Nem egészen azért nem írok, mert nincs miről, nem történik semmi...Az nekem eddig sem okozott gondot... :) Hiszen az élet tele van eseményekkel. Ha írhatnékom volt, hát én írtam. Az igaz, hogy a korábbiakkal ellentétben most nyugi van és leginkább a munkáról szól az élet...... illetve egyre másra azon morfondírozok, hogyan tovább majd ősszel Rékával és Zalánnal ilyen, olyan vagy amolyan területen...
Azért hagytam abba, mert nem jött, jön belőlem semmi, idegesített, hogy írnom "kell". De hiszen nem kell, ez butaság. - jött a felismerés. Nem akarom, hogy a blog legyen a legjobb barátom, amibe beletöltöm a mondanivalóm, amin levezetem a fölös energiám, amivel megosztom a kis titkaim. Nincs is fölös energiám, kis titkaim azok igen... Na ezt a vonalat hagyjuk, mert olyasmit leírnék, amit nem gondolok komolyan, ez egy, másrészt nem is egészen volna igaz.
Az szeretném, ha megörökítené a jelent, a mindenkorit és hogy azt majd egyszer érdeklődéssel olvassák a gyerekek, unokák, dédunokák....Vagy akár én, ami azt illeti, olykor szívesen lapozok én is vissza régi történetekhez, melyek egyébként már a homályba vesztek volna. Szeretni szeretném ezt a blogot, mert sokat jelentett számomra mindig. Hiszen az én "szellemi termékem" minden hibájával és jó oldalával együtt. Szeretem azokat is, akik hozzám szólnak, kommentelnek, velem vannak, akár évek óta. Még akkor is, ha olykor ez egy egyirányú játék, értem én, nem feltétlenül tartozik rám mindaz, ami az olvasókkal történik. Attól, hogy én "kiteregetek"....KÉrdés persze, hogy mit teregetek ki és miből mennyit rakok ki a szárítókötélre...nyilván a kis életünk töredékét. Zárt blogba talán többet annál.
Szóval szeretném, ha bensőséges szálok fűznének a blogomhoz, ha már a sajátom és én szeretem is, nem mondom, hogy nem....Csak....Most máshová irányítom a korábban blogba vezetett energiákat. Keresem az egyensúlyt munka-család között, az anya-feleség-barátnő(mármint nem egy pasi barátnője, értitek :)) -alkalmazott sokszögben és már sokat fejlődtem a két évvel ezelőtti önmagamhoz képest. Talán mert a gyerekek is nőnek és ezzel párhuzamosan bizonyos dolgok is könnyebbek lesznek. Keresem az utam, keresem a lehetőségeket, és most először a blog történetében ezt a blog nélkül teszem. MOST. Aztán lehet, hogy egy hét múlva, vagy kettő, egy hónap múlva, vagy három másképp fogom gondolni. Fogalmam sincs, mert ilyen még soha nem volt.
Ölelek mindenkit!
