2012. augusztus 24., péntek

A meztelen szobatiszta

Megint elviselhetetlen a meleg. A gyerekeknek is elegük van belőle, ez abból látszik, hogy ma Réka is elaludt a hűs hálóban ebéd után. Közben a házunk előtti hársfák hetek óta barnulnak lombilag, hullajtják leveleiket és őszről kárognak, amit minden évben utálok, kivéve most, amikor úgy tűnik, sosem lesz hűvösebb. 

Már nem tudom, hol tartottam. (Lásd: cím) Talán ott, hogy milyen remek, tökös gyerek az én Zalánom, úgyszólván magától a szobatisztaság útjára lépett. Semmi szájbarágás, ezerszerelmondom, semmi szőnyegrepisi, egyik nap még pelenkába pisilt, másik nap a bilibe. Egyszerű ez, mint egy pofon. (Majdnem.) 

A váratlan, fényes sikeren felbuzdulva el is mentünk kisgatyát venni neki. Tibi felhorkant a pénztárnál (mindig ott szokott, izgalmasabb, ha pénztáros is hallja), hogy mi bánatnak 8-10 új alsónadrág Zalánnak, anyagi csődbe fog bennünket dönteni a két csomagnyi gatyó. Vagy úgy gondoltam, kis-, közép- és nagycsoportban is ezeket az alsónadrágokat hordja majd Zalek, Zalacsek, Zali?? Végül is az élet engem igazolt (kivételesen? Nem annyira), mert kisült, hogy Zalán csakis MEZTELENÜL szobatiszta. Úgy teljesen, találati aránya közelítette a 100%-ot, csak hát kár, hogy az év viszonylag kis időszakában járhat meztelenül fel és alá itthon. Estére nagyjából 5-6 kisgatya lifegett a szárítón, melyek apró csurranások jeleit hordozták magukon mosás előtt.

Ahogy jött a lehűlés és vele a melegítőalsó (ebben a melegben a gondolatára is melegem lett) és amint fedte valami Zalánom formás farpofáit, oda volt a szobatisztaság ideája, feledésbe merül az egész bilibakakálokpisilek dolog és beengedett bármit, folyékonyat, szilárdat egyaránt. Igen csodálkozott ugyan, hogy mi csorog a lábán végig, később még undorral le is nyúzta magáról a kakás gatyát, de a lényeg maradt,  ruhában több baleset érte, mint sikeres dolga végezte. Úgy gondolhatta, "nem vagyok meztelen, tehát pelenka van rajtam. Tehát nem kell fáradnom a biliig." 

Újra pelenkát kapott hát, mígnem megint jött a kánikula és vele ismétlődött a korszak, amikor szinte csak éjszakára öltött pelenkát a Minihuszár. Menetrendszerűen "szobatiszta" lett. Nem egy szál fütyiben töltötte az egész napot, hanem kapott egy alsónadrágot a sok közül. Elég naturalista jellem lehet, feltűnt, hogy jobban szereti a pucérságot és Rékával ellentétben egyáltalán nem szégyellős. 

Amiért ez az egészet leírtam, amíg el nem felejtem: a héten két újabb jelet kaptam. A strandon Zalán kibotorkált a vízből (makacsul megtagadta, hogy elárulja hová megy) a pokrócunk széléig cikázott, majd gatyát lehúzva odavizelt. Jóóól megdicsértem, hogy nem a medence vízébe. És örültem, hogy nem ment még két lépést Apa száraz ruháiig. (Elvileg volt nálunk fürdőpelus, de elszakadt és a nap második felében már nem tudtuk használni.) A másik: két napja egyszer csak szenvedélyesen letépte magáról a pelenkát, hogy elégedetten beletermeljen a bilibe. 

Haladunk, haladunk....fogok én még szeptemberben rengeteget kézzel mosni, de hátha meglepődöm!