Egyhangú hétvége

 Erről a hétvégéről sok jót nem lehet elmondani, gyakorlatilag végigtanultuk....Nagyon-nagyon nem volt hozzá kedvem, mert tudtam, hogy semmi másra nem lesz idő és nem szeretem az ilyen hétvégéket. Az ilyenek után pihentetőnek tűnik a hétfő és észrevétlen a hétvége....

Ennek ellenére a péntek délután és este mindig jó hangulatban telik, mert gyakorlatilag az az egyetlen hétköznap este, amikor nem kell a leckével foglalkozni. Tibi estig dolgozott, szóval annyira kirobbantó pénteken sem volt a hangulatunk. Ahogy szoktam, pénteken rendbe tettem a konyhát, ami esetleg picit elszaladt az elmúlt két napban, majd mexikói taco-t készítettem vacsira, mert az gyors és egyszerű. Rájöttem egyébként, amire eddig nem, hogy a mexikói chilis bab zacskós por titka a római köményben áll és bukik. Ez az egyetlen por, amit használok, minden mást megfőzök maggi és knorr nélkül, viszont ezt nem tudom reprodukálni. Vagy hát szerintem eddig, mert kellő mennyiségű római kömény elvileg megoldja a "porhiányt"is. 

Szóval taco készült, találtam a hűtőben avokádót, amit még Réka vett pár hete szerintem. Elvileg avokádós piritóst szeretett volna enni, de rájött, hogy ha csak rászeleteli a kenyérre, az neki annyira nem jön be....Így lett viszont guakamole is a taco-hoz, ami nagyon-nagyon finom lett. Eszembe is jutott egy cseh barátnőm a régmúltból, aki mesélte, hogy pár hónapot élt Mexikóban és folyton betegre ette magát taco-val.....Egy kis törékeny, vékony szőke lány és a sok-sok taco, még a gondolat is vicces volt. 

A szombat reggel sem kezdődött jobban, mert eszembe jutott, hogy hazahozták a gyerekek a félévi értesítőt.....és hát nem tudom eldönteni, hogy melyik szomorított el jobban, a Zaláné vagy a Rékáé. Rékáé nem tragédia, de nála magasabb is a mérce. Szóval ha nagyon hangulatba jövök, azon is tudtam volna bőgni egy sort. Mindegy, gyorsan aláírtam és látni sem bírtam. Remélem, az év végére szebbek lesznek a jegyek...Zaláné láttán meg rögtön az jutott eszembe, hogy fussunk a német kéttanról, de fürgén ám, fussunk, amíg még nincs fizika, kémia, mert a tempó már így is szinte elviselhetetlen, a jegyek meg csak rosszabbak. Sima általánosban szeretném látni, ahol a vitt pontok várhatóan némileg magasabbak lehetnek, bár nyilván nem sokkal...Viszont Zalán nem akar menni és úgy érzem, hogy Tibi sem igazán, én meg csak feleslegesnek érzem a szenvedést és ezt a rengeteg tanulást....

Szombaton 6 körül abbahagytuk a tanulást végre, kb. ebéd után kezdtük....Hosszú idő után elmentünk a "rétre", ahol az üzletközpont van. Furán sötét volt a parkolóban, aztán rájöttünk, hogy az áruházak homlokzatán nem vagy csak hiányosan ég a kivilágítás. Hogy véletlenül vagy spórolásból a villanyszámlán, nem tudom, de szokatlan volt. Volt egy olyat ötlete a város vezetésének, hogy 9 után kikapcsolja a közvilágítást, de szerencsére ezt hamar elvetették....nem annyira jó ötlet szerintem....

Megvettük, amit akartunk, majd este meglátogattuk anyósomat, elláttuk a sok cicát és Lizi kutyát kajával. A gyerekek már nem jönnek velünk a nagyszülőkhöz, csak szülői nyomásra - most ilyen nem volt - ami elszomorító valahol. Nem keresik a nagyszülők társaságát, sem anyuét, sem anyósomékét, sőt Zalán kifejezetten tart a nagyapjától, apósomtól. Nem egyszerű ember, a maga kis világában él, de rosszat nem akar. Már sokat gondolkodtam, hogy miért nem kötődnek a nagyszülőkhöz a gyerekek, de sokra nem jutottam. Talán, ha több időt töltenek el a mama, papa szárnyai alatt, más lenne a helyzet. Mivel anyu hamarosan nyolcvan éves, de anyósomék is nyolcvan éven felüliek, érdemes lenne a társaságukat keresni, amig lehet, de persze ezt a kamaszoknak hiába mondja az ember, hol értik, hol nem annyira.

Szombaton csirkepaprikást készítettem nokedlivel, ez az egyik kedvenc kajám...egyszerűen eteti magát, csak lapátolja az ember a kis tészta labdacsokat az isteni szószba megforgatva, hozzá a finom házi pipi....hát még uborkasaláta nélkül is megnyaltam utána a 10 ujjam...

Vasárnap reggel lángossal indítottuk, amiből a Kálci féle most nagyon menő nálunk. Összeállítom a tésztát, nem kell felfuttatni az élesztőt, dagasztom egy darabig, de csak amíg kedvem van. Fél órát szokott kelni a sütőben, letakarva, 30-40 fokon. Aztán nagyon olajos kézzel egy-egy lángosnyi tésztát kiszedek a tálból és azt a szintén olajos pulton / vágódeszkán (én a pulton szoktam simán) vékonyra lapítom. Így lesz pont olyan vagy még jobb is, mint a "strandos lángos". Zalán készítette hozzá a fokhagymás tejfölt, reszeltem a sajtot és remek reggeli vagy inkább nagyon korai ebéd lett belőle. Főztem ezzel párhuzamosan egy jó kis húslevest és mást ma nem is alkottam. Zalán, amíg a konyhában tettem-vettem, beáztatta a csípős paprikát a levesébe, ami aztán szemkönnyeztetően, brutálisan erős lett.... végül nem is tudta megenni, szedni kellett rá egy kis hígítást...Persze ő tagadta, dehogy is csípős...neeem.

Jövő heti menüm még nincsen, az a durva, hogy hihetetlen összegeket költünk kajára, de valahogy mégsincs tömve a hűtő....Bár a fagyasztó az igen. Valami ilyesmi lehetne:

lencsefőzelék, fasirtgolyók

lasagne

curry rizzsel

sült tarja, burgonyapüré, zöldsaláta 

pásztortarhonya

rakott krumpli

mákos tészta - nem tudom megszabadulni a máktól. Ettem egy isteni kuglófot, amelyben egész szemekben figyelt a mák, nem volt megdarálva, de sajnos receptet nem küldtek hozzá. 

Rékának ebédre rántott hús, sült csirkés tekercsek más-más fűszerekkel, melegszendvics - sajtos, sonkás. Délben lehetőség lenne ebédre elhagyni a gimit, de csak külön engedéllyel. Amúgy be vannak oda zárva, amíg az utolsó órának vége nincs. Talán már írtam erről. Mi még ebben a tanévben biztosan nem adunk erre engedélyt. Egyrészt nincs is ilyen igénye Rékának, nem görömböl ököllel az ajtón, kilépőt kérve. Van a gimi közelében több pékség, cukrászda, üzlet, pizzéria, halászcsárda, ahol tudna ebédelni olykor, ha nem is minden nap. 

Más téma, szomorú téma

Ami viszont nagyon nem jó, borzasztóan aggasztó, az a jelenlegi világpolitikai helyzet az orosz-ukrán háború kapcsán. Valahogy ahogy telik az idő, mintha fel sem fogná az ember, hogy mi folyik Ukrajnában, micsoda iszonyat az, ami a szomszédban megy. 

Most a legfrissebb hír, hogy egy NATO admirális nyilatkozta, hogy készen állunk az Oroszországgal való közvetlen konfrontációra. Hát nagyon örülök, hogy ő készen áll, de én speciel egyáltalán nem. Már az is éppen elég nagy baj, hogy Ukrajna kap harckocsikat köszönhetően a nagyszerű német kormánynak, nem is beszélve, hogy Ukrajnát gyakorlatilag az EU tartja lélegeztetőgépen, áramlanak az EU milliárdok és gondolom az USA dollárok is bően.... Ezzel csak tovább fokozza, húzza ezt a borzasztó háborút. Akárhogy nézem, gyakorlatilag meg fog tizedelődni egy egész ukrán generáció. Belegondolunk abba, hányan esnek el? Erről nem nagyon szoktak beszélni.  

Ráadásul Ukrajna nem fogja beérni harckocsikkal, a tengernyi pénzzel sem, vadászgépeket fog kérni, sokat, sokat, minél többet és ennek beláthatatlan következményei lehetnek....Kérdés, harcképes,  épkézláb  ukrán katona marad-e mire felszállhatnának a kapott vadászgépekkel oroszokat támadni. Ja, hogy nyerhetnénk is az oroszok ellen? Milyen áron, még ha lehetséges is lenne.

Szóval rettenetes ezt nézni, átélni, hogy a béke felé egyetlen lépést sem tesz senki nagyhatalom, aki ezt megtehetné és csak sodródunk sodródunk egy kiszélesedő háború felé...Szerintem nagyon sokan ezt végig sem gondolják. Élik a kis életüket, zsémbelnek, hogy nincs cukor vagy olaj a boltokban vagy milyen rohadt drága minden, ami teljesen igaz. Mi ennyit érzünk ebből a háborúból, a szomszédban meg már nem tudják hová temetni a halottakat. 

 

A hét közepén

 Különösebben eddig sem zavart a pedagógus sztrájk, joguk van hozzá, csinálják. Nekünk most nagyon jól jött, mert Zalán hiányzása miatt feltorlódtak a tanulnivalók elviselhetetlen szintre. Így a holnapi matek doga hétfőre tolódik, német civilből nem írtak szódogát, nem is feleltek - bár holnap még felelhetnek. Van idő a töri tz-vel foglalkozni, ami kedden esedékes. Persze ott a rengeteg-rengetek német anyag is....de azt napról napra csak fel tudjuk dolgozni. 

Réka nagyon jól érzi magát a nyelviskolában, max pontos felmérőket ír, remélem, lesz eredménye és egyenletes ütemben tud fejlődni most angolból is. Náluk is sztrájk van, a fizika, biosz és angol órák elmaradnak a héten többnyire. Hát emiatt sem vagyunk nagyon szomorúak.... Mondjuk a biosz tz nem tudom mikor lesz így kijavítva, ami ráadásul nem is kifejtős, akár én is kijavíthatnám...Nem baj, csak minél jobb eredménye legyen, ha egyszer le lesz pontozva. 

Jövő héten már február, jaj. 

Tegnap ismét vajas csirkét főztem, teljesen bele vagyok bolondulva az indiai konyhába. Nézegettem, dahl recepteket, szerintem az is ízlene nekünk nagyon. Nem tudom, eddig hogy bírtam koriander, római kömény és kurkuma nélkül. Valahogy mindig ugyanazok az ételek forognak a fejemben,  lasagne, bolognai, carbonara, borsófőzelés, oldalas, sült husi, sajtos gratin....stb...pedig jó lenne sokfélét főzni, változatosan, egészséges, házi alapanyagokból....de nem egyszerű. Holnap szerintem csirkét sütök valami zöldségágyon, előtte bepácolom a husit és hagymás krumplis ágyon ropogósra sütöm. 

Gyors hét ez most, holnap már csütörtök.

Ma érkezett a finn kamion az áruval, kaptunk egy kis reklámanyagot, közöttük egy gyönyörű széldzsekit, nőit. Hát nagy bánatomra kicsi. Feltételezték rólam, hogy 38-as méret vagyok, de ez ráadásul valami finn 38as lehet, mert akkor sem jött volna rám, amikor még tényleg 38-as méretű voltam. Azért pár dolgot megtartottam az ajándékok közül, egy fából faragott csészét, egy sapkát és egy szép törölközőt. Tollat sajnos nem küldtek, pedig az ő reklámtolluk az egyik legjobb. Csak éppen eddig nem találtam bele csere tollbetétet, ha kifogyna. 

Ma volt egy Teslás vendégünk is, (nem az első a történelemben, de ez most más volt)  mármint egy cégvezető, aki büszkélhedett 2 hónapja átvett, még német rendszámú Teslájával. Én nem is vettem észre , melyik lehet az a sok autó között, csak utólag említette  valaki, hogy egy olyan autó 40-50 millió Ft.... Pf, lestem nagyot, ennyit értek az autókhoz. Abban a hitben éltem, hogy már van Tesla 20 millió körüli összegért. Na mondjuk, az is rohadt sok pénz, de az autók ára is eléggé felment, nem csak a Tesla ilyen drága.

Volt ma kézimeccs is, de hagyjuk. Jobban szeretem, amikor ünnepelnek a fiúk. Az időkérésben Chema úgy ordított velük, hogy leesett az állam.

kérdezz-felelek

 1. Kedvenc blogod?

Valamikor a Bakka és Pepe blog volt, nagyon régen olvastam, követtem lelkesen. Akkoriban még talán csak Rékám volt.  Azóta sok kedves blog van, amiket követek.

2. Mi az első dolog, amit teszel, amikor hazaérsz a munkahelyedről? 

Megeszem a gyerekek maradék ebédjét. Most miért? 5 órára már nagyon éhes leszek. Igazából nem ez az első, a legelső, hogy fogadom a kutya boldog üdvözlését, csóvi-csóvi, simi-simi....Olyan jó érzés, hogy a kutya legalább örül nekem, amikor hazaérek. 

4. Mi az az 5-6 élelmiszer ami MINDIG van a hűtőtökben? 

Télen: füstölt kolbász, tej,  vaj, sajt, mustár, ketchup....(és még sok minden más)

5. Kedvenc sportág, amit művelni szeretsz?

Bringa, bringa és még bringa. Túrázni is szeretek az erdőben, csak az nem kifejezetten sport....

6. Kedvenc sportágod?

Foci, illetve minden olyan sportot szeretek nézni, amiben jók vagyunk. Nagyon tisztelem az élsportolókat.

7. Kutya vagy macska?

Egyértelműen kutya. Egész gyerekkoromban kutyát szerettem volna, de nem sikerült ezt az álmot valóságra váltani. Már felnőttként vettem egy spánielt és vittem haza a szüleim legnagyobb horrorjára. Persze megszerették, imádtál ők is a kutyámat, aki 14 évig boldogította őket. Igazából egy cicát is szeretnék ma már, mondjuk egy örökbefogadott cirmost, de talán túl sok lenne ő már nekünk. Az állattartás felelősség is és mi nem tudjuk senki másra bízni az állatkáinkat. Dió sem biztos, hogy örülne egy cicának, sőt.

8. Kedvenc könyv? 

Az Adrian Mole sorozat Sue Townsend tollából. 20 éve is ez volt. Igaz, 15 éve nem olvasok koránsem annyit, mint addig. 

9. Mi az amit legkevésbé tudsz elviselni más emberekben?

A ki nem kényszerített gonoszságot. Főleg, ha butasággal párosul.

10. Milyen a viszonyod a szomszédaiddal?

Igazából nem volt eddig semmilyen konfliktusunk, maximum az orrunk alatt morzsolunk el pár keresetlen szót, amikor valami nem tetszik (elénk parkolnak és úgy alig tudunk kiállni a kocsival). Nagyon nem vagyunk érzékenyek, jól megvagyunk mindenkivel. Még akár barátság is bimbózhat egyik másik korunkbelivel a környéken.

11. Sorolj fel 3 tervedet, álmodat!

Pont arról beszégettünk Tibivel a múltkor, hogy nekem nincsenek is álmaim....de tulajdonképpen szeretnék fogyni 10 kg-ot (lehetne 15 is), úgyhogy ha úgy vesszük, ez is egy álom. Szeretnék utazni, mondjuk egy körútra menni Japán és Ausztrália útbaejtésével. Korábban ez után sokkal jobban sóvárogtam, mint ma, érdekes. Álmom és elég valószínűtlen, hogy ebből lesz valami, hogy megtanulok franciául. 

12. Volt -e már katasztrófális nyaralásod, utazásod?

Szerencsére nem. A legelső közös nyaralásunk Tibivel Keszthelyen nem sikerült túl jól, mert nem volt strandidő egyáltalán. Pedig a szállodának saját strandja is volt. Egyszer merészkedtünk bele combközépig a vízbe, mire a sötétszürke égen egy óriási villám repesztett keresztül, úgyhogy egész gyorsan kigázoltunk belőle. Ennél rosszabb eddig szerencsére nem volt.

13. Kedvenc tantárgyad? Kedvenc érdeklődési kör? 

Történelem, töri, töri, töri forever. Belpolitika és külpolitika egyaránt. 

14. Kedvenc évszak? 

Ősz lenne, ha nem lennék érdekelt a tanévkezdésben. Így a nyár. Egy jó hűvös nyár.

15. Mi a legkorábbi élményed?

Anyukám integet a kórház ablakából. Nem mehettünk be, csak a kerítéstől integettünk és anyu elmutogatta apunak, hogy már meg is van műtve. Hát más világ volt. Emlékszem, hogy a két épületet összekötő folyosó üvegablakában ott állt. 2-3 éves lehettem. Ugyanekkor az időszakból egyébként több élményem is van, pl. hogy apám, aki 6-ra járt a gyárba dolgozni, előtte elvisz az oviba a sötét éjszakában és én olyan álmos voltam, hogy a hátán vitt át a szomszéd utcába.

200 éves

 

Tudtátok?

- Kölcsey Ferenc állítólag 1823.január 22-én készült el a magyar Himnusszal.

-  A költemény 1829-ben jelent meg először Kisfaludy Károly Aurora című folyóiratában. 

- Korábban Magyarországnak nem volt himnusza hivatalosan, helyette a katolikusok a Boldogasszony Anyánk / Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga kezdetű énekeket énekelték, míg a reformátusok a Tebenned bíztunk elejétől fogva zsoltárt

- Az eredeti verzió sokkal gyorsabb és pörgősebb volt, ám az évek során egyre szomorúbban és lassabban kezdék el énekelni az emberek, különösen a trianoni béke tragédiája után. 

- 1844 -ben írtak ki pályázatot a Himnusz megzenésítésére, melyet Erkel Ferenc nyert meg. Akkoriban Erkel a pesti Nemzeti Színház karmestere volt. 

- 1844-ben, immáron megzenésítve figyeltek fel igazán a Himnuszra. 

- Az útlevelünkben is megtalálható a Himnusz, a műanyag adatlapon dombornyomással látható a kézirat egy részlete

- Ha sportversenyeken nem az eredeti himnuszt hallod, ne csodálkozz! A megzenésített verzió két és fél perces, ami nem felelt meg NOB-nak (Nemzetközi Olimpiai Bizottság). Ezért éremátadó ünnepségeken a lerövidített, felgyorsított verziót hallhatjuk, amelynek a hangneme is más.

- A mi himnuszunk műfaja ima, fohász, így nem hasonlítható össze más országok himnuszával igazán. Már műfajából adódóan sem lehetne igazán pergő, diadalmas, harcias....

- A Himnusz eredeti kéziratát az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik. Az a kéziratcsomag, mely a Himnuszt is tartalmazta 1830-as évek végén eltűnt és több mint 100 év után került újra elő. 

- Rákósi Mátyás annak idején állítólag azt tervezte, hogy Illyés Gyulával új himnusz írat, de végül ebből nem lett semmi. Kodály Zoltánt is biztatták, hogy alkosson újat, de állítólag csak ennyit mondott: "Minek, jó a régi."

- A Himnuszt az 1989. évi XXXI. törvény iktatta a nemzeti jelképek sorába.  A 2012-as Alaptörvény kimondja, hogy "Magyarország himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével."

Egy évvel a felvételi után

 Végül a fiúk legyőzték tegnap a brazilokat, de bevallom, nem tudtam végignézni a meccset. Addig láttam, hogy a 4-5 gólos előnyből lefogytak 1 gólra és ott átnyomtam a Netflixre, ahol Jennifer Love-Hewitt háromgyerekes családanyaként szexmunkás lesz és ez egy idő után kiderül a férje számára is. 10 percenként azért visszakukkantottam, hogy megnyugodjak, még vezetünk, de nem bírom én ezt már idegekkel. Végül az utolsó két percet és az elemzéseket lekövettük, hurrá, hurrá, nyertünk. Ez nagyon kellett ahhoz, hogy esélyünk legyen továbbjutni. Rögtön utána a svéd-izland meccset is megnéztük, szerencsére a svédek legyőzték Izlandot, így továbbra is van esély, de még mindig több a kelleténél a "ha"...

Ma megírták a nyolcadikosok a felvételit. Azt hallottam, hogy a magyar könnyű volt, a matek nehéz, de olyasvalakitől hallottam, aki humános. Majd ha Zalán ír, akkor lesz a magyar is nehéz, és a matek is, mert ilyen a mi formánk. Egyébként ha visszagondolok Rékáéra, már nem is emlékszem, könnyű volt vagy nehéz, szerintem egyik sem. Vagy hát ahhoz képest, hogy az osztályban milyen eredmények születtek, lehet, hogy minkettő viszonylag könnyű lehetett. Mindegy is már. 

Ami a féléviket illeti, mindkét gyerkőc hagyott helyet javítani az év végéig, ez főleg Zalánnak lenne jó. Réka első gimis bizonyítványának remélhetőleg sok jelentősége nem lesz, mert éppen felszálló ágban van, így nem vagyok nagyon elégedetlen. Kevés jegyük is van, kémiából konkrétan kettő, fizikából három, ráadásul minden tartárgyból szinte becsúszott valaki gikszer, váratlan hiba, ami lehúzza annak a pár jegynek az átlagát. Remélem azt is, hogy az évvégi bizonyítványban több lesz ötös.....mostanában jó jegyek érkeznek. A legjobban mégis azt remélem, hogy jobban odateszi magát a gimi kihívásainak és belerakja azt a munkát, amit kell...Mivel németből csak négyes lett- nyelvvizsgával - ez a legjobb bizonyíték arra, hogy nem ad bele minden erőt a tanulmányaiba egyelőre...

Tegnap délután megmutatta az időjárás a téli arcát és órákon keresztül nagy pelyhekben hullott a hó. Persze nem maradt meg, csak a tetőkön és autók tetején, de legalább egy pici téli feelingje volt az egésznek. Annyire esett, hogy esernyővel baktattam haza. Szánkózás és hógolyózás nem lett belőle, sebaj!

Karmester

 

Lezáródtak a jegyek, vagy legalábbis Zalán megtette, amit megkövetelt a suli és lám, csütörtök reggelre egy csapásra kidőlt. Hőemelkedés, elesettség, piros torok. Habár, mire hazaértem délután, nagyon jó kedvében találtam. Talán csak mert nem nyúztam szögpercekkel, Toldival, százéves háborúval, a Hold minden létező tulajdonságával, a tulajdonnevek helyesírásával és még ki tudja, mi mindent tanulnak mostanság. Két hétig sem bírta. Mármint kórság nélkül. 

Velem nem tudom, mi volt ma, de már 10 órakor kedvem lett volna összegömbölyödni az íróasztalom alatt és szundikálni egyet, hiába ittam kávét is szokás szerint 11 körül, nem nagyon hatott. Úgy láttam, a fiúk is álmosak a lenti irodából, mert nem szoktak kávézni, de most feljöttek 1-2 csészényiért. Olyan nyűgös nap volt ez és bár elhatároztam, hogy hazajövök és főzök Zalánnak egy jó kis ragulevest, utána meg valami gyümölcsmártást, natur szeletet, sőt, akár egy mákoskiflit is süthetnék....ehhez képest hazavánszorogtam, ledőltem a kanapéra a kutyával és el is aludtam. Úgyhogy hotdog volt a vacsora, majd főzök holnap. 

Később vasalás közben néztem egy filmet a Netflixen. Az volt a lényege, hogy egy kislány a családja állítása szerint már 4 hónapja nem evett semmit, mert mennyei mannán élt szerinte. Egy nővért küldtek oda, hogy kiderítse, mi áll az eset mögött. Ki tudja, miért, de a tengentúlon volt csak elérhető szakember erre a célra. Hát, nem mondanám, hogy tetszett, de egyszer meg lehetett nézni. Az rendszeres, hogy ami csak nyomokban keresztény, az biztosan bigottan, eltorzítva, eltúlozva idiótaként van beállítva Netflixéknél és most is kb. ez volt a helyzet.

Réka újfent panaszkodott, hogy az egykori legjobb kebelbarátnője hetedik és nyolcadik osztályból nem köszön neki a buszon, bár egy járaton utaznak néhány megálló erejéig. Réka integet neki és köszön, de semmi, mintha soha nem ismerték volna egymást. Most erre mit lehet mondani? Nagyon sajnálom, hogy csalódik emberekben, de ez pont az a helyzet, amikor nem lepődtem meg túlzottan. Van az, amikor egyeseket el kell engedni az életünkből, nem? Kár, hogy nem 2 évvel ezelőtt dobta Rékát a kiscsaj. Mindegy, megtette akkor, amint nem volt rá szüksége, mert egy új közösségbe került. 

Holnap biosz tz, nagyon kíváncsi leszek az eredményre, mert azt nem lehet mondani, hogy rongyosra tanulta a jegyzeteit....de nem baj, legalább tisztul a kép, miből akar majd egyszer, a távoli jövőben emeltezni mondjuk a németen kívül? 

Jaj, ha már német. Tegnap voltak vendégeink egy osztrák fűrésztelepről. Elejtette korábban a főni, hogy majd beugranak, de nem részletezte különösebben, milyen szintű látogatók lesznek, csak hogy nem kell fordítani, mert hoznak tolmácsot. Hála Istennek amúgy, mert az osztrák németet nem is értem annyira, plusz mindenféle fadarab nevét sem tudom németül, szóval pergett volna rólam a jeges veríték és még vinnyoghattam is volna, hogy bocs, de passz, milyen szöveget nyomott a pasas, miért nem tud magyarul, ha ide jön? Érdekes volt amúgy, kiderült, hogy a tulaja  volt az egész gyárnak és a kijelölt trónörököse. Mondta is főni, hogy ha jobban belegondol ebbe, lehet meg is borotválkozik...Milyen menő lehet már, ha van egy egész gyárad, ami családi vállalkozás! 

Holnap péntek újra, ez egy egész gyors hét volt valahogy. Ja és holnap újra kézimeccs, ezúttal a brazilok ellen. Remélem, végre elkapják újra  a formájukat a fiúk és nagy örömet okoznak nekünk....

Itt a félév, áll a bál

 

Félévzárós kínjaink tegnap este a tetőfokára hágtak. Hát baromira nem hiányzott, kedvem lett volna nyüszíteni, mint egy szenvedő kutya....

Először Zalán önállóan tanult kb. hat óráig, mert volt egy kis dolgom, ami nem tűrt halasztást. Hatkor aztán a fejéhez kapott, hogy természetből felel, talán át kellene nézni. Nodemit? Nem volt egészen biztos benne, hogy mihez kapjon, de már nem nagyon érdekelt,  túl késő volt. Úgy döntöttünk, elég lesz az utolsó két leckát átvenni. Áldottam a szerencsém, hogy ragaszkodtam hozzá, hogy a téli szünetben tanuljunk, mert most nagy csávában lettünk volna. Ez egész jól fel is mondta egy idő után. 

Közben félúton valahol a tanulásban, kiderült, hogy töriből is fog felelni, mert kevés jegye van és hát mikor van töri? HOLNAP. Azt hittem, hülyét kapok. Szerencsére gyorsan kiderült, hogy magyarul felel a százéves háborúból és nem németül, mert akkor bedobtam volna a Zalán törölközőjét is....Igy is nagyon késő volt, rögtön célbavettem az ágyamat....Reggel pedig egy ideig azt sem tudtam, hol vagyok. Nagyjából fél 9-9 óra lett, mire észheztértem. 

Rékának ma megjött a kabátja az aboutyou-tól.  Kitalálta nemrégiben, hogy neki szövetkabát kell, nem elég a dzseki, ez a szíve vágya...Hosszú keresgélés után végül egy magasabb árkategóriájút választottunk, térd alattit, dupla gombolással és övvel, de inkább amiatt izgultam, hogy nem kell e visszaküldeni, mert nem passzol a méret. Tibi vette át a dobozt, de csak este hozta be, amikor Réka angolon volt, úgyhogy én már alig vártam, hogy hazajöjjön a csibe és megmutathassam neki, felpróbálja. Nagyon-nagyon örültem, mert olyan, mintha ráöntötték volna. A 36-os méret pont tökéletes rajta. Az más kérdés, hogy már az övet le akarja szedni róla, a mandzsettán a bizgentyűt is, kigombolva akarja hordani....hát majd az idő ezt is megoldja, remélem.

Közben megy a svéd-magyar kézimeccs......Szerintem kikapunk, de ne legyen igazam, nagyon szeretem ezeket a fiúkat, megérdemelnének már egy kis sikert. 

Éles témaváltások posztja

 Félévzáró kínjainknak még nincs vége, Zalán felel természetismeretből szerdán a legutóbbi anyagokból (Die Erde). Kapaszkodjatok meg, a HÁRMASÉRT. Vagy hát nem tudom, eddig úgy hittem, hogy a hármas simán meg lesz, de ezek szerint nem biztos. Tavaly még erős négyes volt....Mondjuk, ha nem Wendekreisokat kellene tanulni meg Schaltjahrokat, akkor biztos nem lennének ilyen gyenge jegyei, de ez már az én szociális problémám - ahogy a pénzügy tanárom fogalmazott még a fősulin. Minek írattam ilyen suliba? Jó, mindegy, majd kijavítja év végére. Vagy ha nem, az sem sokat számít.  

Réka esetében is hozzá kell szoknom a négyesekhez, vagy akár a gyengébb jegyekhez, de mondjuk, esetleg tanulhatna keményebben is. Viszont legalább nagyon szereti a sulit, ahová jár és ez egyelőre mindennél többet ér. Az osztályát is szereti, sőt, az évfolyamot is, kivéve a kéttanosokat (de onnan is van több lány, akit kedvel egyébként) merthogy azok milyen nagyképűek, de ugyan mire? Kérdésemre, hogy mi a helyzet a felsőbb évesekkel, 11-12 akár, azt felelte, hogy nem tudja, olyan, mintha azok nem is léteznének, valahová máshová járnak. :) :) 

Új projekt van kibontakozóben - hogy éles témaváltással éljek, Zalán szobájába kellene néhány új bútor. Szeretnék neki egy méretes szekrényt venni, ami minden ruháját elnyeli a kisgatyától az úszógatyáig. Aztán egy komódot, ami minden más cuccát elnyeli és valami polcos szekrényt? Nem is tudom. Néhány bútorcsaládot már megnéztem, de semmi konkrét mellett még nem döntöttem. Az ágya és az íróasztala maradna, szóval a szín, az a pácolt fenyő kb. nem változna.

Azt kérte Zalán, hogy a polcairól tűntessem el az összes könyvemet, amelyeket könyvszekrény híján nála tárolok évek óta és most rájöttem, hogy elég nagy bajban vagyok, mert a könyveknek nincs helyük. A nappali szekrényekben van öt nagy polc, tele könyvvel, de nagyjából ugyanennyi van Zalán szobájában és akkor még a leányszobám könyveit ide sem számoltam, amik otthon dekkolnak anyunál. Próbálok helyet találni egy könyvszekrénynek, de eddig nem sikerült. Mivel ugye az emelet tetőtér, hát sok lehetőség nincs egy kb. 2 méter szekrény beszuszakolására sehová. Egy nagy szekrény már áll a hálóban, abban vannak a törölközők és az ágynemű, terítők, ilyesmi.  

Ha összébb pakolom az eszcájgot a nappali szekrényben és a tálalószekrényekben, talán oda is befér pár könyv, de hát na. Teljesen el vagyok keseredve, hogy nincs helyük a könyveimnek. A gyerekkkönyvek, amelyeket nyilván már mindkét gyerkőc kinőtt, mennek a padlásra műanyag dobozokban és arra várnak, hogy jöjjön valahol a családban egy unoka. A padlás száraz, melegnek nem meleg, de gondolom, nem lesz ott bajuk a könyveknek. 

Nézegettem egyébként mostanában eladó lakásokat, mert több ismerősöm is a piacra felrakta újszerű vagy vadiúj lakását, házát. Egyik szebb, mint a másik, tátott szájjal csodáltam őket. Modern, gépesített konyhák, mesés fürdőszobák, minden vadiúj....de egy valami feltűnt. Valahogy mintha a nappali kiment volna a divatból. Egy pici szoba az egész, amibe befér a falra téve egy ménkű nagy tévé és egy 3-4 személyes garnitúra aztán kb. üres is. Se asztal, se polcok, se szekrény,  semmi. Valahogy olyan lélektelen és hideg némelyik, legalább egy cserép virágot biggyesztettek volna valahová. Persze mindenki olyan otthont kanyarít magának,amilyenben csak jól érzi magát, csak valahogy ez nekem olyan fura. 

A másik ami még feltűnt, hogy nem ritka az a tervezés, amikor a bejárati ajtó egyenesen a nappali-konyha-étkező kombóba nyílik a társasház lépcsőházából és rögtön a bejárati ajtó mellett ott is a tévé a falon, vele szemben egy kis kanapé és ez jelzi, hogy ez lenne a nappali, ez a kis terület a konyha felé vezető szakaszon... Valamikor ezer éve nézetettünk lakásokat, ahol a konyhába volt beállítva egy zuhanytálca vagy fürdőkád, na az sem ideális, de hogy nappalira ne legyen hely ott, ahogy az alapterület egyébként 100m2 körül van, az azért felettébb különös. 

A héten felvételit írnak a nyolcadikosok.....Tudom, milyen érzés, tavaly már volt benne részem, köszönöm, nem hiányzik. Drukkolok minden nyolcadikosnak és a szüleinek is, hogy minden úgy sikerüljün, ahogy szeretnék. Réka osztályából kiindulva optimista tudok lenni, mert mindenkit kivétel nélkül felvettek oda, ahová szerette  volna. Akár kiváló felvételit írt, akár gyengébbet, valahogy mindig jól alakultak a dolgok. :) Szóval kitartás, lesz egyszer szombat dél, amikor az egésznek vége lesz és onnastól csak könnyebb minden. Egy nagy kalappal mindenkinek! 

Vacsora chilis bab - vagyis inkább chili con carne. A héten még főzök tárkonyos ragulevest, valami mákos sütit, mert a mákom az van bőven. Kellene egy kis tikka masalát is, minap olvastam a receptet, megvan hozzá itthon minden. Aztán ebédre a gyerekeknek rántott hús, mini pizzák, kuglóf, csokis muffin, hot dog. Rakott kel vagy frankfurti leves, még nem döntöttem el. Ha van még darálthús itthon, akkor inkább rakott kel lesz. Kapros tokány nokedlivel, csirkepörkölt, pulykabrassói, lángos, mind a tarsolyban. 

Pénteken Rékának biosz tz....jaj.  Ja és hopsz, máris eltelt a gimiből egy félév, még a 7/8-a hátravan. 

Azt mondtam már, hogy Zalán tök jól tud angolul? Mármint ahhoz képest, hogy nem is igen tanul angolul. Németes, de az angol ragad rá, mint a kosz, a németet meg lerázza magáról, mint a vizet. Mondja ma nekem, hogy don't hide my Nintendo....és nagyon sok mindent megért, ha angolul szólok hozzá. Ezt hogy??? 

Egy hét pipa

 

Elég vegyes hét volt ez és rögtön végtelenül hosszúnak tűnt. 

Valahogy olyan baljós érzéseim vannak, mintha egy szürke felhő lebegne úgy diszkréten felettünk. Potyognak az emberek körülöttünk, rengeteg a gyászjelentés, de nem csak itt, a nagyvilágban is. A héten jártunk is temetésen, tegnap és bár alig ismertem azt, aki elhunyt, igazából Tibi ismerőse volt, elkísértem az uram. Nem is gondoltam, hogy ennyire mellbevág majd ez a temetés, több könnyet hullattam, mint az ismerettségünk indokolta volna talán. Valahogy olyan szinte tapintható volt a fájdalmuk a hozzátartozóknak. Egy kicsit úgy éreztem, hogy annyira hirtelen vége lehet ennek az egésznek, vajon mennyi értelme van, nem is tudom, gondoltam én mindenfélét. 

Azért nem volt ennyire szomorú a hét, bár szegény Réka írt  mindenféle TZ-t nem túl baráti tárgyakból, az sem volt jó móka. Ráadásul kérte a segítségemet is a dolgozatokat megelőző estéken. Ilyenkor tudnám a falat kaparni tíz körömmel, mert hamar kiderül, hogy már megint  vár valamiféle csodára, nem áll mögötte napok felkészültsége és hát mit lehet tanulni egy este egy fizika vagy kémia tz-re? Jó jegyre nem sok esély van. Legalábbis az én józan tapasztalataim szerint. 

Hétfőn érkezett konyhám új lakója egy Laica kancsó. Már egy ideje nézegettem, olvasgattam a témakörben és nem szeretem, hogy sok műanyag üveg képződik itthon (még ha szelektív gyűjtjük és az iskola is versenyt rendez PET palack gyűjtésből. Tibinek minden baja volt, hogy már megint mire költöttem el ennyi pénzt (merthogy fél évre megvettem a szűrőket is). Igazából én ártézi vizes területen nőttem fel, nem tudom meginni a szolnoki Tisza vizet. Ásványvízből pedig rengeteg fogy heti szinten. Biztos van ennél rosszabb víz vagy ha áll egy ideig jobb íze lesz, bevallom, ezt nem próbáltam. Egyelőre jók a tapasztalatok, szívesen iszom a szép design-os kancsóból a vizet, ami sokkal jobb ízű, mint a tisztított folyóvíz. Nem mondom, hogy ásványvíz zamatú, de számomra kellően finom és iható. Ami még előny, hogy többet le tudok belőle gurítani, mint ásványvízből, nem tudom, miért. 

Ma este elpakoltam a karácsonyi dekorokat a lakásból, két jó nagy Ikeás doboz tele lett velük. A karácsonyfán is már csak az égők vannak, Zalán még nem engedte el a fát, így valószínűleg vasárnap reggelig marad. Még 11 hónap és újra előkerülnek a manók, rénszarvasok, gyertyatartók, fényfüzérek és Mikulások. Néhány hét múlva, amikor elkezdem várni a tavaszt, majd veszek pár cserép tavaszi virágot és akkor vidámabb lesz a kéglink. Most sem kopár vagy barátságtalan -egy portörlés után kifejezetten tiszta és levegős lesz minden.

Aztán az is a héten volt, hogy Réka letöltette velem a Snapchet-et. Tőlem ez teljesen idegen egyébként és a gyerekeken kívül alig találtam rajta ismerőst, úgyhogy egyáltalán nem az én világom. Viszont látom rajta,  mármint a térkép részén, hogy merre járnak a gyerekek. Zalán nem annyira izgalmas, mert hol itthon van, hol 500 méterre légvonalban a suliban. Réka viszont mindenfelé kóricál, angol órán, matek órán, fuvolán és lovagláson (bár egyelőre ez szünetel). Iskolában, kávézóban, cukrászdában, vásárolni, ebédet venni, mindenfélét művelni. Egyébként lehet, hogy tök maradi vagyok, mert több app is van arra, hogy a gyerekek telefonja követhető legyen vagy szabályozható a telóhasználat is, de most ennek a snapchatnek úgy megörültem.

Ha már angol óra, Rékának elkezdődtek az angol órák a nyelviskolában. Mivel az apjával voltak beíratkozni annak idején, nem sok került ki a részletekről. Azt tudtuk, hogy jó a suli és eredményes, persze főleg, ha tanulna is Réka.  Nyelvérzéke szuper, nem féltem. Illetve Tibi nagylelkűen befizette a tandíjat. Se azt nem tudtuk, ki lesz a tanár, se hogy hányan lesznek egy csoportban....Végül hétfőn kiderült,  öten vannak és ebből 4 felnőtt. Kicsit vicces volt, mert Réka őszintén rácsodálkozott, hogyhogy ezek a felnőttek ennyi évet leéltek és nem tanultak meg angolul??? Illetve csak annyire mint ő. Valahogy Réka arra számított, hogy gimis lesz ott mindenki, de nem. Remélem, kocsmába nem hívják el, ha összehaverkodnak....Valami méregdrága volt a tankönyv, amit kértek, de kb. 3 kurzusra elég és nagyon jókat hallottam erről a tankönyvről, bízom benne, hogy szeretni fogja ezt is. Én annak idején a Cambridge-i tankönyvekből tanultam, Cambridge First Certificate, aztán Advanced stb és nagyon szerettem őket. 

Elég sokat főztem, most hogy visszarázódtunk a hétköznapokban, volt vajas csirke, ami most az abszolút kedvencem, egyszerűen megőőőőrülök érte. Az indiai amúgy is az egyik gyengém. A gyerekek vittek ebédre rántott húsos szendvicseket, gyros tekercseket, sütöttem pogácsát (fagyasztott bolti...), gyártottam fincsi mini szendvicseket Zalánnak. Volt még sörös csirke tepsiskrumpli ágyon, tonhalas tészta, mert én imádom azt is. Főztem egy nagy kondér húslevest. Hogy a hétvégére mit főzök, még nem is tudom. Amit terveztem a közeljövőre: 

- tárkonyos raguleves  - mákos hajtott, mert sok mákom maradt - tiramisu, mert megromlik a mascarpone, amit szilveszterre nem használtam fel - mini pizza - sajtos csirke ( rengeteg sajtom van) - burgonyafőzelék - fasirt - amerikai palacsinta - lángos.....Ennyi csak elég egy hétre.  Aztán lehet, hogy egészen mást főzök, ha beugrunk a Lidl-be pl. és kapok valami impulzust. 

                                  11 hónap pihenő kezdődik nekik....

Bosszantó

 Diusnál olvastam, összeszedtem az én top 20 listámat hasonló  témában. Avagy hétköznapi bosszúságaim.

1. - szennyesláda mellé hajított szennyes, főleg, ha egy egész öltözet....Zalán nagyon jó benne. Pontosabban javíthatatlan.
2. - gyerekszobában gyűlő bögrék, poharak, tányérok....jobb esetben üresek. Ebben viszont Réka tehetséges.
3. - hajszál híján lekésett busz. Általában nem futok utána, hacsak nincs esélyem időben a megállóba érni.
4. - valamit nem találok a táskámban, de tudom, hogy ott van valahol. Különösen, ha az egyik kezemben van valami vagy sietnék valahová
5. - szomszéd, ismerős, ha nem fogadja a köszönésem vagy levegőnek néz
6. - elkészül az ebéd, meg is terítek, de senki nem ül asztalhoz, hiába kérem. Ez mondjuk inkább elszomorít. Ha brassói van, akkor hívni sem kell a bandát a vályúhoz...
7. előadóművész, aki úgy utal a saját vagy más művész dalára, hogy NÓTA. Ettől a hideg kiráz, főleg, ha többször is hajtogatja, mint egy papagáj. 
8. - régen látott rokon vagy ismerős "medúzacsípései". Régebben ilyesmi - férjhez mentél már? Van már gyereked? Újabban - Valamikor milyen sovány voltál!  / Milyen tenyerestalpas lettél! / 
9. - ágyamban talált mindenféle morzsa. A gyerekek hajlomosak nasizni az ágyunkban. Ezt aránytalan mértékben utálom és bosszant ahhoz képest, milyen apróság ez.
10. - Zalán, mikor valamit kérek tőle és azt feleli egy bizonyos hangsúllyal, hogy MINDJÁRT. Annyit jelent, hogy soha és tojok rá.
11. A csodás vasalt ruhák a szekrényben - össze-vissza dobálva, felforgatva. Szomorú látvány.
12.  A kutya, ha túltolja a ragaszkodását a falkához. Ha két emberformájú falkatag leül egymás mellé, ő biztosan közéjük akar bújni.
13. - Zalán, amikor elvileg tanul, de lerí róla, hogy nem. Közben csak peregnek az órák egyik a másik után, értelmetlenül.
14. - Mazsola a kalácsban szemtelenül, csúfolkodva megbújva.
15. - Kutyagumis cipőtalp a zárt autóban. 
16. - Kréta osztálynapló. Na oda is ritkán járok és akkor sem azért, mert fel akarom dobni a hangulatom
17. - Kifosztott édességes doboz a kamrában. Idejekorán felfalt sütialkatrész, pl. egy tábla étcsoki, egy zacskó mandula, amit ha nasinak vennék, senki hozzá sem nyúlna.
18. - A lepedő, mikor már 3 sarok fenn van a matracon, de a negyedik abszolválása mindig egy másik elszabadulásával jár. 
19. - Szinte mindig elkésünk mindenhonnan 
20. - Eldobált szemét az erdőben, a természetben
21. - 

Idén az első

 Szilveszterkor nem sok minden történt. Én amolyan öregesen szeretem tölteni a szilvesztert, pont így, hogy nem történik semmi, csak otthon vagyunk, együtt vagyunk és békében átlibbenünk az új évbe….Ehhez képest Zalánt áthívták ottalvós buliba a cimborájához, szóval az együttlét hamar bedőlt már délelőtt. Viszont a többi tényező megvolt.

Előző nap készítettem egy nagy adag világbajnok aranygaluskát (a recept érdeme, leírom, ha kéri valaki). Hozzá sodót főzök és azt készítem el először, még a tészta sehol sincs, talán a dió sincs megdarálva, de tudom kell, hogy a sodó finom. Sőt, mindent visz. Ha ez sikerül - és hát addig keverem-kavarom, míg kellőképpen finom mlesz - megnyugszom valahogy, ez feldob egyben és könnyebb elkészíteni a tésztát. Finom lett, no, osztogattam is belőle jobbra-balra.

Viszonylag korán keltünk, úgy 9 körül. Tibi meglepett, mert még korábban kelt, hozott a cukrászdából 3 féle sósat. Sajtosrolót, sajtos masnit és pogit, aminek nagyon örültem. Friss kovászos kenyeret is kapott, szóval rögtön ki is találtam, hogy készítek szendvicseket majd estére. Olyan retrót, tojással és pirosarannyal a tetején, uborkával. A kenyér vajjal megkenve.

A lencsefőzeléket nálunk már szilveszterkor igen keresik, így azt is készítettem egy nagy lábassal. Hozzá pirított kolbászkarikák voltak, de meglepően finom volt a lencséhez. Egyszerű, de nagyszerű. Karácsonyról annyi kajánk maradt, lefagyasztva vagy simán a hűtőben, hogy szilveszterig simán kitartott….Tibi engedélyt kért dolgozni (hhhhh…), úgyhogy amíg ő dolgozott, gondoltam, elkészítek minden kaját, kivéve a virsliket, amiket késő este szoktunk magunkba tolni. Megkentem a szendvicseket is, amíg kedvenc podcastjaimat hallgattam a konyhában, a gyerekek pedig mély álomban….

Délután elvittük a kutyát sétálni. Azt terveztem, hogy még a napsütésben tud sétálni egy kört, de mivel Tibi dolgozott, eltolódott a dolog valamikor 3 óra utánra, amikor már nem volt verőfényes napsütés, sőt, mire visszaértünk a kocsihoz megjelentek a Tiszaparton a petárdások is. Jófejek voltak, eltekintve attól, hogy petárda volt náluk és mindenféle tűzijáték, mert ahogy meglátták, hogy kutyával vagyunk, abbahagyták. Dió szoktatva van a durrogtatáshoz, hiszen vadászkutya, már az anyaméhben és aztán kölyökkorában is felkészítették erre. Ez a tenyésztő dolga többek között. Szép is lenne, ha a vadászaton ő (a kutya) félne a legjobban. (Ennek ellenére persze vannak lövésfélő kutyák, nem tudom, hogy, de vannak – már a magyar vizslák között, úgy értem) Szóval Dió nem fél sem a tűzijátéknál, sem a petárdánál, sem viharban, sőt, szinte feldobja a zaj, mert a vérében van valahogy, hogy ez valami izgalmas dolog. Mondjuk, én nem nagyon értem, mi a jó a petárdában és hasonló „nagyhangú” cuccokban, de mindegy. Ki mire gerjed.

Késő este a Sztárban sztár leszek best of adását néztük, ami úgy lekötött, hogy a főni feltett virslik közül az összes szétrobbant, mire kimentem a konyhában - abban a tudatban, hogy 3 percre beprogramoztam a főzőlapot. Itt elhagyta a szám pár elkeseredett és keresetlen szó, nem tagadom. Megettük így is, finom volt, csak ronda….Az éjfél olyan gyorsan eljött, hogy hirtelen kellett kapkodni a poharak után. A pezsgő nem volt finom, ,úgyhogy bontottunk másikat, muskotályosat. A száraz pezsgő nekem nem jön be valahogy.

Az új évben elsőként Ákos koncertet néztünk, ami nagyon-nagyon jó volt, annyi emléket visszahozott. Amikor megismerkedtünk Tibivel, rengeteget hallgattuk az Andante albumot, azóta nagyon szeretem Ákost és most ez a koncertfilm is nagyon szépen, profin össze lett rakva. Szóval jól indult az Újév…..

Valamikor fél 4 tájban aludtunk el, Zalánkám persze hiányzott egy picit, de mindegy. Én már olyan álmos voltam akkorra, hogy bárhol elaludtam volna.

Újév napján igyekeztem elkerülni minden veszekedést és konfliktust, ami, valljuk be, a mi gyerekeinkkel nem egyszerű. Csodaszép idő volt aznap, napsütéses, úgyhogy elvittük Diót egy nagys sétára, aztán hazahoztuk Zalánt. Addigra már volt legalább 2-3 óra délután. Aztán itthon néztük a Harry Potter 20 éves emlékfilmét, vagy mit. Hihetetlen, hogy 20 éve forgatták az elsőt....Tudom, lehet, hogy röhejes, de még nekem is sok élményem fűződik ehhez a történethez. Annyire logikusan és tökéletesen van megalkotva Rowling által ez a varázsvilág, hogy lenyűgözött a történet. Nem, az első kötettől eltekintve nem tartom gyerekkönyvnek, esetleg ifjúságinak.

Aztán eljött a hétfő, vissza a realitások talajára némiképpen és erőt vett rajtam egy picit a KarácsonyutániDepi. Annyira varázs veszi körül az egész adventet, majdnem 3 hét szabi itthon, még ha volt program bőven és pihenés kevesebb, hogy a tény, hogy előkerültek a tankönyvek és Tibi már dolgozott, meg egyáltalán...hogy olyan rossz kedvem lett..... Majd elmúlik vagy már el is múlt némileg, de mégiscsak ez a leghosszabb pihi az év során. Nyáron is csak megszakításokkal jön az ember szabira, de ilyenkor MINDENKI pihen a cégnél és tényleg eszembe sem jut napokig, hogy mit kellene vagy lehetne csinálni benn. Ilyen a pihenő....

Na mindegy, a január- február amúgy sem a kedvencem. Jön még rosszabb, jövő héttől a gyerekek is belecsapnak a lecsóba......

lna, az ágyban volt azért a legideálisabb.