A kutya fogadtatása nyaralásszerte nagyon változatos volt. A szállodában sokszor haladtunk el a recepció előtt, ahol éppen diskurált egy-egy vagy több vendég. Nekem személy szerint - mert érzékeny a kis lelkem - kimondottan rosszul esett, ahogy egyesek néztek a kutyára. A tekintetükben volt minden, irtózat, iszonyat, döbbenet vagy csak szimplán meglepetés, hogy a szállodába kutyákat is szívesen látnak. Mintha egy puffogó viperával masíroztunk volna pórázon. Vagy egy vértől csöpögő pofájú harci kutyával. De nem, ő csak egy ápolt, gondozott, csillogó szőrű, kutyatekintető, bőrnyakörves, pórázon vezetett magyar vizsla. Oltva, féregtelenítve. Megjegyzem, nem is ingyen kapott engedélyt a maradásra, 5000 ft / éjszaka és ezért nem biztosítanak sem kutyaplédet, sem itatótálat, sem nasi nem jár. Nem mintha elvárnám, csak az igazi kutyabarát helyeken ilyesmi elérhető. Van tehát különbség kutyabarát és kutyabarát között.
Volt egy olyan érzésem, hogy nem a legszebb szobát kaptuk. Legalábbis a honlapon elérhető fotók eléggé túlszárnyalták a mi lakosztályunkat, ami állt egy nappaliból és egy kisebb hálóból + fürdőszoba + terasz nyugágyakkal és kilátással a szomszéd szálloda tejüvegeire. Jó esetben. Sehol semmi díszpárna vagy ágytakaró, réginek tűnő lámpák és szekrények, lefestett fűrészporos tapéta, mely a mi felújítás előtti falburkolatunkat idézte. Nem panasz, mert teljesen megfelelt az igényeknek, volt szerkény, kényelmes ágy, tiszta szoba és minden helyiségben tévé. Szálltunk már meg szebb szobában is, no.
A gyerekek mindenhol imádták a kutyát, főleg a kisebbek, néha a szüleik számára is meglepő hirtelenséggel rástartoltak a kutyánkra, aki általában puszival jutalmazta az érdeklődést. Szerencsére már kevésbé ugrál idegenekre, illetve nem is szokása, így sokkal kevésbé ijesztő.
A legnagyobb népszerűséget Dió Szigligeten aratta, fenn a várban. Már a pénztárnál többen megszólítottak, hogy milyen gyönyörű ez a kutya, mások csak a gyerekeik figyelmét hívta fel, hogy ott egy vizsla, megint mások megkérdezték, hogy hány éves, és hogy miért áll úgy a hátsó lába. Mondtam nekik,hogy kitámaszt a meredek lejtőn...mire megnyugodtak.
Mondjuk a vár legtetején nem volt szerencsénk, mert meglátott az eb két csodaszép pillangót, ami a gyengéje és teljen megkergült, minden áron el akarta kapni őket, úgyhogy csak rövid pórázon maradhatott. Itt volt az is, hogy a kutya felugrott a két hátsó lábára és gyönyörködött a panorámában. Ott történt, hogy a turisták egy része fotózta a kutyát is.
De miket is beszélek, ez az ötödik nap eseményei közé tartozik.
Általában elég sok időt töltöttünk változatos strandokon, ha más nem volt, akkor a badacsonytomajin. Arról nem tudok beszámolni, mert ha a gyerekek Tibivel strandra mentek, én a kutyával a szobában maradtam. Általában napoztam a teraszon és olvastam, isteni volt. Ha túlhevültem, lezuhanyoztam és folytattam tovább. A kutya hol mellém feküdt, hol nézelődött, hol bennt hűsölt a szobákban.
Én írtózom a strandoktól és az élő vizeket csak egy fokkal szeretem ennél jobban. Elsősorban a tömeg taszít, hogy minden zsebkendőnyi területen törölköző , sátor és pléd hever. Ahol tömeg van, engem biztos nem találtok meg. Márpedig hétvégén nagyon sokan voltak mindenfelé. Persze csodás úszkálni a Balatonban, ha 30 fok felett van, a legjobb időtöltés, de valahogy neeeem bííííírom.....Biztos hozzájárul az is az igazsághoz, hogy a tökéletes beach body nem az enyém ezen a nyáron. Utálom a hurkáimat a hasamon és a kis hájamat mindenütt.
Egyébként is az én ideális nyaralásom úgy néz ki, hogy kastély, templom , vár és kirándulás minden mennyiségben. Nyilván 30 fok felett ez nem igazán ideális, tehát érdemes keverni a tevékenységeket. Annak idején, amikor Réka másfél éves volt, eltöltöttünk majdnem egy hetet Balatonföldváron a majdnem 40 fokban rengeteget strandoltunk. Node ott nem volt tömegnyomor, csak a szálloda vendégei és hát tényleg iszonyú meleg volt....no meg akkoriban könnyebb voltam khm...pár kilóval. Ja és fiatalabb, hehehe.....Múltkor mondta anyukám, hogy neki már rémálom egy nyaralás, nem jutalom, talán én is ilyen leszek 40 év múlva, ha megérem....
Ami durván jó volt, az a kaja a szállodában. Reggelinél ugyan soha nem volt bacon és tükörtojás, ami nálunk a hétvégi reggeli alapja, de ezerféle felvágott, több fajta kenyér és péksüti igen. 4 fajta tej, palacsinta juharsziruppal, zöldségek, sajtok, minden földi jó. A kedvencem egy pekándiós almás párna volt, de általában rántottát ettem zöldségekkel és mini virslikkel. A mustárt csak az utolsó nap találtam meg. Mire mi fél 10-kor levonszoltuk a gyerekeket reggelizni, elfogyott a gépből az almalé és a baracklé. Nem mindig, de előfordult. Ilyenkor maradt a tea, kakaó, tejeskávé. Ja és narancslé sem volt, amit elvárok egy 4csillagtól, de mindegy. Ezzel szemben a svédasztalos vacsora isteni finom volt és mindig nagyokat zabáltunk. Figyeltek, hogy ne legyen zsúfolt az étterem, megnyitották a szomszédos két konfi termet és a teraszt is, bár a szedő kanalakat úgyis mindenki összefogdosta....de mindegy. Tibi kóstolt kagylót és tengeri herkentyűt is, én kihagytam a hideg előételt. Már csak a kaja miatt is érdemes visszatérnünk ide (Hotel BonVino)
Utolsó nyaralós beszámolómban írok majd a Keszthelyi Kutyastrandról, aztán ennyi!
