A Szilveszter nem az én ünnepem, egyáltalán nem. Ezen a napon általában még annyi kedvem sincs jókedvűen bulizni, mint amennyi egyébként lenne (minimális). Ami azt illeti, vigyorogni, őszintén nevetni is ritkán tudok. Ehelyett gyanakodva pislogok jobbra és balra, hogy vajon mit hoz az új év és milyen frankó is volt a régi (persze, mert azt, légyen az jó vagy nem annyira jó már legalább ismertjük oda-vissza).
Délelőtt begyúrtam egy jó adag pogácsát, majd elnyúltam a kanapén egy finom gyapjútakaró társaságában. Mivel a gyerekek más programot találtak maguknak Apával, hát Mentalistát néztem. 5 részt - ha jól számoltam - egymás után. Hatodik évad, a legizgalmasabb részek. Mondhatom, remek volt. Egyenesen szuperjó! Háttérvilágításként ott volt a karácsonyfa, béke volt és nyugalom (leszámítva az igazi Red John-t a képernyőn). Teljesen kikapcsolt. Azt is elfelejtettem hat óra tájban, hogy nekem még pogácsát is kellene sütnöm a nem túl távoli jövőben. Simon Baker-től picit megbabonázva kitántorogtam a konyhába (nem ittam akkor még) és szembesültem a konyharuha alatt pihenő tésztával.
A gyerekek segítettek szorgosan, így hamarosan 3 tepsi pogácsa is kisült. Ebből az elsőt szinte azonnal eltűntettük, hogy aztán az est hátralevő részében többnyire ezt a pogit emésszük. Hiába volt itthon lencse, rántott hús, tiramisu és virsli dögivel, csak punnyadtunk és nyögtünk a kanapén, olykor benyomtunk még egy pogácsát.....
Az éjfélről tulajdonképpen lemaradtunk, éjfél után pár másodperccel Réka még javában ugrándozott a gyerek pezsgővel a kezében mellettem. Talán hiba volt kinyitni az üveget, ki tudja, mindenesetre az üveg önálló életre kelt, kiugrott Tibi kezéből és időbe telt míg a dugótlan almalevet/pezsgőt előhalászta az asztal alól. Amíg Tibi a poharakat töltötte, leteremtette Rékát, mire Zalán izgalmában felborította a saját poharát, aminek tartalma drámai módon végig ömlött az asztalon. Tibi még mindig Rékának osztotta az ívet, én belefogtam, hogy Zalánt elmarasztalom a pohárborogatásért.....amikor mindketten elkezdtek szívfacsaróan sírni az új év első perceiben, gyorsan megvigasztaltam őket. Ez az év is jól kezdődött....
Már majdnem koccintottunk, amikor a tűzijáték elkezdődött hol egyik, hol másik irányban. Mivel a gyerekek tűzijáték függők, hát eldobtak kapát és kaszát Apával együtt, a konyha felé rohantak. Erre ott maradtam egyedül a nappaliban, pislogtam a tévére, szemeztem a pezsgős poharammal, majd végig hallgattam a közt. elnök idei beszédét. Csöndben arra gondoltam, hogy Istenem, csak olyan évünk legyen mint a 2013, többet én nem is kérek....
2 órakor lefeküdtünk, fél 3-kor, néhány kör "gyorsposta" játék után mi felnőttek elaludtunk, mint a bunda. Gondolom, utána a gyerekek sem húzták ébren sokáig a sötétben....
...
..
.
Ui: Az lemaradt, hogy a Szilveszter előtti utolsó munkanapon, vagyis amikor még nyitva volt az uszoda, tettünk egy év végi látogatást Gyuri bácsihoz is. Magunktól nem biztos, hogy összeszedjük magunkat, de hirdette facebook-ilag, mely napokon lesz a héten edzés, mielőtt jövő héten vissza állna a régi rend. Végül egyedül nekünk jutott eszünkbe medence közelébe menni (persze leszámítva a szakosztályosokat), úgyhogy Réka kapott egy magán órát, ha nem is 60 percben, az talán sok lett volna a jóból, de bő 45 percben.
Azt szeretem a legjobban Rékában (úszás kapcsán), hogy ha valami utasítást kap Gyuritól, azt szinte rögtön meg tudja valósítani. Mellúszásnál pl. kérte, hogy hosszú legyen a siklási fázis (vagymi...), mire Réka tette a dolgát és még szebben úszott, mint azelőtt. Semmit nem felejtett, pedig bő 1 hónap kiesett neki a sok nyavalya miatt....
Réka nagyon élvezte, hogy újra vízben lehet, kérdezte is, hogy mikor megyünk legközelebb??? Újév után, másodikán, ahogy újból kinyitott az uszoda, máris ott volt a helyünk a tanmedencénél. Mivel Apa ráért valami hihetetlen és valószínűtlen módon, együtt ment a család, Zalán is csobbant Tibivel. Új anyag volt Réka számára a fejes a mélyvízbe....hosszan noszogatás után végül dobott egy hatalmas hasast...bár egész jó fejeseket szokott már produkálni. A mélyvíz és Réka gyorsúszása még nem kebelbarátok, de majd szűnik a majré, rutin dolga az egész, mellúszásnál is így volt.
Szóval klassz keretbe foglalta az úszás az "év váltás", ott fejeztük be és ott kezdtük. Ez vajon mit jelenthet? :)
...
..
.
Ui: Az lemaradt, hogy a Szilveszter előtti utolsó munkanapon, vagyis amikor még nyitva volt az uszoda, tettünk egy év végi látogatást Gyuri bácsihoz is. Magunktól nem biztos, hogy összeszedjük magunkat, de hirdette facebook-ilag, mely napokon lesz a héten edzés, mielőtt jövő héten vissza állna a régi rend. Végül egyedül nekünk jutott eszünkbe medence közelébe menni (persze leszámítva a szakosztályosokat), úgyhogy Réka kapott egy magán órát, ha nem is 60 percben, az talán sok lett volna a jóból, de bő 45 percben.
Azt szeretem a legjobban Rékában (úszás kapcsán), hogy ha valami utasítást kap Gyuritól, azt szinte rögtön meg tudja valósítani. Mellúszásnál pl. kérte, hogy hosszú legyen a siklási fázis (vagymi...), mire Réka tette a dolgát és még szebben úszott, mint azelőtt. Semmit nem felejtett, pedig bő 1 hónap kiesett neki a sok nyavalya miatt....
Réka nagyon élvezte, hogy újra vízben lehet, kérdezte is, hogy mikor megyünk legközelebb??? Újév után, másodikán, ahogy újból kinyitott az uszoda, máris ott volt a helyünk a tanmedencénél. Mivel Apa ráért valami hihetetlen és valószínűtlen módon, együtt ment a család, Zalán is csobbant Tibivel. Új anyag volt Réka számára a fejes a mélyvízbe....hosszan noszogatás után végül dobott egy hatalmas hasast...bár egész jó fejeseket szokott már produkálni. A mélyvíz és Réka gyorsúszása még nem kebelbarátok, de majd szűnik a majré, rutin dolga az egész, mellúszásnál is így volt.
Szóval klassz keretbe foglalta az úszás az "év váltás", ott fejeztük be és ott kezdtük. Ez vajon mit jelenthet? :)
