Hétköznapok....

Mindig mosolygok, amikor munkaidőm végeztével a főnököm jó pihenést kíván...Tegnap pl. nyargaltam át a városon a nevtanba, hogy Zalánt elcsípjem, ahogy végez a logopédián. Persze inkább I. nénit szerettem volna elkapni pár szóra, mert volt egy olyan érzésem, hogy több óra ebben a tanévben már nem lesz. Tényleg ma volt a búcsú óra, kapott is Zalán egy buborékfújót....majd úgy viselkedett, mint egy infantilis két éves, amikor produkálnia kellett volna magát, hogy milyen ügyes. 

Utána volt egy munkahelyről hazahozott nagy kérdőjel bennem, ami a Corel programhoz kötődik, amiben viszont Tiborom király, úgyhogy feltettem a kérdéseimet. Majd ő is a sajátjait valami fordítás kapcsán. Fél hetes busszal hazarobogtam a gyerekekkel. Némi töprengés után Rékának vettem jegyet a buszon, Zalánnak nem....350 Ft egy jegy, csak mondom. Azért gáz lesz velük buszra szállni, ha teszem azt, könyvtárba vágyunk, az 1400 Ft-ba fog fájni...Valószínűleg érdemes lesz egy ponton túl diákbérletet venni, bár lövésem sincs, hogy az mennyibe kerülhet. 3000 Ft? Csak zárójelben: Miért nem utazhatnak ingyen a gyerekek 14 év alatt? Lehet, felcsapok politikusnak és ezt tűzöm kampányom zászlajára.... 

Amikor hazaértünk, a gyerekek vacsorázni kívántak, mégpedig hideg tejet és vagy naranccslevet kaláccsal....Nem főztem semmit, mivel már 7 óra felé mászott az idő, kedvem sem volt hozzá igazán. Nyolc után fogtam vasalásba és valamikor az angol-izlandi meccs után hagytam abba. Laza három óra (vagy 2,5), nem fincsi? Viszont most csak egy kosárnyi vasalnivaló van itthon, ami ma száradt. Ha nehezéket tennék rá, csak fél kosárnyi lenne. 

A gyerekeket elhanyagoltam, bár nem nagyon sóhajtoztak utánam.  Később lezuhanyoztam és mesét olvastam neki, melynek kellős közepén haza tért apa a jó kis légkondis hűs lakásba. Ja, közben 10 után érkezett mamától egy nagy kondér káposztás tészta. A gyerekek betermeltek belőle rendesen. Én meg nagyon hálás voltam érte. Úgy volt, hogy viszek másnap a tésztából ebédre, de reggel láttam, hogy nem maradt.

Hogy nagyon ne sajnáljam magam, ma többet lógattam a lábam. Mivel szülinapom van, bementem az egyik középtbe és vettem magamnak valami finomat. Amit megkívántam. Jelzem, 300 Ft alattit választottam.  Itthon megettem a fagyi maradékát, amit tegnap meghagytunk (Tibi része, de nem kell tudnia róla), aztán írtam egy bejegyzést a blogra. Összedobtam egy zöldbablevest, majd kiteregettem. Láttam,hogy az erkély alatt a szomszédék beszélgetnek, hogy miről, nem derült ki. Aztán megint írtam pár sort a blogba, amit már egy pár hete szerettem volna. Leballagtam a kertbe friss kaporért és petrezselyemért, nincs párja a frissnek, a szárítottnak se íze, se bűze. 

Mostanra elkészült a leves, a gyerekek lassan hazaérnek mamától. Holnap meggyszósz lesz rántott csirke falatkákkal. Nem is erről akartam írni egyébként, hanem hogy mennyire hiányzik a foci és az EB, legfőképp pedig a magyar fiúk a foci EB-ről. 

Hopp, megjöttek a gyerekek! 

Barátságokról

Tudjátok, volt az a barátság Réka és az iskolaigazgató lánya között. Az a kis béka leányzó, már az oviban is sokat szórakozott Rékával és annak érzelmeivel. Képtelen volt arra, hogy Rékával és annak legjobb barátnőjével együtt játszanak, Rékát rendszeresen lepöccintette (vagy hogy mondják??), nem is a legkedvesebb formában. Réka nagyon boldog volt, amikor az iskolát immáron ketten kezdték el a nagy hármasból és reménykedett, hogy az Igazgató Lánya (IL) majd vele fog játszani és jó barátok lesznek. 

Az első tanév első napján csalódnia kellett, mert IL-t a mellkasebész apuka és a fogorvos anyuka sarjra mellé ültették a suliban, akivel egyébként valamikor egy bölcsődébe jártak, szóval szorosak voltak a szálak. A lányok azonban valahogy nem voltak egy hullámhosszon vagy legalábbis kevésbé, mint a szülők, úgyhogy IL egyre inkább Réka barátnője lett. Sülve-főve együtt voltak első osztályban és amennyire tudom, a harmadik félévben is. Én amolyan passzívan figyeltem ezt a barátságot (mást nem is nagyon tehettem) attól tartva, hogy IL igazából nem kedveli Rékát vagy legalábbis nem úgy, ahogy ezt Réka elképzeli. Illetve attól is féltem, hogy valamillyen szinten alárendelt szerepet kap ebben a barátságban, amit nem érdemel meg. Úgy voltam vele, hogy ez Réka dolga, beleszólni nem lehet, nem is szabad, viszont Réka nem egy elveszett gyerek, tutyimutyi lány, majd helyére teszi a dolgokat, ha úgy alakul, hogy a helyére kell őket tenni. 

Aztán valahol, valamikor feltűnt egy Harmadik kislány. Aki szintén a két barátnővel járt már oviba is, de Réka soha nem tudott vele igazán mit kezdeni. Hármaska szeretett volna a duóhoz kapcsolódni. Amikor ezt először hallottam Rékától, már gyanakodtam, hogy ennek nem lesz jó vége, mert IL nem TUD hármasban játszani, neki egy barátnő kell, a kizárólagos. Valamilyen szinten reménykedtem, hogy ami 5-6 évesen nem ment, talán  8-9-re mégis....de persze ez nem ilyen egyszerű. Hármaska egészen sokáig lepattant a duóról, illetve sikerült neki hol egyikük, hol másikuk figyelmét felkelteni. Hellyel-közzel, mert IL rendszeresen elzavarta, ha csatlakozni szeretett volna a lányokhoz egy kis játékra. Amit sokáig nem tudtam, hogy mindez Hármaskának milyen frusztráló és idegesítő volt. A dolgok odáig fajultak, hogy egy nap Hármaska képen törölte IL-t, aminek osztályfőnöki megrovás lett a következménye. Most lehet elmélyülni azon, mennyire volt igazságos, de maradjunk annyiban, hogy az igazgató kegyét jobban kereső osztályfőnök nem habozott, amikor a megrovást Hármaskának be kellett írni. Hogy a nyaklevesnek milyen szóbeli előzménye volt IL éles kis nyelve révén, nem tudni, de biztos vagyok benne, hogy elhangzott egy és más. IL éltanuló, meg aztán ő IL, több indok nem is kell, az intő beírattatott.... 

A tanév vége felé jártunk már, amikor arra figyeltem fel, hogy az egész tanévben egy padot egymással megosztó Hármaska és Réka egyre szorosabb barátságot ápolnak. Egymás mellett ültek a buszon úton az erdei iskolába, IL másik szobába került az erdei iskolában....és amikor a tábor végeztével elköszöntek egymástól a lányok, hát nem Réka kapta a legnagyobb ölelést az igazgató lányától, aki ugye IL....Kérdésemre, hogy mi a helyzet és mi a status quo, Réka csak vonogatta a vállát, hogy semmi, semmi....Míg aztán az évzáró napján a végére jártam az egésznek, addig nem nyugodtam, míg ki nem szedtem Rékából, hogy most akkor tulajdonképpen mi a helyzet. Egy nagy kád meleg víz kellett hozzá. Amíg Réka a hátamat sikálta, elmesélte, hogy egy nap együtt jászottak Hármaskával, aztán másnap is és harmadnap is....és ez valahogy így maradt....Ez még nem volt az egész történet, mert nekem még mindig nem állt össze a teljes kép. A puzzle utolsó darabkáját pedig nem volt nehéz a helyére illeszteni. IL inkább más barátokat keresett, de egyszerre a két lánnyal nem tudott barátkozni. Illetve nem nézte el Rékának, hogy Hármaskával barátkozik, inkább már nem is cimborák. Nem érdekes? 

IL a tanév legvégén padtársával haverkodott, akit állítólag évek óta utál illetve próbál csapódni egy másik duóhoz a L. és O. pároshoz, akik szintén jó barátok. Hogy ebből mi lesz, szerencsére nem az én dolgom, nem is érdekel. Harmadik évben ugye csatlakozik az osztályhoz 10 új gyerkőc, úgyhogy kissé átrendeződik a paletta, ami a barátságokat is illeti. Én Rékát nem féltem, nyitott és barátkozó. MIndig ámulva figyelem, ahogy akár ötödikes-negyedikes-harmadikos lányok ráköszönnek a folyosón! Mindenkivel barátkozik és bárkivel elvan. Persze vannak kedvencei és olyanok, akikkel megtalálja a közös hangot. Hármaska aranyos kislány, talán picit hisztisebb, mint kellene, de ez nem számít, csak jól kijöjjenek a lányok.

Akad

Zalán mostanában mintha ráébredt volna, hogy akadozik a beszéde. Azok is "rajtakaptam" már, hogy zavarja egy picit, ha egy szótagot kétszer ismétel, picit bosszankodik. Múltkor összezsugorodott átmenetileg a szívem, amikor azt mondta:

- Anya, én olykor dadogok egy kicsit.

- Hát...igen. Zavar téged?

- Engem? Egyáltalán nem. - vágta rá könnyedén.

- Engem sem.

- Engem sem. - toldotta hozzá Réka. 

Többet nem beszéltünk róla, játszottak tovább vidáman. 

Most egyébként megint olyan időszakban van Zalán, amikor jobban akad, sűrűbben, hogy ez mitől van, nem tudom (nem szoktam tudni), majd figyeljük....