorog Réka. Ez egy régi poénja, de úgy tűnik nem rest leporolni.
- Majonéz.
- Majomméz?
- Majonéz.
- Jajonéz?
- Majonéz.
- Szóval majoméz?
- Még mindig majonéz.
Öt perc múlva kb.....minden önfényezés nélkül, le a kalappal a türelmem előtt:
- Oké, majomméz, majomméz, majomméz. Imádom!- kacag a beste Zalánnal kórusban.
***
Mostanában Zalán kiköveteli, hogy olykor csak vele foglalkozzak. Ellentmondást nem tűrően az ölembe ül, hoz rögtön 3 könyvet is, amit muszáj végigbogarásznunk együtt. Réka ezen változást nem viseli túl jól. Minap 3 Chuggington epizód megnézése után nem engedélyeztem több mesét tévében, mire Réka felcsattant.
- Velem sosem játszol, engem már nem is szeretsz!
Fájt ám! Nagyon. Ilyet még sohasem ejtett ki a száján, pedig bő 15 hónapja tesó van a háznál.
Talán kellett volna, de nem mondtam neki semmi különöset. Megöleltem, megszeretgettem, aztán egyik csemete az egyik térdemen, másik csemete a másikon, mondókáztunk egy jót, amíg meg nem nyugodtak a kedélyek.
***
Egyik kánikulai estén egy-egy pohár citromos sörben kerestünk felüdülést Apával. Réka kért belőle, de nem kapott, még egy pici kortyocskát sem. Pedig érvei voltak ám!
- Én már nagylány vagyok, igazán nagylány, ihatok sört, nézd mekkora vagyok, milyen hosszú lábam van!
***
Meggylevest kanalaz némi bizalmatlansággal.
- Anya, ebben semmi más nincs, csak meggy???
- Hát tudod...ez meggyleves, szívem......Mit szeretnél, mi legyen még benne?
- Krumpli....vagy hús....- motyogja Réka és csüggedten kavar tovább....
***
Délután boldogan ugrik a nyakamba, amikor 4 óra körül érte megyek az oviba.
- Anya, megettem a vajas kenyeret. - villan rám a szeme. (Életében még nem evett egy falat vajas kenyeret sem. )
- Tényleg? - próbálom leplezni meglepetésemet.
- Igen, nagyon finom ám a vaj!
- Nem mondod!
- De, én szeretem a vajat. - majd kijavítja magát. - Az OVIS vajat azt szeretem.... -
Na...nesze neked bio vaj, Lurpak és társai.
