Rékám 2 éves és 7 hónapos ma....
Ennek örömére:
Jelentem, babázik a lányom. Eddig csak textilpelenkába kötözte a meztelenre vetkőztetett, névtelen babákat, legtöbbször kettőt vagy mindjárt hármat is....és őket tologatta lakásszerte. 1-2 hete fokozta a gondoskodást, nevet kaptak a babák, egyre többet ringatta, vígasztalta, hurcolászta őket. Nagyjából úgy, ahogy én Zalánt. Az utóbbi napokban már neveli is Kati és Zsuzsi babát, leszidja, dícséri, szeretgeti, gügyög hozzájuk. És tegnap kért egy Zalán által már nem használt rugdalózót tőlem, abba öltözteti, vetkőzteti a Kati lányt. Enni, jelzem, még mindig nem ad egyiknek sem. Valahogy ennek nem látja szükségét.
Másik mostanában felszínre törő, de kevésbé kellemes hobbija, hogy este ahogy befészkel kettőnk közé az ágyikóban, valahogy addig sündörög, izeg mozog, mint egy sajtkukac, amíg rám nem mászik. Na igen, ez eddig is így volt, igaz. Ami új, hogy ha már ott van, sipító hangon, tele önsajnálattal panaszkodni kezd, hogy menjek arrébb, mert nem fér el a párnán. Ami történetesen az ENYÉM ....a sajátjáról hallani sem akar. Némi huzavona után általában arrébb gurítom a helyére, középre, ami ellen újfent sipítozva tiltakozik....megy a nyifinyafi jó darabig, melyhez Apa horkolása a zenei aláfestés. Végül utolsó aduként menetrendszerűen megpendítem, hogy Réka üres ágyikója oly nagyon nagyon várja őt, mire általában elhallgat. Buksiját az enyémhez tolja, így alszunk el békében és újra harmóniában..... ami a fentieket némileg feledteti.
Hisztis tyúk lett belőle. Este például megkérdeztem tőle, hogy kéri e még a szendvicset, amit vacsorára szerkesztettem neki. Nem, jött a válasz, be is faltam nyomban. Már az utolsó két falatot toltam a képembe, amikor Rékám észrevette, üres lett a tányérja. Visított, mint egy kismalac, morgott, mint egy megvadult házörző, mikor melyik, felváltva, hozzá csapkodott is. Mivel hatótávolságán belül voltam, engem.
Ma ebéd közben is hisztit csapott. Súlyos volt a vétkem, meg mertem kóstolni a levesét, nem túl forró e. Erre amellett, hogy ordított, mint a sakál, csapkodott a kanállal és pattogott a széken. Bezavartam a szobába azzal az üzenettel, hogy majd akkor jöjjön vissza, ha befejezte mindazon tevékenységeket, amelyek feleslegesek az ebéd elfogyasztásához, lásd ordítás, csapkodás és pattogás. Abbahagyta, de nem rögtön. Átmenetileg még nagyobb fordulatszámra állt át.
A védőnő szerint a hisztiknek nincs köze Zalán érkeztének családunkba, egyszerűen csak ebben a korban van Rékám. Magam is így gondolom valahogy.
Ezzel jól megemlékeztem leánykám hófordulójáról.....
Egyébként 12,5 kiló, imádja a gesztenyepürét és a Pilóta kekszet. Hogy egészségeset is említsek, a sajtot és a salátát.
Szeret közterületen énekelni. Csiribirit főleg, mikor mi jut eszébe.
Imád meztelenül szalagdálni kégliszerte. Akár egy bugyit is varázsolni rá, kész művészet.
Imád virágokat locsolni. Akár minden nap. Hogy a virágok elrohadnak és elpusztulnak emiatt, egyáltalán nem zavarná.
Engem helyett olykor tégem-et mond.
És kérdez, kérdez, kérdez és kérdez....és persze szeretjük, csodáljuk, imádjuk az Elsőszülőtt szemünkfényét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!